Bejegyzések

B...Bip...Bipap...

-
Itt van ez a zömök kis bipap gép a nyugszékem melletti asztalon, s meg kellene barátkoznom vele. Jó nagy felhajtással érkezett: egy Sarah nevű nő hozta, s vele jött Elizabeth nővér és Katie, a Beaumont MND nővére. S hárman háromfelől bíztattak, hogy ez milyen jó lesz nekem, majd amikor éjjel ennek a gépnek a maszkjával a fejemen alszom, s ez majd segít a meggyengült izmaimnak a légzéskor, s nem esik le éjjel a véroxigén szintem. S nem leszek napközben aluszékony, s fáradt. Hahaha. Arra hajlandó voltam, hogy felpróbáljam a meglehetősen nagy maszkot, ami takarja az orrom és a szám. Nem egy élmény, viszonylag széles, puha, visszahajló szilikon kerete van, körben puha állítható szövetszíjakkal. Enyhe klausztrofóbiával meregettem mögüle a szemem, amin ők jól szórakoztak, s mondták, már az is haladás, hogy ezt megteszem. Katie azt mondta, majd amikor a levegőt fújja belém a gép, olyan érzés lesz, mint amikor az ember kihajol az autó ablakán, s szembefúj vele a szél. Eszembe jutott, milyen vo...
Megjegyzés küldése
Read more »

Naoshima - avagy egy nap, amikor "bátor" voltam

-
Kép
Tavaly Japánban, amikor a cseresznyevirágzás élményét már magunkba szívtuk Hokkaido szigetén, mindenképpen szerettem volna Renáta vendégházában aludni Kyoto-ban, ugyanis egy igazi kis lakóházat lehetett tőle kibérelni. Nagy örömömre be tudott minket illeszteni a sűrűn foglalt szálláshelyre, de kicsit játszani kellett a dátumokkal. A szállás elfoglalása előtt volt három napunk, amikor a "mit kezdjünk magunkkal" problémája felmerült. Nevetséges, ugye, de ennyire szervezett volt a kirándulásunk. Utóbb kiderült, ennek megvolt a haszna, ugyanis Osakában V. megfázott, s utána a következő városban napokig vagy szörcsögősen és morózusan jött velem, feláldozva a kényelmét, vagy ágyban maradt, hogy kiizadja magából a betegséget.  Vagyis mondhatni, magamra maradtam. Miután alaposan kiveséztük, hogy ide vagy oda miért nem éri meg, vagy miért nem akarunk elmenni, Okoyamába már miattam mentünk. Kisrumpfnak az a fantasztikus ötlete támadt az útikönyv alapján, hogy elmegy Naoshimára, arra a ...
2 megjegyzés
Read more »

Sűrű hét volt a múlt heti

-
A levegőnek őszi illata van már, főleg reggel és este, közben pedig langyosak a napok. Ma kiültem délután a kertbe, s szinte égette az arcom a nap. Tegnap például 23 fok volt, immáron másodszor mentünk le a partra sétálni. Ami annyit tesz, hogy lemegyünk kocsival, 5 perc, parkolás, majd átülök a tolószékbe, s V. végigtol a promenádon. A legrosszabb az, hogy nem tudok vele beszélgetni, valamint gyakran az én privát zónámhoz képest túl közel tol el emberekhez, akiket ki kell kerülni, vagy akiket rá akar venni arra, hogy ők kerüljenek. Megnéztük a kikötőt, s tegnap, makacsságból visszafelé jövet végigsétáltam a mólón, az alsó szinten, ahol védve voltunk a széltől. 250 m, de nekem eredmény. Rájöttem, hogy még mindig figyelnem kell, hogy leengedett vállal járjak, s ha odafigyelek, a bot is elég, de azért megszoktam V. kezét, biztonságosabb és sokkal jobb is vele menni.  Múlt héten voltunk állatorvosnál, Mantzi megkapta az oltásait, s kiderült, hogy a fülei tiszták, úgyhogy bolhacsípés l...
Megjegyzés küldése
Read more »

Panasznap - avagy mindenki úgy teszi magát szerencsétlenné, ahogy akarja

-
Oké, akkor most egy panasznap. Az egyik legfrusztrálóbb, ami dühös nyögésekre, és fújtatásra kényszerít, az az, amikor valamit nem tudok megcsinálni. (Mindent nyögdösve csinálok, szó szerint, nem tudom, miért, csak úgy kitörnek belőlem ezek a hangok.) Amikor nem tudok leguggolni, hogy az ágy alól kihajtsam a macskát, mert a vádlijaim merevek. Amikor rá kellett jönnöm, hogy még lábfejtartóval sem tudom lenyomni a kuplungot, pedig V. elvitt autóstul a közeli ipartelep nagy parkolójába, hogy még utoljára vezethessem a kocsimat, mielőtt éjfélkor lejár a biztosítása. Mintha először ültem volna az autóban, nem voltam képes vezetni. Bizonytalankodva nyomtam meg a másik lábammal a pedálokat, gurultam előre pár métert, hiszti, neeem meeegy, aztán ennyi volt.  Amikor nem tudok egy asztalon levő irathalmot szétválogatni, a székből előrehajolva, mert nem bírom tartani a fejem és a nyaktartót utálom, vagy csak lusta vagyok magamra aplikálni. Utálom az álltartóról lecsúszó államat benne.) Minden...
1 megjegyzés
Read more »