Odakint igen fényesen világít a hold a felhőtlen égen, amely jó hideg (itteni mértékkel, persze) éjszakát ígér. Napok óta fenyegetőznek hidegfronttal, jön a sarki légáramlat, jujj. Homokkal, sóval leszórva az áruházak járdái, parkolói, havat is emlegetnek, de csak a magasabban fekvő területekre. A holnapi kicsi adag süti szállítását megúsztam, mert a cukrászlány, aki itt lakik Bray-ben, beviszi reggel, busszal jár. (Amikor szállítunk péntekenként, mindig elvisszük őt autóval, de most a megrendelés olyan kicsi doboznyi süti volt, hogy inkább én kértem meg őt erre a szívességre...).
A telep (s a város) igen hangulatosan néz ki. Itt most már szinte minden nappali ablakában ott áll a karácsonyfa, némelyik lépcsőfeljárón is fények, néhol az előkerti bokrok is fényfűzérekkel vannak borítva. Semmi sem érződik a takarékosságból, amire a kormány inti a népet. Folyamatosan dőlnek a reklámok a tévéből, újságból, közösségi médiák útján, hogyan takarékoskodjunk az árammal, a fűtéssel. No, ebből nem látszik semmi, fények mindenhol. Ami engem azért jó kedvre derít ebben az igen korán sötétedő decemberi időben.
A tömb előtti két köztéri lámpa napok óta rossz, itt a telep vége felé egészen sötét van (még jó, hogy világít a hold), de például már kétszer átestem Mancin, aki hangtalanul lépett elém, amikor a kukatárolóból és kenyérszállításból jöttem visszafelé, s a kulcslyukat keresgéltem a vaksötétben. Ugyan az elvirágzott apróvirágú krizantém bokrocskára én is kiraktam egy elemes led-sort, de elég halvány, nem ad elég fényt, s Manci amúgy is beleolvad a teknőctarka színezetével a sötét háttérbe.
Azt mondanom talán nem kell, hogy munka van elég. Mézesházak fedik a nappali ebédlőasztalát, kisházak száradnak tálcákon, a fagyasztóban szaporodnak a sütik. Ma estére még mince pie-ok és a kávézóba való sütemények kisütése vár rám, aztán lazíthatok egy melegvizes palack társaságában. Kiváncsi vagyok, holnap reggelre mennyire lesz hideg. Manci doboza alulról is bélelt, őérte nem kell aggódni, ráadásul átrendeztem a helyét, a krizantém bokrocska és a rózsabokor magas cserepe védi az esetleges esőcseppek elől, amit eddig oda befújt a szél. Ha hideg van, akkor a másik kosárban üldögél, amit a tejnek szántam, de amennyire látom, Manci úgy tekinti, hogy az is az övé. S ha üldögélni, vagy napozni és nézelődni támad kedve, oda ül át. Én pedig moshatom a tejesflakont...
Megyek, a tészta megpuhult már, a formákat kikentem, kezdődhet a sütés!
