"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Megvan a hatodik koronavírusos is a Köztársaságban, szintén Olaszországból hozta magával a vírust, mint az előző betegek. Egyelőre még sem Bray, sem Dublin nem mondott le a Szt. Patrick napi felvonulásokról, de már elmaradt egy rögbimeccs az olaszokkal. Kiváncsian várom, hogy majd az Olimpiával mi lesz. Mi sűrűn fertőtlenítettünk Bécsben, s ezzel nem voltunk egyedül. Egy-két szájmaszkos embert is láttunk, mármint a komolyabb maszkos fajtából. Itt a városban a gyógyszertárakból már elfogyott az alkoholos fertőtlenítő, van még ilyen színes-szagos cucc, ami max. a gyengébb idegzetű szúnyogokat tartaná távol a szagával, de még azokat sem biztosan. A reptéren kaptam rendes, magas alkoholtartlamút, no abból bevásároltunk. S jobb az óvatosság! - jeligével, egy jókora dobozt megtöltöttünk tartós élelmiszerekkel, konzervekkel, hogyha valamelyikünk beteg lenne, ne kelljen kimozdulni. Az esélye kicsi, de ki tudja. A tegnap esti partin is - még - viccelődve ütöttük össze bokáinkat ,könyökünke...

Utólag eszembe jutott még Bécsről, mennyire meglepett, hogy vendéglőkben lehet dohányozni. Némelyik helyiséget csak egy nyitott ajtókeret és egy felirat választotta el egymástól, jelezve, hogy jobbra üljenek a kisgyerekesek, balra a dohányosok. Szokatlan volt az első este beülni egy kocsma/vendégőbe, s szagolgatni a levegőt, hogy mi is olyan furcsa?! A füstszag volt az. Nagyon elszoktunk ettől! A másik egy új kedvencem felfedezése volt, a még éppen elcsípett Rubens-kiállításon: Venus frigida (A fagyoskodó Vénusz) a címe, s főleg a kis Ámor szokatlan ábrázolása fogott meg: a kis pufók Ámor, amint egy vékony fátyol alatt, kis lábujjain egyensúlyozva üldögél tegezén, s látványosan fázik. S Vénusz istennő ábrázolása is szokatlan, amint arcán rezignált szomorúsággal, már-már ürességgel üldögél, kerek hátsóját, s neméppen karcsú derekát a szemlélő felé fordítva. Nagyon tetszett. Ki is került képeslap formájában a polcra. *** Két napja folyamatosan esik (esett) az eső. Az elm...

A szokásos utazás utáni mosógépzúgás az aláfestő zene, lassan végzek azzal is. Tegnap a kissé behavazott Wicklow látványa fogadott minket, persze, csak a hegyeken. A beígért erős szél és rengeteg eső szerencsére már azután érkezett meg, hogy este tízre hazaértem a piaci mítingről, s behúztam magam mögött az ajtót. Reggelre a madáretető átkerül a kert másik végébe, tele lett minden vödör vízzel, s szottyanós lett a talaj. Így 6 nap távollét után észrevettem, hogy sok cserépben kétcentisek a tavaszi virágok hajtásai, s hiába Fionn és a közeledő Georgina nevű vihar, minden élénkzöld ás tavaszias. A sziget északnyugati felén bizonnyal más az időjárás, de itt a tenger mellett már inkább idegen a havas domboldalak látványa. Ez volt olyan fura Bécsben. Hogy szürkén feküdt a város, valahogy kifakultak a színek, a hideg megtompította a járdák szürkéjét, a parkok fatörzseit. Úgy tűnt, csak a villamosok pirosa töri meg ezt. A zöld sziget után szürkének találtam Sopront és Bécset. Pedig igen ...