"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Mert a nagy nap az ma van! Mentünk haza meglepetésnek, és ettünk együtt családi körben szombaton (megjegyzem, felelőtlen blogolásommal sikerült lebuktatnom magunkat, mert az uram nem árulta el, hogy titok...). Kaptam kocsonyát, halászlevet, szaloncukrot, és még sorolhatnám. S könyveket is vettünk, és felnőttként ültünk nagy asztalnál, jobbra és balra is beszélve, jusson mindenkinek pár mondat - ahogy egy ilyen nagyasztalos ünnephez illik. Sok érdekesség kiderült a beszédek alatt, de azokat fedje a diszkréció leple :-) S ma reggel pedig mélyvíz. Túléltem, jobbára időben sikerült is mindent megcsinálnom, de van még mit tanulni. Pl. az a szó, hogy "nem", törlendő a szótárból. Ha a vevő sütit akar, legyen. Ha nincs, akkor lehozzuk neki a csillagokat az égből. Lehetőleg félórán belül. Találtam ingyenes parkolóhelyet, így már nem kell folyton azon aggódni, van-e elég apróm reggel a gép megtömésére, haha (mert a dög parkolóautomata nem ad vissza). A LUAS-megállóhoz vezető séta oda-v...

Tegnap este végre megjött az eső. Rendes, kitartó, nagyszemű eső, ami hangosan verte az ajtó előtti komposztos nylonzacskót, így kellően hangulatos körülmények között aludhattam el. Van valami megnyugtató az eső kopogásában, kár, hogy a friss levegőt nem tudtam beengedni mellé. Reggelre meghűvösödött az idő, a nap egész délelőtt hiába próbálta átmelegíteni a földet. Megteltek a madáritatók, sőt, Maska tálja is félig tele lett vízzel. Az előbb rajta kaptam, amint elgondolkozva nézte a napsütésben, enyhe szélben csillogóan remegő vizet. Na ja, az csak víz. Igen mohó jószág, ha megjelenek az ajtóban, egyből a kezemet nézi, van-e benne valami...? A hosszú hétvége lazán telt. Jobbára kötéssel, olvasással... S egy északír úttal. Pénteken V. végre visszakapta Böhömöt, szépen megcsinálták a sérült panelt, lemosták, lekenték a kocsit, ragyogott, sehol egy porszem, mehettünk Belfast mellé, Cultra-ba, az északírek éves rendes olaszautós találkozójára. Ahová most a déli Alfásokat is hívták, mondv...

Kora januári n apfelkelte Bray-ben

Nos... hasztalanul kutatom a netet tanácsért, az uram már attól ideges, hogy én ideges vagyok, s gondterhelt arccal jövök-megyek a számgép és a fürdő között (ideges hasmenés, bezony), s valahol megint ott bújkál bennem az érzés, hogy túlaggódom, s minden remekül fog menni, csak már megint... ... csak már megint olyasmit csinálok, amit még nem, s ez aggodalommal tölt el. Egy csokoládés keksztortát kell bevonnom cukormázzal, vagyis kettőt, harmadik egy gyümölcstorta, az nem gond - aztán egymásra kell rakni őket, s a széleiket kidekorálni vajkrémmel, hogy ne látszódjék az illesztés. Holnap megyek Sally-hez, 11-re, kisebb-nagyobb doboznyi cuccal felpakolva, megcsinálni a lánya esküvői háromszintes tortáját. A legutolsó piacnapon, az eladásra szánt karácsonyi tortáimon megmutattam neki pár szín- és formamintát (kék csillag, őz, magyallevél bogyókkal), ő fél szemmel odapillantott, "csodás", "remek", "éppenilyet", motyogta.... s elügetett mellőlem. Csak kicsit fo...

Ma is vigyázzban ülök. Ugyanis nem jött meg a csomag. Végül délután az uramnak sikerült egy ún. tracking number-t (kb. online nyomon követhető csomagszám) kifacsarnia a cégből. Ami szerint tegnap este 8-kor még Angliában ült a csomag... Így ma is a lakásban leszek, időnként frissítve a weboldalt, hátha mond valami bíztatót a csomag útjáról... Megjött a levél a biztosítómtól, hogy valued customer-ként legyek szíves fizessem be Focis következő évre szóló biztosítását. Nagy meglepetésemre és elégedettségemre ugyanannyi, mint tavaly. Azt vártam, emelkedik. Sokfelé huhogtak erről, hogy számos biztosítócég emeli idén a prémiumot, én is vártam az emelést. Többre számítottam. *** November elsején volt a napja, hogy három éve élünk Bray-ben. Gondolkodtam, mit tudok a városról. Keveset. Kénytelen vagyok könyvekhez és weboldalakhoz fordulni segítségért. Ír neve: Bré. 35 000 lakosának köszönhetően városi ranggal rendelkezik, a legnagyobb város az országban. Mármint town . Az íreknél van town , és ...

... úgy kerülünk egyre messzebb a tengertől. Ezen gondolkodtam ma délután. Persze, ehhez először is egy tengerparti kisvárosban kell születnünk és élnünk. Tehát tételezzük fel, hogy Bray-ben születünk. Még totyogós kicsik vagyunk, apu és anyu gyakran visz minket a tengerpartra, ahol lesétálnak velünk a vízig, de csak ha kicsik a hullámok. S talán még homokvárat is építünk a keskeny homokos szakaszon, apuval, amit aztán egy váratlanul magasra kijövő hullám elvisz, ezért bőgünk, taknyos lesz az orrunk, és anya vigasztal. Később romantikus andalgásokra megyünk a partra, kedvesünkkel, korlátnak támaszkodva lehet hullámokat bámulni, egymáshoz simulva. Aztán megházasodunk, s megint ott találjuk magunkat a víz szélén, a dedünkkel homokozva, de már egyre nehezebb végigvonszolni a babakocsit a köveken. Később már őszül a fejünk, a hullámokban tocsogás helyett - nem akarunk felfázni, s itt a tengervíz sosem melegebb 11-12 foknál - inkább a promenádon való ballagást választjuk, vagy egészségünk m...

Nincs mese, meg kell szabadulnom néhány szobanövényemtől. A nappaliban lévő nagy ablakbeugrót már teljesen elfoglalják. Az egykor lovasfarmon lakó ismerőseinktől, Feritől és Alíztól aprócska hajtásként kapott fikusz - mi mást is tehetne szerencsétlen? - cserepéből folyamatosan dől a fény felé, egyre hozza az új leveleit, s most már hatalmas. De egyszerűen nincs naposabb ablak a lakásban, ahová tehetném. Már arra is gondoltam, hogy még nagyobb edénybe átültetve korrigálom majd ezt az "elhajlását" - de hová rakom a nagyobb edényével együtt? A fokföldi ibolyák megszaporodtak, a húsvéti kaktusz gyermeke is rohamosan nő... Szépek-szépek, de helyük egyre kevesebb. A megmaradt négy citromfácska közül egy most kint ismerkedik az ír időjárással - a másik három az ablakpárkányon van. Közülök egy az, amelyik egészséges, szép leveleket hoz, a másik kettőre már panaszkodtam. Olyan kis görcsösen összepöndörödött, torz leveleket hoznak. Vágjam vissza őket, vagy dobjam a szemétre? Az orchide...

Biztos valamilyen időváltozás jön, mert a gyógyszer most próbál megküzdeni a fejfájásommal, s elég egyoldalú a küzdelem. Pedig kellemesen langyos odakint az idő, reggel is tükörsima volt a tenger, rengeteg madár és sétáló volt a promenádon. S ma biztos az embereknek is jobb volt a kedve, mert sokan köszöntek. Előre. Íme, a promenád a pár éve feltöltött parttal (a kép a http://www.visitwicklow.com/ oldalról származik.) Én még emlékszem rá, amikor nem volt kavicsokkal feltöltve a part, és homokos beach-en lehetett rohangálni - valaha lépcsők vezettek le a korláttól a partig. 10 éve egyszer itt kötöttünk ki Edével és Tim nevű ismerősünkkel, ha jól emlékszem, valami kocsmázás után, támasztottuk a korlátot, bámultuk a világítótornyok fel-felvillanó fényét a távolból... Azon a nyáron pedig remek kis pikniket rendeztünk itt V.-vel és Mapet nevű ismerősünkkel. Pokrócot terítettünk a homokra, sajtot ettünk, és eléggé berúgtunk egy üveg Disznókőről való tokajitól. De akkor még egyikünk sem tudt...