Két hónapja nem írtam már...

... s most sem tudom, mennyit írjak a kórházi dolgokról, s mennyit arról a néhány napról, amely igazán nyaralásnak volt nevezhető. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találtunk időt az öregek otthona intézése közben a barátokkal való vacsorákra, kvíz-estekre, új helyek felfedezésére, de a kettő úgy egybemosódik, hogy valamiféle vegyes íz van a számban, amikor a nyaralásról kérdeznek. Nem mondom válaszul, hogy oh, it was fantastic, hanem csak annyit mondok, it went well, thank you.

De az biztos, hogy a XII. kerület és a Pilisvörösvár közti utat becsukott szemmel is meg tudnám tenni. Ami igazából a lényeg, hogy apósom biztonságban, kényelemben élhet, és gondos ápolást kap. Rekordidő alatt sikerült elintézni az elhelyezését. Ez volt a legfontosabb a nyaralás alatt.

Rengeteget autóztunk... Sikerült eljutni Kolozsvárra, szétszórni anyósom hamvait, s ennek során nyilvánvaló volt, hogy Románia jobban teljesít. Remek, sima utak, ápolt kertek, zsongó Kolozsvár és sok román zászló fogadja Erdélyben az autóst, de a határon való átjutás teljesen zökkenőmentes. Nekem még vannak emlékeim a régi, hosszú várakozással és feszengéssel (félelemmel?) teli fájdalmas átkelésekről, s ezeknek ma se híre, se hamva. Ahhoz képest, hogy miért mentünk, egy remek nap volt, az unokák társaságában, egy klassz ebéddel megspékelve, egy szép vendéglő napos, virágzó gyümölcsfákkal és családokkal teli kerthelyiségében. 

Hazajőve a megújított lakásban aztán mindent beborító vékony porréteg fogadott minket, s a beiktatandó dolgok dobozolt tömege. Eddig csak a könyvespolc készült el, szelektálva felkerültek az angol nyelvű könyvek a helyükre, alapos porszívózás, felmosás után. Most a régi, penészes, vagy már megunt polcok lecserélése van folyamatban, az agonizálás, hogy milyen színű, mekkora legyen, elég lesz-e. Van munka bőven. Újabb ruhadaraboktól válok meg, elismerve, hogy a köldököm alá alig érő régi pulcsi, bármennyire is remek színű, már nem fog kelleni. Most a rengeteg doboz vackaimat kellene kidobni, elismerve, hogy ezek csak tárgyak, s elkezdeni azt, amit valaki ajánlott: fényképezzem le őket, lőjem fel a fehőbe, s búcsúzzak el tőlük. A charity shop, ahová mentem volna, tele van, sajnálkozva küldtek el, egyedül háziurunk régi, fém, pingvin alakú koktélshakerét fogadták be.

A kert kész dzsungel, mókusokkal, vörösbegyekkel, cinkékkel és egy érdeklődő kövér vadgalambbal, a klematisz uralta fal szinte egyetlen szárréteget alkot, magába font mindent, vissza kell vágni. Mindkét hortenzia megmaradt, de már most látni, hogy nagyobb edényre van szüksége a cserepesnek. A rózsák hajtanak, némelyik virágom részben áldozatul esett a rendszeresen berúgott labdáknak, s a fenyő virágai apró porfelhőként szórják szét pollenjeiket, különösen meleg napokon. Az időjárás kellemesen langyos, lehet már csak egy pólóban mászkálni, s élvezettelviselni az új, fényre sötétedő szemüveget. 

(Budapesten sokként ért bennünket a hír, hogy az általunk csak Simon úrnak titulált idős, talpig úriember optikusnak nem is ez volt a neve, s nemrég meghalt, s nagynevű fotográfus volt, akinek talán még nyitva a kiállítása Budapesten. Műhelyét egy fiatalabb optikus és felesége vette át, szemüvegeinket ők készítették.)

S voltam már piacon... Kevesen voltak, sajnos, sok dolgom megmaradt, de a kenyerek, bucik mind elfogytak. A folytatásként kinézett North Wicklow market-hez még nem tudtam lemenni, hiszen ők is szombatonként vannak nyitva, de egy kolléga volt nálunk, s mondta, nagy szükség lenne ránk, nincsenek traybake-ek, s ami volt, annak nem volt jó a minősége. Gingerbread men nincs, s dekorált sütik sincsenek. Rájuk fogok írni... 

SOLD

Itt van előttem 12 kicsi jegyzetfüzet lap, benne a szombati meeting tényeivel. A piac eladását szerdán fogja aláírni a 3 tröszttag, aztán kiderül, mikor zárunk be. A szombati szavazás során egyedül én szavaztam a végleges bezárás ellen, a többiek helyeselték. A szóba jöhető helyek közül a folytatáshoz egyik sem bizonyult megfelelőnek, ezért ha valaki tovább akar piacozni, a hozzánk legközelebbi country marketnél folytathatja, Észak-Wicklow-ban, ha akarja, és felveszik oda. 

A közeledő szabadság utánig nem fogok emiatt aggódni, szerdán kiderül, meddig húzzuk még - úgymond -, Húsvétig biztosan, utána talán május végéig, június elejéig. 

Persze, a pénzezés nem lesz egyszerű, ki kell fizetni az ingatlanost, az ügyvédet, az építészt, az adóhivatalt (mert leveszik  sápot rendesen), a könyvelőt, satöbbi, satöbbi, aztán jövünk mi. Ha úgy döntök, hogy a Killruddery piacon bérlek asztalt, akkor biztosítást kell kötnöm, de a piacos pénzből arra fogja futni. 

De ez még odébb van.

Ami legjobban zavar, s meglehetősen gusztustalan, az az egyik régi tagunk viselkedése. Igen, pletykálni fogok. Sok-sok éve nem tag már, de mindig befizette az éves bérleti díjat, számítva arra, hogy előbb-utóbb eladódik a terület, s abból csurran-cseppen mindenkinek. A Szabályzat kimondja, hogy mindenki egyenlő arányban részesül az eladási árból. Nem igazságos, de így döntöttek annak idején, jóhiszeműen, alapításkor. Nos, amikor szeptemberben kikerült a tábla, hogy For Sale, éppen a csodásan napos Iseo tó partján ettünk, amikor megkaptam e tagtól az első üzenetet, hogy húha, mennyiért eladó? 

S onnan kezdve - mert sosem jött el egyetlen meetingre sem, bár nem lakik messze -, folyamatosan jött üzenetekkel, mennyi az az annyi, van-e már vevő, az mennyit ajánlott, mikor lesz az eladás aláírva... Mindezt bevezetés nélkül, se Szia, se Jó napot, csak úgy durr bele. S ő az egyetlen. Senki nem kepeszt ennyire a pénzért. A végén már vagy ignoráltam, vagy csak egy tőmondatban válaszoltam. Amikor az elnökünk a betegség miatt távol maradottaknak megküldte az utolsó meeting részleteit, ez a tag még egy köszönömöt sem írt neki vissza. Szóval elég meh. Az utolsó szombati meeting után megírtam, hogy a bezárás mellett döntöttek a tagok, mire a kérdése csak az volt, mennyi lesz az ügyvéd költsége? 

Oh, please, feck off.

***

Hogy ne legyenek eseménytelenek a hetek, a sütőm részben elromlott. A hátsó, a ventillátor körüli fűtőelem mondta be az unalmast. A cég magánembernek nem ad el ilyet, csak szerelőnek, muszáj volt időpontot kérnem tőlük. Hónap végére kaptam. Nosza, kerestem egy embert a környéken, kissé nehezen, de ma kijött. Most ő próbál fűtőszálat szerezni, s beszereli, amint megjön. Kértem, kettőt rendeljen, mert ha újra eldurran, mint kiderült, akár én is be tudom kötni, olyan egyszerű a dolog, de Miele alkatrész kell, mert pár milliméterrel szélesebb az elem "nyaka", mint egy átlagosé. Naná. Most már csak arra leszek kiváncsi, kiér-e hamarabb hozzám, mint a hivatalos szerelő, akit - szerencsére - az utolsó pillanatban is le lehet mondani. 

***

Közben, annak ellenére, hogy hol hideg volt, hol szép napos, de viharos széllel és nagy esőkkel, a tavasz ma már virágzó kertekhez érkezett:  kivirágoztak a gyümölcsfák, a cseresznye elsőként, a kis szilvafák után. Sorolom, mi minden virágzik a környéken: bőrlevél, tőzike, téltemető, nárciszok, rengeteg gyermekláncfű, ibolya (a szagtalan fajtából), az általunk csak afrikai vadászribizlinek titulált ribizlifajta, Saxifraga, magnóliák, kaméliák... A mexikói narancsbokrom is tele duzzadó bimbóval, a fehér rózsatő rengeteg hajtást hozott. Csodaszépek! A rigók kopaszítják az egyik régi virágkosaramat, gyűjtik belőle a régi szalmabélést fészeknek. A mókus is nagyon aktív, a földimogyorós madáretetőt fosztogatja... Most már nem kell vastag kabát, sapka is csak ritkán.

Közben az új mosógép egy alkalommal úgy döntött, hogy magasabbra teszi a víz hőfokát, mint ahogy beállítottam. De akár az is lehet, hogy én nyomtam meg valamit a hasammal munka közben a pult alatt lévő gépen, nem tudom, melyikünk a bűnös. A sztori vége az, hogy két, igen kedvelt gyapjú pulcsimmal kevesebb van a szekrényben, s van két gyermekméretű pulcsim. Már próbáltam őket nyújtani, elvileg lehetne, de nekem nem sikerült. Az egyikben úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás, szerintem egy ütéves gyerekre tökéletesek a darabok. A másik fel sem jön rám. Pedig nagyon szép zöld, fonott mintás gyapjúpulcsi volt, többen meg is dicsérték rajtam. 

Próbáltam őket lenyomozni online boltokban, Ebay-en, de sajnos, nem kerültek elő, sok évvel ezelőtt "túrtam" őket a TKMaxx-ban. V. szerint Marie Kondo módjára intsek nekik pát, túrjak újakat, ne szenvedjek a nyújtogatással.

***

Lakásilag úgy döntöttünk, megpróbáljuk fájdalommentesebbé tenni a nappali kiürítését, s nem kifestetni az egész nappalit, csak azokat a részeket, ahol a fiúk majd megbontják a falat. Azokról a falakról természetesen eltüntetünk mindent, polcot leszerelünk, bútorokat odébb toljuk, s alaposan letakarjuk rögzített nylonokkal. A kis munkaszobát pedig megtöltjük a bedobozolt könyvekkel, apróságokkal, szekrénytből kikerülő üvegekkel, poharakkal, cuccokkal. S a nappaliban is az egyik falat sötétebbre festetjük a maradék Gatsby Blue fantázianevű festékkel, amiből vetettek velem egy nagy dobozzal. Hadd legyen színes ott is egy fal, tűnjék nagyobbnak a nappali. 

Sold (almost)

Az Építési Vállalkozó alias Vevő (miután mindkét fél ügyvédei alaposan megrágták és kiköpték az eladási/vételi szerződést) aláírta azt, s most a mi térfelünkön a labda. Természetesen sebtiben össze kellett hívni egy committee meetinget, s 18-ára egy emergency general meeting-et, hogy a tagság is rábólinthasson az eladásra. S egyben megtárgyalja, hogyan tovább, ha egyáltalán lesz tovább.

Nem mondom, hogy valami vidám, hejehuja, prittyprettyputty hangulatban ültem végig a 2.5 órás meetinget. Szerdán riasztott az elnöknő, hogy itt a meghívó, hamar-hamar küldjem ki, mert két héttel a tervezett emergency meeting előtt meg kell kapják a tagok. Csütörtök reggel postára adtam, volt, aki megkapta, volt, aki nem, úgy tűnik, városrésztől függött, kihez jut el időben. Szombaton aztán, piac után nekiültünk megbeszélni, milyen lehetőségeket kínáljunk a tagságnak, mik közül választhatnak:

a) a piac teljes likvidálása, mindenki megy, amerre lát, s ha folytatni akarja, keres más piacot.

b) a valószínűleg megfogyatkozott tagság (7-8 még lelkes ember) folytatná, valahol, egy közeli közösségi teremben vagy egy kávézó teraszán (utóbbi két hely felajánlotta, hogy befogadja a piacot, valamilyen bérleti díj fejében). De akkor asztalokat kellene előkészíteni, fárasztó munka, ki vállalja fel, a legtöbben idősek már emelgetéshez. 

c) a Vevő által felajánlott lehetőség, hogy egy csekély bérleti összeg ellenében maradhatunk, amíg meg nem kezdődik az építkezés. Még nincs építési engedélye a terüleekhez, a héten ment megint leülni a council-lal, most már a mi területünket is belevéve a teveibe. Itt az a buktató, hogy hét közben valószínűleg más is használhatná az épületet, tehát osztoznunk kellene velük.

A piac alatti beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a tagság leginkább bedobná a törülközőt. Fogd a pénzt és fuss. Nagyon hosszan ment a meeting során a lehetőségek tárgyalása, mindenkinek volt véleménye, ötlete, mindenkinek voltak aggodalmai, melyek néha nevetségesnek tűntek, de már megszoktam, hogy itt a legkisebb dologból is "ügy" lesz. Most úgy tűnik, Húsvét után bezár a piac. Ez a legvalószínűbb. Ami leginkább meglepte a committee tagságát, az az, hogy a Vevő szeretné használni a Kilternan Country Market nevet a jövőben, akár maradunk, akár megyünk. Szemtelen! A név nincs jogilag lefoglalva, még a Country Market Limited által sem, bárki használhatná, de kissé furcsának találta mindenki, hogy úgymond a mi babérainkkal akarna később a Vevő által kialakított piac ékeskedni. Elnökünk határozottan nemet mondott a Vevőnek, aki úgy tűnik meghátrált, de ugyan mi tartja vissza attól, hogy később így nevezze el a megépülő faluközpontban a piacát?

Még rá is kérdeztem, ha lesz ilyen piac, haragudnának-e, ha csatlakoznék (köll a píz), de csak a fejét ingatta mindenki.

Amúgy nem megy valami jól a piacnak, mióta megjelent a For Sale tábla, fokozatosan esik a vásárlók száma, a bevételt csak a tojás eladása (egy telepről érkezik, Észak-Wicklow-ból, ahol bio módszerekkel tartják a tyúkokat), és a kávékuckó szerény bevétele billenti a fekete sávba. Szomorú. Pedig legtöbbször mindent eladok. Reggelente talán 9-10 vevő áll sorba nyitásra várva, aztán már csak csordogálnak az érdeklődők. 

***

"Calgonnal a mosógép is tovább él" - dudolászom, miközben töltöm a folyadékot a mosógépbe (kemény vízű ez az ország, meglepő módon). A gép remekül mos. A legtakarékosabbra beállítva ugyan négy óránál is tovább dolgozik, de sebaj. Utána a szárítógépban hamar megszáradnak a szinte szárazra pörgetett ruhák. Jóval többet tudok beletömni, mint a régibe, amelyik több mint két évtizeden át becsülettel állta a sarat.

Ma eszembe jutott, hogy azért hosszú út vezetett ide, az akár WiFI-vel is irányítható mosógéphez. Amikor még ajándékba kaptam egy igen ódivatút, a 90-es években, amit felülről kellett tölteni, akkor szabadultunk meg a még ódivatúbb elődjétől, amikor határozottan éreztem, hogy megráz, amikor belenyúlok. Nagyanyám tiltakozott, mondván, semmi baja, de tartottam tőle, hogy a gép megöl mindkettőnket, amint a nedves fürdőszobakövön állva turkálunk benne. Nagyanyámnak még megvolt a fémfedelű centrifugája, olyan fedele volt kis bütyök alakú fogóval, mint egy serpenyőfedél. Amikor dolgozott, aprókat ugrálva mozgott azon a kevéske helyen, amit a mosdó és a kád fogott közre. Szennyestartóként is szolgált, s esténként azon tároltam a másnapra szánt ruhát, mert akkoriban csak fehérneműt cseréltem naponta, a többi jó volt másnap is. Takarékosan éltünk, figyelni kellett az elhasznált vízmennyiségre, mert a derítő szippantatása is sokba került.

A V. szerint utolsókat rúgó, egyáltalán nem energiatakarékos hűtő helyett kellene egy másik, főleg a mérete miatt. Ugye több hely birtokában több kenyeret tudnék sütni a piacra. Na de melyik piacra. Kelesztőkosaram van elég, az nem gond. Minden majd a tagság döntésétől függ. Én a magam részéről a valahol folytassuk-ra fogok szavazni. Ennek több előnye is van. A Country Market Ltd. alatt biztosítva leszünk, gyakorlatilag fillérekért, míg egyedüli piacozóként többszáz eurót kérnek public liability-ért, product liability biztosításért a biztosítók. A higiénikus néni továbbra is ellenőriz, mint piacra sütőt, enyhébb előírások érvényesek az otthon sütőkre. 

Ennyi most az elhatározás, mindenre fény derül a hó végén.

Levegő!

A régi shed üres, a folyosón áll még néhány doboz könyv, szaporodik az elajádékozandók halma, megy a mosógép, mosom a szekrényben kissé megszagosodott ruhadarabokat, rendeződnek a holmik... ha nem is iziben de talán hamarosan rend lesz. Új rend. A nappali egyik sarkában plasterboard-részek állnak, doboz festék, eszközök, ezeket áprilisig nálunk tárolja JP és a kollégája. Megbeszéltük, a nappali melyik részei szorulnak cserére, hogyan kell az ablakpárkányt megjavítani, mi szorul felújításra, hova kerüljön a ventilátor. Lesz mit pakolni, az biztos. A könyveket már biztosan be tudjuk pakolni a hálóba, a műhelybe, de a bútoroknak, tévének nem lesz hely, ők minden bizonnyal tárolóba kerülnek, nem lehet mindent a nappali közepére halmozni. Még letakarva is túlságosan útban lennének festéskor.

Az első napokban még tapasztalgattuk, hogyan működik s milyen hangerővel dolgozik az új ventilátor, ami sajnos, okozott egy-két zavaros éjszakát, tapasztalatlanságunk miatt (RTFM!). Ha a jó fülemre fordulok, nem hallom az éjszakai üzemmódot. Alighanem a beállítással kell majd kísérletezni, például megpróbáljuk majd úgy beállítani, hogy csak kifelé fújja a levegőt a szobából, s akkor nem fogjuk hallani, amikor a ventilátor irányt vált. S akkor tényleg nyugodt lesz az éjszaka. A kék függöny felkerült a kerti ajtó elé, a szobákban érezhetően melegebb van, nem nyúlok azonnal pulcsiért, ha bemegyek dolgozni a műhelybe.

Aminek falára végre felkerült Lady Agnew of Lochnaw, Sargent festménye, "akit" először 1990-ben láttam, amikor először Edinburgh-ban jártam, s megcsodáltam a Nemzeti Galériában. Akkor nem volt poszteren megvásárolható, de később V., akit céges útra vittek oda, megvette, s a követségtől kapott hatalmas (általuk kidobásra ítélt) fémkeretbe került a poszter. Évek óta rakogattam ide-oda, néha elbújva várta, hogy méltó helyére kerülhessen, néha kisszekrény tetetjén lakott, a falnak támasztva... Most végre itt van, a munkaasztal fölött. Hamarosan csatlakozni fog hozzá a tetoválómestertől kapott cseresznyevirágos lovat ábrázoló nyomat (a ló évében születtem), no és Benicio Del Toro dedikált fotója. Hogy mindig tudjak valami szépre és csábosra nézni, ha elfáradok munka közben, haha.

A második mini konténer is megtelt, most már csak a régi shed tetejét kellene leválasztanom a falairól, s megkoronáznom vele a szeméthalmot. Sűrűn átszövik a ránőtt borostyán gyökerei, gyakorlatilag porlad az egész, de az oldalfalak még jók, szilárdan állnak, nem bántanám őket, ha nem muszáj. V. szerint vennem kellene egy új shed-et, de nekem elég a régi váza, egy felújított tetővel, ami kissé túlnyúlna az elején, s akkor nyáron oda be tudnám rakni a szárítóállványt az esők elől. Hiába volt sikerélményem a kéziszerszámmal, s raktuk össze jól összedolgozó csapatként az új fehérneműs szekrényt, azért nem vagyok egy tapasztalt csináld-magad fenomén, úgyhogy ki tudja, lesz-e új teteje annak a shed-nek.

A mélyhűtő továbbra is csak részben nyitható a mosógép miatt, így amikor begyűjtöttük a fehérneműs szekrényt a bevásárlóközpontban, elmentünk hűtőt nézni. Találtunk is szimpatikus darabot, de alighanem túl nagy a jelenlegi helyére. Ellenben jó magas, nincs hozzá fagyasztó (fagyasztásra ott lenne a kis fagyasztó a műhelyemben), s több kelesztőkosár fárne el benne, több kovászost tudnék csinálni a piacra... S persze, egyből jön az észérv, hogy mit raknánk mi egy ekkora hűtőbe, amikor csak ketten vagyunk, csak a kenyerek miatt vegyük meg? Korai lenne még ilyesmire gondolni, hiszen ki tudja, meddig maradunk a piacon, s hogyan tovább később? Hiába fogy el most tíz perc alatt a tíz fél vekni, ha nem lesz hol árulni, hova sütnék többet? Lehetőségként ott van a Killruddery piac, ahonnan megkerestek még Covid előtt, hogy nem akarnék-e ott kenyeret árulni, s ott nagyobb a forgalom, hiszen vagy 6 órán át van nyitva... Decisions, decisions... Lényeg, hogy a csinos hűtőszekrény megvétele igen csábító, a régi V. szerint egyre hangosabban zúg, s nyilván azóta az újabbak energiatakarékosabbak, bár alig találtunk D vagy C besorolásút, a legtöbb F és E.

***

A melósok által kissé megviselt kertben (pakoltak ott is, s nem mindig figyeltek, hogy hova lépnek) hét lila krókusz virágzik, random cserepekben, és a nárciszok is sárgállanak már. Pár centisek a bluebell-ek, s a klematiszt vissza kellene vágnom, mielőtt megindulnak a rügyei. Sőt, az eddig rejtőzködő medvehagyma is előkerült, egész csokornyi levél zöldül a cserépben. Ki kellene ültetnem a fa alá, talán elterjedne, mint régen, apám kertében, ahol kaszálni lehetett a vén cseresznyefa alatt.

Március egytől hivatalosan nem szabad bokrost, sövényt vágni a fészkelések miatt, de még ennek tudatában is meglepett, hogy a piac kerítése túloldalán lévő igen sűrű, elvadult szedrest a földsáv tulaja - a piac vevője - tarra vágatta. Az már ezer éve az ő tulajdona volt, de semmi munka nem történt a területén. Többször csináltam szörpöt a kerítésen átnyúló ágakról leszedett rengeteg szederből (sokszor a rigókkal vetélkedve a szebb szemekért), s tavaly is vagy két edénnyit ajándékoztam az egyik piaci kollégának, mert mi elutaztunk szeptemberben, nem volt időm szederszörpöt főzni, ő pedig felhasználta őket a scone-okhoz. 

Még mindig Sale Agreed áll a táblán, mindkét oldal ügyvédjei ellenőrzik a különféle lehetséges jogi buktatókat, s ameddig nem írja alá a vevő a szerződést, addig nem tudunk lépni, hogy hogyan tovább. A vevők pedig érdeklődnek, hol lehet majd minket elérni, ha elkel a terület, s az igazság az, ha rákérdeznek, mindenkinek odaadom az elérhetőségemet, ki tudja, mi lesz később. Nem tudni, bérelhetjük-e majd az épületet, vagy egyből kipaterolnak onnan minket... A pletyka szerint a terület parkoló lesz, átjáró út a későbbi faluközpont felé, de ha eddig nem kezdtek hozzá a fák kivágásához, akkor talán már nem is fognak, elvégre mindjárt itt a március eleje. A parkolóban találtam egy kis műanyag darabot, amit szemétnek vélve, felkaptam a földről, s akkor vettem észre, hogy a talajba volt szögezve. Alighanem a földmérő dolgozott ott, majd elnézek a hátsó parkoló felé, hátha ott is van egy leszögezett jelző.

Haladunk!

Kész a kisszoba, vagyis majdnem kész. Majd még készülnek a ruháknak a polcok, a hővisszanyerős ventillátor (vagy mijaneve) a hálószobában már bent van, a kisszobába majd áprilisban kerül be, amikor a hozzá szükséges lyukat kívülről fogják fúrni, így legalább abba a helyiségbe nem kerül már a tetemes mennyiségű porból.

Ami sajnos, szépen ellengedezett a lakás minden zugába, hiába csukogattam az ajtókat, a jövés-menésnél óhatatlanul szétterült a fal-elemek vágásánál, a falfestés előtti smirglizésnél keletkezett por. Hiába mondták, hogy igyekeznek kevés felfordulással, porral dolgozni, azért csak úgy néz ki a hátsó traktus, mint egy építési terület, még a kertbe is bőven jutott a porból, malterdarabokból. A kinti öreg shed-ben megszaporodtak a műanyag dobozok, a ház előtt a széttépett plasterboard-darabok fekszenek. Ha minden igaz, holnap elviszik a mini skip-et, kapunk másikat, abba kerülnek a hálószobából kikerülő romok.

Folyamatosan Tetris-ezünk, egyik szobából pakolás a másikba, dobozok mindenhol, kissé kaotikus a helyzet, hirtelen nem tudnám megmondani, mit hova tettem el. Néhány sor magyar könyv visszakerült a polcokra, amiket vissza tudtunk rakni a kisszobában. Abból kiválogattam egyelőre egy doboznyit, ami nem kell, mert kidobható, vagy megviselt, régi kötetek, amelyekhez már nem fűz érzelem. S mától néhány napig a nappaliban éjszakázunk, V. alighanem a kanapén, én pedig a karosszékek párnáira rakott jógamatracon. 

Ha már szépülünk, lecseréltük a lakás bejárati  ajtaja melletti fali lámpát, amelyet megevett az idő, valahányszor hozzányúltam, ledobott magáról egy-egy adag műanyagot, s hol világított, hol nem. V. - akit zavart, hogy nem tud hasznos lenni emelgetéskor, pakoláskor a frissen stoppolt hasával - felrakta a lámpát. Mutatós, formás, remélem, kitart egy darabig. Mióta új LED-es utcai világítás van, nem is kellene lámpa, elég fény esik az ajtóra, de valami kellett a régi helyére, amiről már nagy darabokban vált le a festék, s elmállódott némelyik műanyag alkatrésze, csodáltam, hogy egyáltalán fennmarad a helyén.

Ma elmentem a boltba, ahonnan a rolókat rendeltük annak idején, mondván, belecsapok a lecsóba, s rendelek egy szép, vastag, bélelt függönyt a hálószobába, a kerti üvegajtó elé. Kell majd hogy vastag legyen, ha megkezdődik az építkezés, s legyen bélelt, az is szigetel, s talán tompítja a zajt is. Még a rolók felszerelésénél mesélte az ember, hogy van neki olyan bélésanyaga, amit a hotelek használnak, zajszűréshez.

Megcsodáltam a mintaszöveteket, aztán a bácsi kezdett célozgatni az árára, s igaza volt, ne vesztegessük egymás idejét felesleges nézegetéssel, 1gy mondtam neki, mondja csak, mire számíthatok. Megmondta. Elég nagy erőfeszítésembe került, hogy ne hanyatoljak el mindjárt, s essek végig a bolt padlójára tett elegáns szőnyegen. Egyetlen függönypárra több mint ezer euróért tett ajánlatot. Aztán tanácsolta, hogy inkább az Ikeában keresgéljek. Köszöntem az ajánlatát, s elmentem a városi Harry Corry's boltba, ahol a kész függönyök között a sok kék árnyalattól zavarba jőve, hosszas körömrágás után találtam megfelelő, bélelt (jé) kék függönypárt, ami színben nagyjából passzolt a hálószoba kék/szürke falaihoz, s tizedannyiba került. Hiába no, nem vagyok Mészáros Lölő, hogy több mint ezerér' legyen függönyünk. Amikor elmeséltem JP-nek, ő csak bólogatott, igen, ennyibe kerül egy méretre készült darab.

A másik lenge függöny a kisszobai (nevezzük műhelynek) ruháspolcai elé menne, de ahhoz sajnos, tényleg az Ikeába kell felzarándokolni, a város másik végébe. Ugyanis egyik bolt se tart 2.5 méter esésű anyagot. Az majd egy külön út lesz. A karnisokat megvettem, alapmodellek, semmi fakszni, méretre vágható farudak, szürke és fehér színre festve akasztókkal. 

Munka közben gondosan készítettem a fotókat a hiányzó szigetelésről, a szigeteletlen ablakkeretről, a plasterboard és a hanyagul felrakott "szigetelés" fölött/mögött meghúzódó penészről. Néhány fotót biztosan meg fogok osztani a telepiekkel, például szomszédaink, Orláék már érdeklődtek a hőcserélős ventillátor iránt, mert náluk is virul a penész a szerényben, a ruháikon és a falakon. Különösen a nem ehhez a klímához való nedvességzáró burkolat (nylonréteg) csípte JP szemét, mondván, ez egy skandináv országban remek, de itt csak árt. 

***

A szombati piac jól ment, annak ellenére, hogy kevesen álltak sorba nyitáskor. Három mézes emberke híján minden elfogyott. Sokan rákérdeztek a SALE AGREED feliratra, mert attól tartottak, ez a piac hamarost bekövetkező teljes megszűnését vetíti előre. Mikor lesz utolsó piac? - érdeklődtek. El kellett magyarázni, hogy még minden a levegőben lóg, mert lehet, hogy maradunk bérleti díj ellenében, amíg meg nem kezdődik az építkezés, lehet, hogy máshol folytatjuk, mondjuk a közeli közösségi ház termében.... vagy az is lehet, hogy feloszlik a piac, s midenki magának keres új helyet. Volt, aki már elérhetőséget kért tőlem, just in case. Nem volt jaj de sok vevő, ellenben sokan leültek kávézni, teázni, megint majdnem annyi volt a bevétel a kávékuckóból, mint régen. A nyitvatartásunkat léggömbcsokorral jeleztük, amit a hirdetőtábla mellett eltörpülő régi OPEN TODAY táblánkra kötöztünk. Úgy tűnik, működik, a színes léggömbök feltűnőbbek, mint a Sale Agreed felirat a hirdetésen. Jött pár család, olyanok, akiket eddig még nem láttunk.

Egészen addig jó volt a kedvem, amíg meg nem érkezett Michael kolléga unokatesója. Sosem láttam még azelőtt, velem talán egykorú férfi, aki udvariasan bemutatkozott, majd teát kért, s mivel elég későn jött, s látta, hogy többen már elmenetelhez pakolnak, papírpohárba kérte az italokat, hogy ne kelljen mosogatással rá és Michael-ra várni. Mindjárt azzal kezdte, hogy Michael-től hallott rólam, s ugye nemrég voltam otthon látogatóban, Lengyelországban?

Kijavítottam, hogy Magyarországon, de igen, valóban voltam. Erre a következő mondata már az volt, hogy ez remek, sokat hall Orbánról mostanság, s ha a megfelelő forrásokat hallgatja az ember - mondta -, vagyis nem az RTE-t (itteni tévé- és rádióadó), akkor azt hallja, hogy Orbán milyen remek ember, Európa megmentője. S erről tudnék-e neki mesélni.

Nos, azt hittem, ironizál, s fogtam a fejem, a szó szoros értelmében, kérve, hogy hagyjuk a politikát, nem akarok Orbán "nagyságáról" mesélni, de az ország helyzete borzasztó, s mennyire elkurvult az az ember, aki egykor az oroszok kimenetelét követelte. A következő mondataiból rá kellett jönnöm, hogy nem ironizált, ő tényleg azt gondolja, hogy Orbán egy remek ember, hiszen követi ám ő a Russia Today-t, és az olyan amerikai adókat, amelyek nem a kormányuk pártján állnak. 

Uramista. Már csak ez kellett a mosogatás mellé. Ő erőlködött, hogy na, majd legközelebb elmesélem neki Orbán miért nem jó, én pedig erősen tiltakoztam, mondván, magyarországi látogatáskor is az a szabály, hogy nem beszélünk politikáról: baráti és családi körben is ugyanez a szabály él, s akkor béke van. Elmesélte, hogy húsz évig élt az USA-ban, s ő ott nyitott szemmel járt, és látta, hogy mi nem jó... én pedig igyekeztem egyre kevesebb (tettetett) lelkesedéssel bólogatni a mosogató mellől, s úgy tenni mint aki figyel, de hát ugye, más dolgom van... Végre feladta, s miután Micheal megmondta neki, melyik busszal tud hazamenni, elment.

Amikor vittem haza Michael-t fel a hegyre, azért rákérdeztem, hogy ez a rokon tényleg így gondolkodik? Szegény Michael kezdett szabadkozni mondván, pár napig nála aludt a rokon, aki nemrég költözött egy közeli városrészbe, s ez alatt a pár nap alatt alig bírta elviselni az előadásait a világ állásáról. S hogy az USA-t bizony Mexikón keresztül hagyta el, mert - elmondása szerint - keresték a nézetei miatt. Hogy ebből mi igaz, nem tudja megmondani, de a rokon nagyon sarkos nézetekkel rendelkezik.

Majd óvatos leszek, ha jön teázni - mondtam Michael-nak, aki egy nagyon kedves, udvarias ember s láthatóan kínosan érezte magát a rokona miatt. A rokon nem mondott semmit arra, hogy 25 éve élek itt, s ír állampolgár vagyok, de talán azért nem, mert kellően fehér a bőröm, és sápadt a képem. Én pedig megállapítottam, hogy eddig még élőben nem találkoztam ír emberrel, akinek Orbán lett volna a példaép, Európa megmentője, de most már ez is megtörtént. Sőt, a minap szembejött velem a Facebook-on is egy ír nő, kommentelő, aki az ukránokat nácizta egy jótékonysági gyűjtés kapcsán, s PestiSrácok cikket osztott meg. Terjed a hülyeség itt is, a netnek hála.

Ha kalapács van a kezedben...

Ha a feleségedet boldoggá akarod tenni, vegyél neki egy szexi powertool-t...

... mondtam a férjemnek, miután először használtam azt az elektromos kéziszerszámot, amit hónapokkal ezelőtt vett nekem. Valahogy úgy esett, hogy már két, különböző méretű készlet is van a lakásban (s egy régi, ami a háziúrról maradt ránk), de tegnap - végre itt az alkalom! - használatba vettem az enyémet. A végére már csípőből váltottam benne az akksit, rutinosan kapkodtam el a csúcsáról a csavarokat, és közben nevetve élveztem a hatalmamat a máskor kínszenvedést jelentő csavarok felett.

Mert igen, segítségével egy új, eddig ismeretlen világ nyílt ki előttem. Mindent meglazítandó csavarnak láttam a munka végére. Öröm volt vele dolgozni. Le tudtam szedni a polcokat, szétszedtem a fiókjaimat, amiben a kiszúrókat tartom, a könyebb mozgatás végett, szétszedtem (mert szét kellett) a munkaasztalomat, s utána nagy lelkesen még a beépített szekrény ajtóinak is nekiálltam. Ebben aztán már V. segítségére szorultam, mert az öreg szekrény fémszerkezetei gyakorlatilag összerozsdásodtak az elmúlt 20 év alatt, összenőttek a falemezekkel. Iziben eldöntöttük, hogy nem kell nekünk beépített szekrény, a szoba belső végére polcokat készíttetünk majd, eléje megy egy könnyen húzható színes függöny, s hadd szellőzzenek a ruhák: máris lesz több hely nekik és a bőröndöknek, s végre a megfelelő szögben fordíthatom az asztalomat az ablak elé.

Pakolós hét és hétvége volt. Apránként próbáltam a feladattal szembenézni. Először a ruhákat gyömöszöltem az összes bőröndünkbe, közben kiszelektálva néhány ebbe-már-nem-férek-bele-minek-is-vettem darabot. A könyveknek vettem nyolc nagy, műanyag, rápattintható fedelű dobozt, ami légmentesen zár, s a megtöltött dobozokat kicipeltem a megrogyott tetejű shedbe, aminek azért az oldalai még állnak, és egy szintén megviselt, leselejtezett zuhanyfüggönnyel letakartam a dobozokat. Bár nem jósolnak esőt a hétre, de azért jobb az óvatosság. Természetesen nem volt elég a 8 doboz, volt egy alig használt kis polc, amit a hálóba húztam át, oda halmozva fel a keskenyebb könyveket. Maguk a könyvespolcok, megszabadulva terhüktől, a hálóban az ágyunk lábához kerültek, s éppen csak annyi hely maradt a polcok és az ágy között, hogy lapjával mozogva ki tudunk menni a kertbe, ha kell. 

Közben, ahogy egy barátnőm megjósolta, le-lelassúsodott a munka, mert olyan könyveket találtam, amikbe bele kellett lapozni. S olyan könyv is akadt számos, ami felett egy pillanatra elgondolkoztam, miért is hoztam ki magammal többezer kilométerre? Miért is őrizgetem? Mi fűz hozzá annyira, hogy még mindig megvan? Úgyhogy hamarosan lesz egy doboz könyv, amit majd V. kirak az itteni magyarok FB-csoportjába, hátha kell valakinek, egyben vagy kötetenként. S igen, lesz ami a reciklálós zúzdában végzi, hogy valamilyen új papírcuccként kezdje /folytassa életét.

A pakolás, bútortologatás eredményeképpen kaotikus állapotok uralkodnak a nappaliban, hirtelen nem tudnám megmondani, mi hol melyik dobozban rejtőzik, ami biztosan a helyén van, azok a kiszúróim, mert sosem lehet tudni, mikor esik be egy rendelés. A Bálint-nap a kávézóban nem volt sütiben sikeres, de a piacon kapkodtak értük az emberek. S Ray hosszú szünet után szólt, hogy ugye, Szt. Patrik-naptól fogva számíthat rám, mert lesz Anyák Napja, Pride... Örültem a jelentkezésének.

***

Közben mögöttem törés-zúzás zajai, már eltűnt a lakásból a beépített szekrény, lassan lekerülnek a külvilággal határos falakról a plaster board-nak nevezett vékony, gyakorlatilag kézzel téphető préselt lapok, amelyeket a lakás betontéglából készült falaira erősített favázak tartanak. Egy csöppet elképesztő, milyen módszerrel voltak, illetve nem voltak rögzítve a "fal" rétegei. Vékony nylon borította belülről a rózsaszínes, kevert anyagú (üveggyapot és még valami) szigeteléscsíkokat, bent tartva a nedvességet, de magát a szigeteléscsíkokat nem tartotta semmi: egyrészt megrokkant csak a saját súlya alatt, másrészt nem volt elég magasra feltéve, így JP mutatta, úgy rakták fel, hogy nem ért fel a plafonig, s nem ért el a szoba sarkáig sem, ott nem volt semmi, ott virágzott a penész. Ugyanígy nem volt szigetelés az ablak körül sem. Se purhab, se semmi. Csak levegő. Csodás.

Időnként szólnak, bemegyek fényképezni, hogy dokumentáljam a hiányosságokat, hátha valaki a telepen hasonló munkán gondolkodik, s V., aki ma bement egy fontos csoporttalálkozóra Dublinba, este lássa, hogyan haladnak, mit találnak.  JP már (nem először) ajánlott egy kicsi légcserélős rendszert, amit szellőzőként a szobafalba lehet szerelni, pár száz eurós cucc, keringteti-cseréli a levegőt igény szerint, ezzel aztán teljesen és végleg ki lehet küszöbölni a penészesedést a lakásban, s akkor V. sem köhécselne többet, s nem puhulnának meg riasztó gyorsasággal a mézeseim. Még megnézik, fúrható-e a főfal, aztán dönthetünk erről is.

Nagyon szerettem volna egy dönthető és befelé nyíló ablakot, de ugye, a szerződés és a management company nem engedi, valamint JP azt mondta, ha a szellőző mellett döntünk, akkor nem kell az ablaknyitás miatt aggódnom, friss lesz a levegő anélkül is. 

A tonnás szemeteszsák már tele, hamarosan mennem kell a következőért, a biztonság kedvéért nem árt, ha van még egy itthon. Szerencsére a fa léceket JP munkatársa el tudja égetni a saját kazánjában, még örül is neki, elviszi ő. Körlevelet kiküldtem ma reggel a kedves szomszédoknak, hogy itt fog állni a zsák a kert fala mellett, kis célzással arra, hogy apró kezekre nézve veszélyes törött fal- és fadarabok lesznek benne. Remélhetőleg nem fog turkálni benne senki, se gyerek, se felnőtt. Mondjuk, az ajtó videókamerája oda néz... Még arra is számítok, hogy majd valaki megsértődik, amiért megemlítettem, hogy apró kezekre nézve veszélyesek lehetnek a fadarabok, de mai napság csak az nem talál sértődnivalót, aki nem akar. Megőrült a világ. 

***

A piacra kikerült a SALE AGREED tábla. Színes léggömbökkel hírdetjük a világnak, hogy ennek ellenére még működünk (s a kocsimnak még mindig vonzó segge van).

Modernizálunk

Bedöglött a mosógép. 20 éves volt tavaly, jól bírta, egyszer kellett csak valami kiakadt dob tartószerkezet (vagy micsoda) miatt szereltetni, soha más probléma nem volt vele. Most azonban nem volt hajlandó elindítani a programot, vagy újraindításkor abbahagyta a közepén, s később lassan utántöltötte magát, annak ellenére, hogy már be sem volt kapcsolva. 

Nosza, netre fel, V. körbenézett, mi lenne méretben megfelelő (mert ugye, be kell passzoljon a konyhapult alá, szélességben, mélységben). Külön szerencse, hogy van a városban egy nagyobb PowerCity, ahol volt is a kinézett gépből. Még aznap délben eldőlt, melyiket vesszük meg, öt perc autózásra van a bolt, megrendeltük, beszereléssel együtt. Nagyon jó érzés volt ez, megjegyzem, hogy nem kellett ceruzavéget rágva összegeket tologatni, hanem eldönthette az ember, hogy az neki kell, s megvehette.

Kiszállításkor utolsók voltunk a sorban, már sötétben érkezett a gép. Az (ír) szerelő igen elcsodálkozott a régi gép korán, és megmosolyogta a bekötési rendszert, kikötötte a régit (pá kedves gép, thanks for your service), aztán nekiállt bepasszítani az új gépet a helyére. 

Nem ment.

Csendesen leizzadtam, mert el nem tudtam képzelni, mi lesz, ha nem fér be. A férfi emelgette, tologatta (már amennyire egy ekkora helyen lehetett), majd megmutatta, hogy a ház építésekor úgy alakították ki és vezették el a  szennyvízcsövet, hogy az a régi mosógéphez igazodott... (S egyben meggyőződhettünk arról is, hogy a szomszédtól csak egyetlen betontéglasorból álló fal választ el bennünket, nincs a közös falon semmilyen szigetelés Semmi...) 

A szerelő valamennyit tudott az új gép fenekén emelni a kis állítható lábaival, de sajnos, az új csilivili gépünk pár centit így is kilóg a helyéről, s így a mellette, a sarokban lévő, rá merőlegesen nyíló mélyhűtő ajtaját most csak részben lehet kinyitni. Keskenyebb dolgokat bele tudok rakni de a fiókokat nem lehet kihúzni, mondjuk leolvasztáskor.

Úgyhogy amikor majd magunkhoz tértünk a lakásfelújításból, jöhet az új hűtőszekrény beszerzése, s majd olyan lesz, ami nincs szekrénybe szerelve, mint itt szokás. S természetesen el lesz fordítva, hogy a két ajtó ne akadályozza egymást. 

Az új mosógép nemcsak csilivili, hanem energiatakarékos, víztakarékos, s jobban centrifugál, mint a húsz éves modell, így a szárítógépet sem kell hosszan hajtani. Még kissé zavarbaejtó a sok beállítási lehetőség rajta, de majd kitanulom. Ha eljön a jobb idő, akkor már megint száríthatok az udvaron, s nem kell a szárítógép. Már felkészültem a mellettünk lévő építkezéstől esetleg átjövő porra: vettem egy hosszú tekercs puhább nylont, amivel le tudom takarni a szárítóállványt. 

***

Hogy megvolt a műtét időpontja, megbeszéltük, hogy a Bálint-napi nagyobb sütések után mikor kezdődik a kisszoba felújítása: február 13., hétfő. Egyik reggel korábban ébredtem, s malmoztam, hogy majd mit hova tudunk tenni a lakásban. A régi shed kissé omladozó teteje alatt i viszonylag száraz helyen elfér pár jól záró műanyag doboz... Szelektáláshoz is jó lesz ez a pakolás, de a könyvekhez mindenképpen szükség lesz új dobozokra. Az már biztos, hogy amit lehet, szétszerelek, s úgy mozgatom, tárolom, asztalt, polcokat, mert nem fogom engedni V.-t, hogy akárcsak könnyű dolgokat is emelgessen. Erre a hétre lemondtam az összes kenyérsütést, illetve úgy esett, hogy ketten is most kezdték el szüneteltetni a veknijüket: hiába, boszorkány vagyok.

A kenyérről jut eszembe, hogy a Real Bread-es kenyeres csoportban hárman is bejelentették, hogy feladják a kis péküzemüket , így most sok eszköz eladó. Teljes péküzem keverőgépeit, polcait, kelesztőformáit árulják most. Nem titkoltan az áramszámla az, amit nem bírnak kigazdálkodni már, mikrosütödeként. Sok minden drágult, nemcsak az áram. A piacon is mesélte a lekvárt főző hölgy, hogy az elmúlt időszakban kétszer is megemelték az üvegek árát, s mivel az ő termékei már így is a magasabb árkategóriába tartoznak, nem tud/mer emelni az árain. Nekem Karácsony óta sikerül többet kérnem némelyik sütiféleségemért, úgyhogy nem panaszkodom.

***

De a lényeg, hogy V. túl van a műtéten. Egyetlen rövid vágás van csak a pocakján. Még 3 napig fájdalomcsillapítózás, merev derékkal óvatos mozgás. Nagyon örülök, hogy ez is megvolt. 

Érdekességképpen a parkolóban lefényképeztem a mobil MRI-t nővér barátnőmnek, mert ilyet sem láttam még sehol!