"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma reggel végre jelezte az ősz, hogy a langyos idő és a szép vénasszonyok nyara után azért bizony már ő következik, s alapos esővel és széllel jelezte a jöttét. Minden lelkifurdalás nélkül fordultam a hasamra, s nem mentem sétálni. 8-kor odakint ázott gyep és a kissé türelmetlenül várakozó Manci várt, a cserepébe kanyarodva, őrizve a tejet, amit hétfőnként korán, fél 7 felé rak a tejesember a dobozunkba. A szélnek hála, ma sok szép érett körtét szedtem össze a gyepről, igaz, kicsit megviselte őket a zuhanás de még ehetőek. Szombaton nagyon jó volt a piac, majdnem mindent eladtam, alig maradt valami. Bár a kávékuckóban nevetséges összeget gyűjtöttem össze, alig jöttek teáért, kávéért. Egyetlen többgenerációs család ült csak le, a bevételem nagy részét ők adták. Idén valamiért nagyobbak voltak a szelídgesztenyék azon a két fán, ami az épület mögött nő, sikerült egy maroknyi, elfogadható nagyságút összegyűjtenem. Majd megsütöm őket azokkal a soproni gesztenyékkel együtt, amit ajándékba ka...

A Ciara vihar után jött Dennis, ami rengeteg esőt hozott, s üvöltő szelet, ami néhány öreg fa életébe került itt a városban. A macskák is egész nap aludtak, mi pedig tervezgetéssel töltöttük a hétvégét. Megbeszéltük, hogy a szponzorainkat külön vacsorán látjuk vendégül, de a kedvenc olasz kávézónkba hívjuk meg ismerőseinket, barátainkat a polgárosodásunkat megünnepelendő. Tony és Rebeka, a tulajok megmondták, melyik nap lenne alkalmas. Meghívottak sorát összeállítani, lenyomozni azokat, akik nem a Facebook-on érhetők el, kellemes volt a tervezgetés. Azt már csak pirulva árulom el, hogy egy Hárfa nevű vendégházban foglaltam szobát az eskütétel napjára, no nem a neve miatt, az véletlen egybeesés, de közel van a konferenciaközponthoz, s szimpatikusabbnak tűnt a többinél.. A meghívók kiküldésével értem el Anizt, régi kolléganőmet az Üzemből, s kiderült, éppen Mexikóban van, néhai apja könyvéhez készít fotókat. Kihalóban lévő mesterségekről, azok művelőiről fog szólni a könyv, s ennek ...

A hétvégén a Brian nevű vihar riogatott bennünket. Nagyon sok esőt hozott, de nem annyira vad szelet, mint Ofélia. Meglepő módon ez a kevésbé vad szél emelte meg, s döntötte el a kis fóliasátramat, amiben még ott hervadoznak a termésüktől megfosztott paradicsomnövények. (A termésből pár napja lett rizses lecsó, nagyon büszke voltam a saját paradicsomokra, még akkor is, ha az ablakpárkányon értek be...) A telepen két fa dőlt ki, rokkant meg, és néhány nagy ág szakadt le, ezeket igen sietve felaprózták, s eltakarították a kertészek. Brian itt a felettünk lévő utcában döntött ki egy fát, más kárt tudtommal nem okozott a városban. Múlt péntek éjjel, és éppen a piac ideje alatt esett legjobban az eső, ehhez képest nagy volt a forgalom, néhány utolsónak befutó vevőnek köszönhetően pedig alig maradt valami a pultokon. A kávékuckóban is szép volt a bevétel, az emberek inkább leültek teázni, újságot olvasni, mint hogy hazamentek volna a szakadó esőben. Az új, kiváncsiságból kipróbált sós k...

A hetek sűrűek, s jobbára munkával telnek. Van egy halom olvasatlan hétvégi újságom. Beindult az esküvő-szezon, s ún. céges megrendelés is akad bőven. Így, hiába volt közben Bank Holiday, sütöttem. Egyetlen szórakozás az volt, hogy hétfőn elmentem reggelizni Jankával a Dockyard 8 nevű itteni kávézóba. Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk dolgokról, s úgy tűnik, jól érezte magát, mert ma ismét elmentünk közös ebédre, a piaccal szemközti kocsmába, amely nemrég új vezetés alatt nyílt meg, több hónapos szünet után. Egyre jobban összebarátkozunk, s a beszélgetések mellett próbálok neki segíteni, eszközökkel, ilyesmikkel, mert a munka mellett sütéssel keres extra bevételt. Nemrég egy ötszáz cupcake-re szóló megrendelést vett fel, amit egy kis konyhai sütőben fog megcsinálni....Mint kiderült, egy öregek otthonában dolgozik, konyhásként, de nem főz, hanem felszolgál, takarít, minimálbéren... Képzett pékként, aki öt évig tanulta a szakmát... V. a héten végig Cork-ban volt, ott tágították a fe...

Aniz végül is nem jutott el Japánba. Egy héttel az indulás előtt, amikor már a cuccai javát szétosztogatta, s folyamatosan ápoltuk a lelkét, hogy majd milyen jó lesz, és mennyire fogja élvezni, hírt kapott, hogy az apja kórházban van agyvérzéssel. Minden terv borult, rohant haza Mexikóba. Most ott van, ki tudja meddig. Menne Japánba, de nem teheti, az apja lassú felépülését próbálja elősegíteni. Ugyan a szülei még gyerekkorában elváltak, a papája régóta új kapcsolatban él, s van körülötte számos rokon, Aniz úgy érzi, ott a helye. Meddig? Fotó, nem közkívánatra ugyan, de felrakom, Emesének és Lacinak, szeretettel. Aniz tükrét, illetve a rajta lévő írást fényképezem, mert a tükröt otthagyta nekünk a kávézóban, hogy majd dobjuk ki mi, vagy tegyük fel a falra. " I go down to the docks when I want to be reminded of you, just to watch things leaving." Nagyon (viszonzatlanul) szerelmes és elhagyatott volt, amikor ezt a sort írta. Azóta már vidámabb, már amennyir...

A piacon ezen az őszön ünneplem 10 éves fennállásomat-tagságomat. Már korábban pedzegettem nekik az egyik committee meeting alkalmával (tag vagyok megint az idén), hogy szeretnék megemlékezni erről, mert nekem fontos, mert a piacnak jókora jelentősége van az életemben. Többek között nekik köszönhetem, hogy megismertem Annát, Annának főnökömet, s így a karrieremet is. Ugye.  Először arra gondoltam, hogy vennék a bejárati ajtóra egy ilyen rugós valamit, ami becsukja az ajtót, amikor már fújnak a hidegek, és a legtöbb vevőben nincs annyi jó érzés, hogy maga után becsukja, s a kávékuckó huzatos lesz, s főleg engem talál arcon a bezúduló hideg, ahogy ott állok a pultnál. (Tehát nem egészen önzetlen ajándék lett volna ez a rugós izé.) Erre Willie azt mondta, nem jó ötlet, mert "majd valaki odaszorul az ajtónyílásba" (he?), s akkor perelnek, s az nem jó. Jó, akkor legyen valami más, ha már annyira a jaj-beperelnek jut mindenkinek eszébe egy ötletről, akkor mondjuk... hadd h...

Ha pocsék az idő, mondjuk országos vad eső és kitartóan viharos szél fúj, és görgeti a cuccokat a teraszon, akkor azt a visítás és esőcseppek kopogása nélkül is tudnám, mert ilyenkor megváltozik a repülők útja Bray felett. A gépek sokkal jobban hallhatóak, mintha alacsonyabban is repülnének, gondolom, aszerint közelítik meg a repteret, hogy honnan fúj a szél. Most is hallom őket, odakint (tehát) vad szél fúj már reggel óta, a nap sehol, olyan takaróba burkolózó, forró teás, befészkelős délután-érzésem van, pedig előbb-utóbb ki kell mozdulni, mert a) meg kell venni a vasárnapi újságot, anélkül nincs élet, b) este kiállításra megyünk. Sűrű ezen a hétvégén a társasági élet, ugyanis új ismerősökre tettünk szert, csevegéssel, sörözéssel, kedvenc zöld szigetünk kritizálásával ("Paddy bashing") úgy eltelt a szombat délután, mint a huzat. S ma este Aniz és Nina kollégáim kiállításának megnyitója, megtekintése és zárása lesz a Sweny gyógyszertárban, amely az Ulysses-ből híres...

Sikeresen túléltem a tegnapi napot, sőt, este nyolcra le is szállítottuk a sütiket. (Semmi kedvem nem volt egymás után kétszer korán kelni.) Amint megtudtam, a sütimegrendelés nem valami "fiatal cégnek" kellett, hanem az RTE-nek, az itteni MTV-nek (Radio Televís Eireann), akiknek bizony van pénze. A tv után én is fizetek adót, vastagon, abból bőven futja a sütikre. Jó babra meló volt, festegetés, aztán várni, hogy száradjanak, amíg ez a réteg száradt, dekoráltam a többit, futószalag-munka volt. A sütik ovális végét - mivel nem volt megfelelő méretű kiszúró hozzá - végül egy mécses alumínium héjával szúrtam ki: kettévágtam, kitágítottam 4 centisre, és máris le tudtam vele vágni a sütik végeit. Nem dobom ki, még jól jöhet. Ja, hogy miért nem csináltam - mondjuk - egy pálinkás pohár végével? Mert így gyorsabb és egyszerűbb volt. Különben sincs megfelelő méretű poharam, ezzel pedig egyformák lettek a végek. A városból hazafelé - mert a levegőben pizza- és gyorséttermek illata szá...