Visszaszámlálás
A konyhában még áll a mosatlan, egy félresikerült csokiolvasztás ragadós nyomai borítanak mindent, a dekoráló cuccok még a nagy asztalon, ami elvileg, holnap este, az ünnepi a vacsoránk színhelye lesz. Egy (két) adag mosás is a sorára vár. A porszívó csendben porosodik, és a szombati esküvőre felvett, évek óta ignorált magas sarkú cipőim az ágy előtt hányódnak. De nem érdekel, leülök, tömöm az arcom airmile-okkal súlyosbított szőlővel, szabadság van, végeztem, jöjjön a pihenés! Odakint igen erős szél üvölt, hideg nincs hozzá, csak a meg-meginduló eső veri néha az ablakot, s szüntelenül bejön a réseken, amik megjavítását tavaszra halaszttattam. Mégpedig azért, mert nem volt egy szabad hetem az utolsó két hónapban, amikor a munkások rendelkezésére tudtam volna állni. Szerény becslésük szerint egy hét, amíg a nagy üvegtáblákat kicserélik, s rendesen leszigetelik a hibás keretet. Addig én majd malmozom, vagy reszelgetem a körmeimet, mit tudom én, erre fog elmenni egy hét szabadság...