"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Szonorú vagyok, mert nagyon úgy néz ki, hogy a klinikai kísérletből, amire jelentkeztem, itt nem lesz semmi. Még Sopronban voltam, amikor elkérték az emailcimemet, de azóta egy email sem jött. A kísérlet hivatalos weboldalán a felsorolt résztvevő városok közt nincs ott Dublin, hüpp-hüpp. Ott már toborozzák a résztvevőket... Itt volt Elizabeth nővér, s azon túl, hogy megszervezi a következő kórházi felmérésemet, majd rákérdez erre is. Ez van.  Szerinte erőt vett rajtam a szabadság utáni levertség, ő úgy gondolta, hogy nekem nehéz volt visszajönni ide, ahol úgymond _a_ beteg vagyok, és szembe kell nézni a mindennapokkal. Én nem éreztem így, de az biztos, hogy kérni fogok valami kedélyjavítót, mert egyre sűrűbben bőgök, s néha még V.-t is meglepem egy-egy indokolatlan kitörésemmel. Ma azért kezdtem elé teljes kétségbeeséssel bőgni, mert nem találtuk a nadrágomat. Az antidepresszáns, amit kaptam, inkább csak arra jó, hogy - mellékhatásként - csökkentse a nyálamat, mint Elizabeth mondta...

Sopronba visszamentünk pár nap erejéig, egyrészt elbúcsúzni apámtól, aki naivan és tudatlanul jobbulást kívánt (eh), másrészt találkozni könyvesboltos barátnémmal, akinek sok kérdése volt,  harmadrészt repülni szerettem volna még öcsémmel, ezúttal a saját gyrokopterén. A beszélgetés a bolt előtti teraszon folyt, ahol fa árnyékolta padon ülhettem, lábam feltéve, enyhe szellő fújt, körülöttünk virágok, könyvek... Olyan szép hely az, emberek jöttek-mentek, néha vásárlók is, idill volt és nyugalom, szőlőlugas. Csak meg-megránduló izmaim és beszélgetésünk témája emlékeztetett rá, hogy nem vagyok egészséges. Beszélgettünk a sztatinról, a különböző növényi cseppekről, amiket később be is szereztem, mert jobb lenne, ha a sztatint feladhatná V. Megoszlanak a vélemények erről a koleszterincsökkentőről, s a mellékhatások miatt inkább letettem, most, hogy visszatértem a rendes szintre. V.-nek azonban még ez probléma. Állítólag nem tesz jót a májnak és az izmoknak, s az én izmaimnak most nem te...

Körülöttem a náthához szükséges összes kellék: tea, víz, mentolos kence, százas (ja nem, kilencvenes) papírzsebkendő, tengeri sós orröblítő - új felfedezés, s azt kell mondjam, jobban működik, mint az orrcsepp, aminek a javasoltnál tovább való használata (mint megtudtam), ártalmas lehet. Ettől függetlenül majd este bevetem, mert két egymás utáni álmatlan, vagy minimális alvással tölött éjszaka után szeretnék végre rendesen aludni. Kétszer láttam a rózsaujjú hajnalt, harmadszor már nem vagyok kiváncsi rá.  S nem ússza meg, V. is kaparós torkot jelentett tegnap, meg is mutattam neki, merre találja az orröblítőt. Holnap véget ér a hosszas budapesti tartózkodás, megyünk vissza Sopronba pár napra, aztán irány az Alpok. Feladtam a barcelonai vizit tervét, a hőmérsékletek elijesztenek, 25 fok felett én már nyafogok, és utálom magam az izzadásért. Volt, hogy úgy álltam fel egy műanyag székről az egyik őrült hőség napján, hogy folt volt a ruhámon, mintha magam alá pisiltem volna. ...