"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az egész éjszakás - és még most is tartó - eső és szél után lelöttyedt fejjel takarítottam fel a vizet az ablakpárkány egyes szakaszairól. (Sajnos, úgy tűnik, a szilikonozás sem segített, ha szemből veri az ablakot az eső, talán meg kellene újítanom?) A kert csupa csatak, s még több esőt jósolnak a hétre. A telepen próbaképpen elkészített/felújított fémvázas ablakok esőben való viselkedéséről egyelőre nem szól a fáma, bár már beszéltük egymást közt a lakókkal, hogy mi lenne, ha becsengetnénk az érintett lakásokba, és udvariasan érdeklődnénk? A héten még láttam dolgozni a munkásokat az egyik ilyen lakáson, a parányi erkély korlátjához vágták a fémcsöveket. Hogy miért tartott ez a felújítás gyakorlatilag hónapokig, időközben akár két hétig is álló gépekkel... A tornát továbbra is csak így-úgy csinálom, de örömmel vettem észre, ha este nyújtok, akkor éjjel nem fájok. Hurrá. Rand továbbra is türelemre int, nem megy ez egyik napról a másikra, nem fogok erős izmokat növeszteni pár nap, vagy ...

A madárének megváltozása mellett alighanem a közeledő őszt jelzi az is, hogy a telep bejáratánál lévő fákon egyre több a sárga levél, és a hátsó kertünk páfrányfája tavalyi levei olyan gyorsan barnultak kemény, karcolósan durva karmokká, mintha belülről ölné valami. De ez csak a szokásos évi folyamat: az idei levelek üdezöldek, a legélénkebb zöld folt hátul. Alatta pedig már kicsi foltokban nyílnak a ciklámenek, azok  cserepesek is, amiket a piac eladásakor kaptam Willie-től, aki ott már nem tudta eladni őket. (Ez a Willie, nem a postás Willie, hanem egy másik, hatalmas kertttel rendelkező tagunk, akivel sokat beszélgettem családom német örökségéről, mivel az ő felesége is német származású.) Ugye, tavaly elég hangosan sírtam amiatt, hogy a szomszéd gyerekének labdája telibe találta, s derékbe törte azt a fuksziát, amit a postás Wilie-től kaptam, ami évek óta aprócska növényként fásodott egy nagyobb edényben. Új hajtások jelentek meg a tövén s már fél méter magasak, sőt, idén tőle s...

Ma reggel végre jelezte az ősz, hogy a langyos idő és a szép vénasszonyok nyara után azért bizony már ő következik, s alapos esővel és széllel jelezte a jöttét. Minden lelkifurdalás nélkül fordultam a hasamra, s nem mentem sétálni. 8-kor odakint ázott gyep és a kissé türelmetlenül várakozó Manci várt, a cserepébe kanyarodva, őrizve a tejet, amit hétfőnként korán, fél 7 felé rak a tejesember a dobozunkba. A szélnek hála, ma sok szép érett körtét szedtem össze a gyepről, igaz, kicsit megviselte őket a zuhanás de még ehetőek. Szombaton nagyon jó volt a piac, majdnem mindent eladtam, alig maradt valami. Bár a kávékuckóban nevetséges összeget gyűjtöttem össze, alig jöttek teáért, kávéért. Egyetlen többgenerációs család ült csak le, a bevételem nagy részét ők adták. Idén valamiért nagyobbak voltak a szelídgesztenyék azon a két fán, ami az épület mögött nő, sikerült egy maroknyi, elfogadható nagyságút összegyűjtenem. Majd megsütöm őket azokkal a soproni gesztenyékkel együtt, amit ajándékba ka...

Nagy sárga leveleket fújt a szél az ajtó elé, a hátsó kert is tele, s a tejesdobozban por gyűlik, ne felejtsem kitörölni: ma kicsit hűvösebb van, de a változatosság kedvéért száraz napot ígér a levelibéka. A telepi fák legtöbbje még tartja a zöldes színét, talán az első fagyra várnak, míg a kerítésen túli suli fái már szépen színesednek. Fejem felett már megindult a gyerekek futkosása, készülnek iskolába, óvodába - még mehetnek -, hamarosan nekünk is el kell kezdeni a napot. V. munkanapja inkább eltolódik este felé, néha még vacsoraidőben is akad egy-egy hívás, így nem kelünk korán. Ebbe a korai sötétség is belejátszik. Nincs kedvem mostanság a sötétben sétálni, pedig kellene, hiszen egy hónap múlva már sokáig sötét lesz reggel, s az a megfelelő időszak, amikor belefér a séta. Mert utána már beindul a kenyérsütés, s a dekorálás. Jelenleg a Halloween előtti roham. Éjféltől lockdown megint. Nagynehezen eldöntötték, hogy akkor 5-ös szint, de kis változtatásokkal. Aki tud, otthonról dolgoz...

Szépen megszínesedtek a fák a telepen is, és a mellettünk lévő iskola bevezető útján, s ha kisüt a nap - mert napközben néha azért kegyeskedik -, csupa aranybarna és pirosas szín veszi körül az embert. A múlt szombat reggeli hideg, ami jeget varázsolt a tetőkre és az autók szélvédőjére, kicsit meglepett minket, de hát itt az ideje. Ma délelőtt az uszoda felé autózva olyan szép látvány tárult elém, ahogy lefordultam a körforgalomból: a nyugat felé vezető utat kétoldalt szegélyező fák sárgája-aranya, az alattuk lévő gyepcsíkra lehullott szintén sárga levelekkel, háttérben pedig a hegyre felfutó mezők élénkzöld négyszögei, az azokat szegélyező sötétzöld sövénycsíkokkal... S mögöttük a domborodó hegyek háta, kékesen, a felettük ülő felhővel. Csoda volt, főleg a napsütésben. Igen, még mindig járok az edzőterembe, de csak edzeni (=szenvedni), az uszoda most szünetel, ugyanis a klassz kis úszódresszem, a fiúsan hosszú szárával, mindent takaróka designjával szétment a fenekemen. Pocsék anya...

Most már hivatalosan is ősz van. Eljött a sötétben kelés időszaka, a korai sötétedés, a nem-tudom-mit-vegyek-fel időszaka, amikor az ember reggel fázik, délben izzad, este pedig magára húz egy takarót tévézés közben. Már színesednek a fák, vöröslenek a vadszőlőkkel borított kerti falak. Esik. A virágaim a fáradás jeleit mutatják, kivéve azt a délszaki növényt, amire először a Pireneusokban csodálkoztam rá, s amelyik - mióta kiraktam a nappaliból - meglepő energiával fejlődik, s rengeteg virágot hoz, s ezek még csak ezután fognak kinyílni. Dipladenia a neve, most, hogy rákerestem, találtam meg, hogy magyarul brazil tölcsérjázminnak hívják. Úgy látszik, hiba volt folyton bent tartanom, félve az elfagyástól, mert azóta lódult meg igazán, mióta kitettem a napos fal elé. Azt remélem, ha a Pireneusokban kibírja, akkor talán a téli ír éghajlat sem fog neki megártani. Vagy igen, s akkor kezdhetem a nevelését előlről. (Öt éve autóztunk oda-vissza végig a Pireneusokon. Jönnek fel a régi kép...

Éééééés... szeptember! Innentől kezdve sűrű lesz az élet, iskolakezdés, Halloween, s azután - suttogva mondom - Karácsony. Már megkaptam az első karácsonyi megrendelést, december elejére, a fodrászomtól. Nagyon szeretem, ha valaki ennyire előre gondol, az én dolgom is könnyebb ettől. Múlt péntek reggel már érezhetően sűrűbb volt a forgalom, a boltban a nyári reggeli pangás helyett iskolai egyenruhás lányok sürögtek, keverve a közeli fiúiskola diákjaival, vették a kis kajájukat, csicsergés, térdig húzott kék zoknik, tömeg a pénztáraknál, néhol kis csoportokban kamaszos lelkendezéssel örvendeztek egymásnak a nyári szünet után. Amikor jöttem haza a városból, szállítás után, a szemközti sávok végig tele voltak autóval. Araszolt a nép a munkahelyek felé, kicsit korábban, hogy az iskolai forgalom ellenére beérjenek időben. S ugyan reggel kicsit csípősebb már a levegő, s V. lassan-lassan sötétben kel, de rá pár órára már megint kellemesen langyos az idő, süt a nap, vagyis... jobbára ...

Az elmúlt két hónap olyan a fejemben, mint egy furán egybefolyt, kissé elmázolt kép. Még nagyon is emlékszem a kórházi zabkása megnyugtató ízére, a két kiskanálnyi cukorral. Amikor esemény volt minden lázmérés a lassan, várakozással telt napok során. A remek kilátásra a folyosó végéről, ami egymagában felért egy terápiás kezeléssel. Az első, óvatos, befelé figyelős napok. Aztán főnököm arca, amikor felmondtam, saját ide-oda rebbenő tekintetem, a remegő térdem, s a ragyogó napsütés, amitől glóriát kapott a kifakított haja a feje körül. Amikor megkérdezte, hogy gyógyszeres kezelés alatt állok-e... Aztán az olaszautó-találkozóval egybekötött strandhill-i látogatásunk, Myles exkollégám és felesége, Jane remek kávézójában , ahol nem lehetett nem összehasonlítgatni a munkaviszonyokat a mienkével, s ahol, mint háborúkban megviselt hősök, mutogattuk egymásnak Myles-szal és a cukrászával az égési sebeinket, fehérré elhalványult, vagy a kenegetés miatt már örökké ott barnuló foltokat az alk...

Munkás napok jönnek-mennek, a könyvbemutatótól az utolsó percben beesett megrendelésekig minden volt, most elvileg azt a 215 puzzle szívet kellene festegetnem, amit egy esküvőre rendeltek, de  inkább kiélvezem az óravisszaállítással "nyert" egy órát, és lógok. Október jó hónap lesz extra bevétel céljából, lazán kifizetem sütipénzből az autóm biztosítását és még marad is. Az adózás kész, a könyvelő örömmel közölte, hogy idén nem érnek minket váratlan meglepetések. Juhú. A szép, langyos őszi idő véget ért, így némelyik hideg reggel-este után tömegével hullottak le a fákról a megszínesedett levelek. Tegnap késő este, miután kalandra vágyva hazabuszoztam a belvárosból egy flamenco-est után, örömmel rugdostam a levélhalmokat az út szélén, jó volt kicsit megint gyereknek lenni a sötétben. Aztán beleéptem valami gyanúsba, s már nem volt annyira jó, visszatértem a rideg estébe, a nedves-szeles jelenbe. Még jó, hogy V. várt a sarkon. A könyvbemutató remekül sikerült, előtte ...