Bejegyzések

Telepi, piaci hírek (is)

Az ősz a szokásos szelekkel beköszöntött a telepre. A fák megint aranyszínűek, van, amelyiken háromféle árnyalatot számoltunk meg. A cseresznyefán még van pár enyhén vöröses levél, a kiültetett szelídgesztenye már lassan kopasz. De még él, Patrick-nak és Ann-nek hála, akik kérésemre elvállalták a kiültetését. A fuksziám három virágot hozott, holott azt hittem, elpusztult. A cotoneaster idén végre piros bogyókat hozott, s van pár új ágacskája. Ki kellene azt is ültetni, valami kő vagy fal mellé, hadd támaszkodjon rá. De egyelőre nem tudom, hova lehetne kitenni. Szomszédunk, a sokszor forgatáson távollévő Tom házat vett a közelben, s kiköltözött mellőlünk. Bolond lett volna maradni, a törlesztőrészlete minden bizonnyal kevesebb, mint az az 1800 euro, amire a landlord felnyomta a lakbért. Kisebb a lakás, mint a mienk! Sajnos, azóta lemerült a tűzriasztója az előszobában, ami a nappalink mellett van, s áthallatszott hozzánk a félpercenkénti csipogás... De tegnap megjelent pár ember kiüríte...

S úgy eltelt egy hónap!

Lassan a naptárat kell nézegetnem, mi is történt, hogyan történt. Sok testi dolog jön, proceed with caution.  Október 8-án volt az utolsó klinika, ahol megint csak előkerült az új, erősebb antidepresszáns kérdése, amit tologattam magam előtt. De addigra már mindenem tele volt az örökös bőgéssel, így rábólintottam. Dr. Amina (a kórházi orvosom) felírt mellé egy enyhe, ámde benzo alapú nyugtatót, s azt mondta, előbb rakjam rendbe a mentális egészségemet, aztán kezdjem újra a gyakorlást a bipap géppel, de előtte vegyek be egyet ebből a nyugtatóból, hogy lazábban tudjam kezelni a gép okozta nehézségeket. Oké... Mellékhatások? Talán lesznek, talán nem lesznek, de mindenki más, ne ezen törpöljek, vágjak bele, idővel jobb lesz, meglátom. Belevágtam az antidepresszánsba. Az első hét kemény lesz, ki kell bírni, aztán elmúlnak a kellemetlen tünetek. Így dr. Google. Kibírtam. Nem mosolyogva, hanem nagyokat nyögve, az önsajnálat langymeleg pocsolyájában heverve csináltam végig az esti rosszull...

Swedish death cleaning II. + Schull

Múlt héten eljött Louise, egy másik piaci kolléga, aki a városi BIFE nevű intézményben dolgozik a konyhán. A BIFE = Bray Institute of Further Education, felnőtt oktatás folyik, vannak esti kurzusok és teljes időben folyó kurzusok is. Szép a campus, nagy parkolóval, kantinnal, könyvtárral. Séfeket is képeznek, ez adta az ötletet, hogy odaadjam neki(k) a szakácskönyv gyűjteményemet. Mivel akadnak köztük lelkesen megvett, de soha nem használt szakmai könyvek is, azt gondoltam, jól járnak vele, jobban, mintha egy könyves charity-re próbálom rásózni a könyveket, vagy használt cuccos boltok már amúgy is tömött polcait terhelném. Mielőtt Louise jött, V. kihozta az összes könyvet (kivéve a magyar nyelvűeket) a nappaliba, én pedig mondtam, mit dobozolhat be. A dedikáltakat megtartottam. Megtartottam két Nigella Lawson-könyvet, és az összes Richard Bertinet-féle kenyeres, sütős könyvet, amit majd később egy rokonom fog megkapni. Őszinte leszek, elsirattam a könyveimet, elsirattam főzési képesség...

B...Bip...Bipap...

Itt van ez a zömök kis bipap gép a nyugszékem melletti asztalon, s meg kellene barátkoznom vele. Jó nagy felhajtással érkezett: egy Sarah nevű nő hozta, s vele jött Elizabeth nővér és Katie, a Beaumont MND nővére. S hárman háromfelől bíztattak, hogy ez milyen jó lesz nekem, majd amikor éjjel ennek a gépnek a maszkjával a fejemen alszom, s ez majd segít a meggyengült izmaimnak a légzéskor, s nem esik le éjjel a véroxigén szintem. S nem leszek napközben aluszékony, s fáradt. Hahaha. Arra hajlandó voltam, hogy felpróbáljam a meglehetősen nagy maszkot, ami takarja az orrom és a szám. Nem egy élmény, viszonylag széles, puha, visszahajló szilikon kerete van, körben puha állítható szövetszíjakkal. Enyhe klausztrofóbiával meregettem mögüle a szemem, amin ők jól szórakoztak, s mondták, már az is haladás, hogy ezt megteszem. Katie azt mondta, majd amikor a levegőt fújja belém a gép, olyan érzés lesz, mint amikor az ember kihajol az autó ablakán, s szembefúj vele a szél. Eszembe jutott, milyen vo...