"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A február vége, március eleje nálunk ugye csupa évforduló. Szombaton volt, hogy 27 éve érkeztem, V. pedig 28 éve, ma, Szt. Patrik-napon. Nem mindegyiket ünnepeltem V.-vel az idén az adott napon, mert Bp.-en volt, papáját látogatni. Így Trish-sel mentem el koccintani magunkra, házasságunkra, állampolgárságunkra. 5 éve, éppen a pandémia berobbanása előtt lettünk azok. Micsoda öt év telt el azóta... Az állampolgárság azonban nem azt jelenti, hogy szombaton nem viseltem kokárdát.  Ezzel kapcsolatban... érdekes állapot állt elő. Szülőhazám vezetője Putyinhoz dörgölődzik, lepoloskázza mindazokat, akik megkérdőjelezik a módszereit, míg választott hazám egyik lábáról a másikra áll, toporog, s nem tudja, mit csináljon, és hogyan, most, hogy Európa országai többet akarnak költeni Ukrajna védelmére is, s középső ujjat mutatnak a Felonnak. A köztársaság elvileg neutrális , de ezt érdekesen értelmezi, úgyhogy hivatalos megnyilvánulásokkor magát inkább el nem kötelezettnek tartja. Védelmét illet...

Nos, Kilternan Country Market nincs többé. Két hete szombaton volt az utolsó alkalom. Rengetegen eljöttek, akkora volt a tömeg, mint az 55. születésnapunkon. Nyitás előtt az elnök mondott pár szót, taps, aztán szinte benyomták az ajtót a vásárlók. Alig maradt áru 11-re.  Teát, kávét szolgáltunk fel az épület előtti hosszú asztalon, volt rengeteg falatka, süti, mini scone, pici szendvicsek, nyomtattam sütiket a piac logójával... Az összes kitett asztalnál ültek, mindenki ráérősen beszélgetett, nem győztem pótolni a kávét, teát, egyre csak fogytak a falatkák. Szerencsére volt segítségem, tényleg csak a kannákat kellett újratöltögetnem, s elmosogatnom pár edényt.   Volt sok könnyes búcsú, telefonszámcsere, mi lesz, hogyan lesz, még a Country Market Ltd. elnöke is megjelent, s kérdezte, mik a terveim. Hallotta, hogy csinálnám a piacozást tovább... Ha bármi nehézségem lenne másik piacnál elhelyezkedni, csak telefonáljak. Kissé elnyílt szájjal hallgattam, a nagy izgalomban nem ...

Az Építési Vállalkozó alias Vevő (miután mindkét fél ügyvédei alaposan megrágták és kiköpték az eladási/vételi szerződést) aláírta azt, s most a mi térfelünkön a labda. Természetesen sebtiben össze kellett hívni egy committee meetinget, s 18-ára egy emergency general meeting-et, hogy a tagság is rábólinthasson az eladásra. S egyben megtárgyalja, hogyan tovább, ha egyáltalán lesz tovább. Nem mondom, hogy valami vidám, hejehuja, prittyprettyputty hangulatban ültem végig a 2.5 órás meetinget. Szerdán riasztott az elnöknő, hogy itt a meghívó, hamar-hamar küldjem ki, mert két héttel a tervezett emergency meeting előtt meg kell kapják a tagok. Csütörtök reggel postára adtam, volt, aki megkapta, volt, aki nem, úgy tűnik, városrésztől függött, kihez jut el időben. Szombaton aztán, piac után nekiültünk megbeszélni, milyen lehetőségeket kínáljunk a tagságnak, mik közül választhatnak: a) a piac teljes likvidálása, mindenki megy, amerre lát, s ha folytatni akarja, keres más piacot. b) a valószínűl...

Ha a feleségedet boldoggá akarod tenni, vegyél neki egy szexi powertool-t... ... mondtam a férjemnek, miután először használtam azt az elektromos kéziszerszámot, amit hónapokkal ezelőtt vett nekem. Valahogy úgy esett, hogy már két, különböző méretű készlet is van a lakásban (s egy régi, ami a háziúrról maradt ránk), de tegnap - végre itt az alkalom! - használatba vettem az enyémet. A végére már csípőből váltottam benne az akksit, rutinosan kapkodtam el a csúcsáról a csavarokat, és közben nevetve élveztem a hatalmamat a máskor kínszenvedést jelentő csavarok felett. Mert igen, segítségével egy új, eddig ismeretlen világ nyílt ki előttem. Mindent meglazítandó csavarnak láttam a munka végére. Öröm volt vele dolgozni. Le tudtam szedni a polcokat, szétszedtem a fiókjaimat, amiben a kiszúrókat tartom, a könyebb mozgatás végett, szétszedtem (mert szét kellett) a munkaasztalomat, s utána nagy lelkesen még a beépített szekrény ajtóinak is nekiálltam. Ebben aztán már V. segítségére szorultam, mer...

Bedöglött a mosógép. 20 éves volt tavaly, jól bírta, egyszer kellett csak valami kiakadt dob tartószerkezet (vagy micsoda) miatt szereltetni, soha más probléma nem volt vele. Most azonban nem volt hajlandó elindítani a programot, vagy újraindításkor abbahagyta a közepén, s később lassan utántöltötte magát, annak ellenére, hogy már be sem volt kapcsolva.  Nosza, netre fel, V. körbenézett, mi lenne méretben megfelelő (mert ugye, be kell passzoljon a konyhapult alá, szélességben, mélységben). Külön szerencse, hogy van a városban egy nagyobb PowerCity, ahol volt is a kinézett gépből. Még aznap délben eldőlt, melyiket vesszük meg, öt perc autózásra van a bolt, megrendeltük, beszereléssel együtt. Nagyon jó érzés volt ez, megjegyzem, hogy nem kellett ceruzavéget rágva összegeket tologatni, hanem eldönthette az ember, hogy az neki kell, s megvehette. Kiszállításkor utolsók voltunk a sorban, már sötétben érkezett a gép. Az (ír) szerelő igen elcsodálkozott a régi gép korán, és megmosolyogta ...

Még mindig vigyorgok. S még sokáig fogok is. V. már hetek óta rejtélyeskedett, hogy rendelt nekem egy ajándékot, hm, még mindig nem jött meg, hm, késik, reméli, nem akkor fog megérkezni, amikor nem leszünk itt. Tiltakoztam, hogy jaj, ne má', mi az, de ő csak sejtelmesen mosolygott. Közben rendeltem egy módfelett értékes könyvet, egy híres operatőr első fotóalbumát, aláírással, így eldöntöttem, megint megkérem a postát, hogy ne hozzák ki egy hónapig a küldeményeket, mert ki tudja, nem esik-e bajuk a dobozban az ajtó előtt. Mert a wifis csengő birtokában kitaláltam, hogy rakunk rá egy standard üzenetet, vagyis ha valaki csenget, akkor a lejátszott üzenet megkéri, tegye a küldeményt a kék tejesdobozunkba, aztán majd onnan Trish, aki a lakásra vigyáz, beveszi. De ha nem jön pár napig, esetleg bever az eső, megázik a csomag... S erre ma, éppen útban voltunk hazafelé az autószerelőtől, ahol Rosa kap szervízt a nagy út előtt, amikor jelzett a telefon, s megnézve a videót kiderült, postás ...

A beígért és részben bekövetkezett hőhullám után (itt a 25-28 fok annak számít) vasárnaptól esőkkel, viharokkal fenyegetőznek a levelibékák, de egyelőre csak egy kis adag csendes eső érkezett az éjszaka. Nem bánnék néhány záport, és éjszakai kitartó esőket, mert már erősen sárgul a közösségi kert mezeje (is), amit a kertész (nyilván a kényelme miatt) kisebb adagokban csutkára vágott. Valószínűleg attól tartott, s el kell ismernem, joggal, hogy a fű/gaz túlságosan magasra nő az ő motoros ride-on fűnyírójához. Egyelőre szépen süt a nap, nincs jele viharnak. Amit múlt éjjelre ígértek, nem ért el Bray-ig, ellenben Arklow-ból, Wicklow-ból sok villámlást és esőt jelentettek. Kimaradtunk a javából. Már nem emlékszem, tavaly mikor kezdtem hozzá, de most szombaton szép adag szedret szedtem le a piacot szegélyező bokrokról. Közeledne az ősz? Két feketerigó hánytorgatta fel nekem, hogy elzavarom őket a bokraikról. A bokrok alján pedig sötét foltok tanúskodtak róla, hogy alighanem más állatok/mada...

Pride-hétvége közeleg, vagy már itt is van, mert Pride hónap van? Ami eredetileg egy nap volt a szigeten, egy hétvége lett, felvonulással, aztán egy hét lett, s aztán egy hónap, aminek az elején kikerülnek a szivárványos zászlók egyes középületek elé, és én is csupa szivárványos szivet, zászlót, emberkét dekorálok az Üzemnek, s facsarom az agyam, hogyan variálhatnám a témát, hogy ne legyen izzadtságszagú.  Amúgy van egy ilyen kellemetlen érzésem az ünnepek elhúzásával kapcsolatban. Amit nemcsak a Pride-dal kapcsolatban, hanem minden ünneppel kapcsolatban érzek egy pár éve. Kezdődik egy nappal, az ünneplés. Lesz belőle egy hétvége. Az ember készülődik, érdeklődik, pártol és odafigyel. Aztán lesz belőle egy hét, egy hónap, mer' pénzt hoz, mer' akkor többen jönnek, mer'... stb. Lesz egy hónap, amikor már csak Szt. Patrik folyik a csapból is, aztán csak Bálint-nap, Húsvét, Anyák napja, Apák napja, Pride, ésatöbbi, ésatöbbi. S már csak letargiát hoz az ünneplés, és készülődés he...

Volt két csendes áldott napunk. Remek volt. Teregetés közben csak a madarak motozását hallhattam, vagy ahogy koppant karmos lábuk az etetőn. Némelyikük egészen merész lett, s még akkor sem hagyta abba az evést, amikor ott rázogattam előttük V. nagy pólóit. Később , míg félszívvel kertészkedtem, lehetett hallani az esőcseppek halk zörejét a leveleken, a mókus fura vakkantó kis hangját, s nem nyomta el egyiket sem gyereksikoly. *** A lengyel boltban a pénztár mellett befőttesüvegben kilós kiszerelésben mézet árulnak. Mostanában többször eszem mézet, mint máskor, citrommal, kamillateába, kurkumateába, gyömbértea mellé... Mert még most is pánikolok, ha egy kicsit is kaparni kezd a torkom, s V. mindig homlokcsókkal biztosít róla, hogy nem, nem vagy lázas, nyugi. Ez a nyirkos, esős, aztán langymeleg idő nem segít a helyzeten, főleg nem akkor, amikor leizzadva jövök meg a sétáról. (Már csak 6 ember van kórházban Covid-fertőzéssel, gondolom, a többiek otthon betegesednek.) A pulton egy különös...

Olvasom ugye, a Lesznai Anna-könyvet. Sok elütést találok benne, volt olyan is, ami értelmetlenné tette a mondatot. Azt gondoltam volna, hogy azért átolvassa valaki, ilyen jelentős kiadásnál, mert sehol nem láttam jelét annak, hogy mondjuk így jelent meg legelőször, s valamilyen félreértelmezett tiszteletből benne hagyták az elütéseket. Nagyon zavaróak. Calidas könyvét nemrég befejeztem, miközben tortát sütöttem V.-nek. Már nagyon túl akartam rajta lenni. Viszonylag pozitív kicsengésű lett, reményt adó, de a korábbi véleményemet fenntartom róla. Most Helen Garner Everywhere I look c. esszé/novella gyűjteménye a társam a reggeli sétákon (amit egyszer már elblicceltem a könnyű esőt vádolva lustaságomért). Az ő egyik könyvéről már lelkesen írtam annak idején, s azóta egy másikhoz is volt szerencsém, This House of Grief címmel.  Aminek az elején Kosztolányi egyik sora az ajánló, s onnan származik a cím is. Ez az esszégyűjteménye nagyon szórakoztató, s sokkal inkább közelebb érzem...