"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Igen, köszönöm kérdésed, megvagyok. Megvagyok, megvagyunk ebben a reggel hideg, délben langyos időjárásban, amely az időnként ránk törő vad szeleivel, s hosszú órákon át tartó erős esőivel sem tudja eltüntetni az összes színes levelet a fákról. A levelek felgyűlnek a járda szélén, megülnek a cserepeim között, elfedik a madarak vizét, eltömik a telep csatornáit... Aztán a legváratlanabb időpontokban felragyog a nap, s felragyogtatja a színeket, s a legszürkébb átlag-fasorból is csodálatos látvány lesz. A minap esőben autóztam haza szállítás után, amikor a tenger feletti felhőtömeg résein át kisütött a nap, s a kocsikkal teli M50-es szélén végig, mint egy arannyal átszőtt brokátcsík, felfénylettek a fák. Nagyon-nagyon szép látvány volt. Szóval megvagyok, csak munka van/volt. S úgy tűnik, sűrű lesz az elkövetkező másfél hónap Karácsonyig. Október remek hónap volt bevételileg, november is jónak ígérkezik, most szombaton pl. mindent eladtam. Még a "biscuits-in-a-jar" nevű...

Ami különösen megható és megnyerő, hogy ír trikolórral díszített koszorút raktak a sírokat szegélyező kőre. Nem pipacsosat, aminek láttán sok ír összevonná a szemöldökét, nem lóherés/pipacsosat, ami amolyan félmegoldás a kritikusok elcsendesítésére - nem mintha csendesednének tőle -, hanem ilyen egyszerűségében is megkapó, valószínűleg házilag készült koszorút. S az csak véletlenül esett úgy, hogy éppen az általam látogatott sírkő elé rakták le.