"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A mai Ausztrália-napra készült sütik elsöprő győzelmet, vagyis inkább sikert hoztak: a piacon 11-re elfogyott mind, s rengeteg bankó hevert az edények alján, s kétmaréknyi apró.  Az adakozók pénztárcája elleni attak (= jótékonysági gyűjtés) már pénteken megkezdődött, mert V. is bevitt magával 50 sütit a Félcsöcsűhöz, s kiállt velük a kantinba, gyűjteni. Nagyon értékeltem, hogy képes volt ott állni, s így felügyelni a dolgot. Sajnos, elég kevesen mentek oda, bár ment kör-email. Ellenben később többen is ráírtak, hogy meetingen voltak, most jönnének, van-e süti, illetve hogy már adakoztak is, s erről küldték a screenshot-okat, s kérnének sütiket cserébe. Volt, aki csak később érkezett meg az USA-ból, de már egy hete megrendelte a maga sütijeit...  Összegyűlt kb. 100 euró. A maradék sütiket hazahozta, hozzácsaptam őket a magam adagjához, s pontosan 76 sütivel indultam neki az akciónak. A piacon sajnos nem lehetett háttérnek használni az Edééktől kapott, remek ausztrál mo...

Vagyok, vagyok! Csak mozgalmas napokat élünk mostanság. Mire észbekaptam, már megint betelt a határidőnapló az elkövetkező két-három hétre. Halloween, rendelések, felajánlások... Minden napra jut tenni/sütni/élveznivaló. Múlt hét elején sms-t kaptam, hogy önkéntességi lehetőségeket bemutató összejövetel lesz a Town Hall-ban, ahol a szervezetek képviselőivel találkozhatunk. (Nem tudom, írtam-e, de fel lehetett iratkozni a városi önkormányzat által biztosított telefonos szolgáltatásra, amiben különböző fontos eseményekről, vagy vészhelyzetekről értesítik az embert sms-ben. Ezt a szolgáltatást az áradásveszély és az ivóvízzel kapcsolatos problémák miatt vezették be, szerintem remek ötlet.) No, elmentünk, ráérősen, fél óra késéssel. Ugyanis azt gondoltam, ez amolyan börze lesz, asztalokkal, szórólapokkal, ahol kötetlen csevegés keretében érdeklődni lehet a lehetőségek iránt. Nem olyan volt. Először is, a Town Hall egészen máshol van, mint ahol sejtettük. A városi McDonalds felett van, csod...

Reggel elvittem a sütiket a Marlay Park-ba, szép sikerük volt, az imént hívott a councillor, hogy megköszönje a munkám (ah), s elmesélje, 3 óra alatt 2000 eurót gyűjtött össze a Children's Sunshine Home és a LauraLynn alapítvány részére. Az egyik alapítvány súlyosan beteg gyermekek otthonát tartja fent, a másik az első gyermek hospice megépítésén fáradozik, Leopardstown-ban. A rendezvény magában a Marlay House-ban volt, amit nem láttam még belülről - de a parkot már ismerem. A Marlay Park gyönyörű, mindig az, a kilátást a hegyek felé nem is tudom leírni. Tele volt kutyasétáltatókkal, reggeli edzésüket végző futókkal, párosával baktató nőkkel, némelyikük komoly kifejezéssel, egyenes háttal rótta az utakat, előre-hátra lengetve a karját: brisk walking-oltak. Ilyen csodás parkban öröm a testedzés. Csináltam pár fotót a Marlay House melletti udvarról, ahol szombatonként egyébként piac van, illetve van ott egy-két kis műhely, ahol kézművesek árulják a dolgaikat. Amikor Sandyford-ban l...

... már el is ment egy hét. Olyan hét, amikor inkább nem ír semmit, mert csak nyafogna, az pedig unalmas. Lassan kis listám lesz, miféle ír érdekességekről lehetne írni, de kedv, az nincs, bocsánat! Pl. megnyitották az első, autópálya melletti benzinkutat - hurrá, aki Belfast felé autózik, nem kell letévelyegnie kis falvakba, megtankolhat tekergés nélkül. Rájöttem, hogy utálok felnőtt lenni, utálok formanyomtatványokat kitölteni, komoly hangon telefonálást folytatni, felelősségteljesen (grrr) eljárni ügyekben. (Nem megy gyomorszorongás nélkül, sehogysem.) Mennyivel egyszerűbb csak süteménytésztát gyúrni, és zenét hallgatni közben. Nem? Megcsinálom a felnőttes dolgokat is, muszáj, utána hatalmas elégedettségérzet tölt el, de előtte...! Szerencsére nem csak saját nyiff-nyaffom, hanem nagy megrendelések, felajánlások is kitöltötték az időmet. Ex-főnököm érdeklődött roppant diplomatikusan múlt héten (érdekelne-e, volna-e kedvem netalántán), hogy elvállalnék-e egy rendelést, ráadásul igen ...

Hogyan jótékonykodunk? - kérdezte Pappito, a Habitat for Humanity c. bejegyzése kapcsán. Eleinte csak az utcai pénzgyűjtőknél dobtunk be egy-két fontot/eurót a perselyükbe, vagy a boltban, a pakolásnál segédkező diákok vödrébe. Őket az uram sosem hagyja pakolni, mert elég rosszul csinálják, neki pedig megvan a maga, sok-sok Tetris-ezéssel kialakított rendszere. De azért szoktunk dobni nekik néhány fillért. Hogyan jótékonykodunk? Lottózunk :-) Az ír National Lottery oldalán azt is meg lehet nézni térképen, hogy az országban hol, milyen célra, milyen szervezet, közösségi kezdeményezés kapott a lottóalapból. Azt hiszem, ez a legnagyobb pénzmennyiség, amit a csodában reménykedve, és közvetve, de jótékonykodásra fordítunk. Az ír National Shopping Monitor tagjaként havi 6 euró értékű pontot kapok azért, hogy a bevásárlásaimat beszkennelem, s ezzel adatgyűjtenek rólam, átlagos vásárlóról. (Good fun, egyetlen hátránya, hogy nem kaphatom meg a rólam gyűjtött adatokat, én pedig lusta vagyok ahh...