Bejegyzések

Facebook címkéjű bejegyzések megjelenítése

Leszokóban

Az előbb kimentem a kertbe teregetni, s valamilyen elképesztően finom és nyirkos íze volt a levegőnek: még mindig jön a köd a tenger felől. Sea haar! Már amikor az esküvői virágok begyűjtése után autóztam hazafelé, ma délben, akkor feltűnt, hogy milyen alacsonyan repülnek a felhők a Bray-be vezető lehajtó felett. Aztán, amikor a buszok miatt eltömődött városi útról inkább lekanyarodtam a parti útra, csodaszép látvány tárult elém: a tenger felől húzódott be a köd, alacsonyan, eltűnt Bray Head, eltűnt a promenád végében lévő szállók teteje, mintha november lett volna, csak éppen langymeleg volt a levegő ehhez a ködhöz.  Szép volt nagyon.  S most itt, a kertben is érezni a tengeri levegő nyirkosságát, ízét. A köd nem tud feljönni idáig, de az enyhe szél felhozza az ízt.  Amit azonnal felvált a citrom- és vaníliaillat, amint visszalépek a lakásba. Már sülnek Andreas-ék esküvői tortái. Két 11"-es, két 9"-es és két 7"-es, citrommal csak kicsit ízesített vajas pisk...

Tavasz?

Kép
Nagyszerű! Süt odakint a nap, az országos (langyos, aprószemű) eső mintha már elvonult volna a tenger felé, s a hóvirágom akkorára terpeszt, mint egy tornászlány az olimpiára készülve - s szívja magába a meleget. "Catching some rays..." S most már délután 3-tól a napfény eléri a terasz kövezetén álló cserepeket is, az alacsony fal előtt. S kétszámjegyű a hőmérséklet, s nemcsak délben. Kellett ez a kis eső, már egészen morzsalékos volt a föld a virágok alatt. Veszekedtem is a rigóval, mert komoly lyukakat csinált némelyik virágom tövébe, gilisztavadászat közben. Először azt hittem, valami rágcsáló volt a bűnös, de aztán rajtakaptam, amint csőrével hatalmasakat taszajt egy-egy rögön, s szinte lyukat ás, mint egy eb. Mehettem utána, temetni. Itt-ott már vastagszik egy-két bimbó, s mai anyagbeszerző körutam során - végre! végre! - tömött sorokban virágzó nárciszokat láttam az N11-es mentén. A fácán úgy tűnik, végleg beköltözött a telepre, hol reggel, hol délután, hol kora este gy...

Ezt is megértem

Már nem vagyok Facebook-szűz... (Laca, új-zélandi ismerősünk ötlete volt, nyomuljak ott is. Meglátjuk. Ha másra nem, arra azonnal jó volt a regisztráció, hogy kiderüljön, Anna hazalátogatott Nepálból, s holnap utazik haza, s legközelebb júliusban jön. Egészen kicsit rosszul esett, hogy nem szólt, de tekintve hatalmas baráti körét, és elhanyagolódott levelezésünket, nem csoda, hogy nem volt ránk ideje.)