Bejegyzések

Beaumont II. - It is deadly serious*

Húsvét előtt átestem az idegpálya vizsgálaton. Labirintusszerű folyosókon bolyongtunk aznap délelőtt, mire megtaláltuk a kicsi váróhelyiséget, pedig kaptunk előtte leaflet-et a vizsgálatról és a helyszínéről. Csevegős, Galway közeléből való orvos végezte a vizsgálatot (EMG - electromyography és NCS - nerve conduction study, ha valakit érdekel). Végig kedvesen megpróbált szóval tartani, beszélgettünk, kenyerekről, piacokról. Mármint akkor, amikor nem rágtam az ujjam, vagy sziszegtem a fuck-okat, mert azért időnként kellemetlenek voltak az apróbb áramütések, amelyekkel megcsapott. Vagy 40 percig voltam ott, nem mertem egyedül végigcsinálni, ezért V. a szoba végében ült, becsukott szemmel (nem bírja a tűk látványát, s azt is bökött belém a doktor), fején fejhallgatóval. A tűk nem fájtak, vékonyabbak voltak, akár az akupunktúrás tűk, még akkor sem zavart, vagy fájt, amikor ezeket ide-oda forgatta az izmaimban. Nem kellemes, de kibírható vizsgálat. Egyedül akkor ijedtem meg, amikor a tokámb...

Április 12.

Csak később jöttem rá, mekkora lehetőséget hagytam ki, hogy nem Tisza-cipőben mentem szavazni. Ejnye, ejnye. Elnézést, máson járt az agyam. De csináltam fotót a szavazócetliről, emlékbe. "Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

Beaumont I.

Eljött a nagy nap, mentünk a neurológussal találkozni. Korábbi tapasztalataim alapján sejtettem, hogy most csak ilyen elbeszélgetés lesz, kifaggatnak, netán megtekergetik a végtagjaimat... Még nem lesz ítélet.  Tekintve, hogy még sosem jártunk ott, s vagy 45 perc autózás odajutni, jóval korábban elindultunk a kórházba, számítva a dublini közlekedés okozta meglepetésekre. Már az M1-esen ki van táblázva, hogy hol a lehajtó a kórház felé, s amikor megláttam a hatalmas épületeket, megértettem a táblázást. Mint egy mini város, akkora. Oktató kórház, számos  körforgalmon át kellett autózni a parkolóházig, de onnan már rövid séta volt a főbejárat, amihez fedett járda visz, és csodás cseresznyefák állnak a bejárat előtt, feldobva az amúgy nyomott kedvű látogató hangulatát. Kissé zavaró, hogy rengetegen dohányoznak a bejárat közelében, s bizony sűrűn jönnek szembe az emberrel tolókocsis, hálóköpenyes vagy sápadt emberek, akiken látszik, hogy nem önszántukból látogattak ide. Tudom, kórh...

Állampolgári kötelesség

Miközben egyre csak számolom a napokat a neurológussal való találkozásig, és riadtan figyelek befelé (as always), s hogy legyen még több izgalom, kaptam egy vaskosabb borítékot, Mayo-ból. (Annak idején, amikor a különböző állami hivatalok központosítását meg akarták szüntetni, széjjel szórták őket az országban, így nem meglepő, ha például egy vidéki kisvárosban lévő hivatal tartja kézben az autók tulajdonosainak adatait). Húha. Kibontottam, s riadtan ugrottam hátra, amikor az első oldalon megláttam az érdekes hárfa formájú logót és a vastagbetűs címet: Summons to jury duty. Jesszus. Esküdtválogatásra rendelnek be. Mint kiderült ez ügyben képzett unokahúgomtól, ilyesmi nincs a kontinensen, angolszász dolog, hogy az állampolgárok közül random rendelnek be esküdtválogatásra embereket. Nem vicces, muszáj menni, hacsak nem tartozunk bele a kivételek listájába. Kivételek lehetnek többek között: a büntetésvégrehajtás területén dolgozók, rendőrök, büntetett előéletű személyek, bírák s hasonló ...