"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

"A kacsákat írd meg, a tehenek lábai közt!" - bíztatott V., amikor levette a következő hűtőmágnest az ihlethez. A kacsákat, Oregonban. Miután átautóztunk az akkor már kissé unalmas Idaho-i lapályból a kevésbé unalmas oregoni lapályra, a kezdeti sík vidék után dimbes-dombos tájon autóztunk, a Malheur folyó mentén, végig a Central Oregon Highway-en Burns felé. A folyó partján megint meg lehetett állni, elbambulni és ujjat áztatni egy folyókanyarulatnál, elképzelve a régi telepesek átkelését egy-egy ilyen sekélyebbnek tűnő folyószakasznál. A vízben bukdácsoló ismeretlen eredetű, dióra hajazó termést kimentettem, emlékbe. Telepes kocsik keréknyomai helyett a helyi tinédzserek autózásának nyomát őrizte a kissé feltúrt kavicsos parkoló.  Az, hogy a tengerszint feletti magasságunk mennyi volt, nem figyeltem, ennek később lett jelentősége, lekötött a vidék, az alacsony fűcsomókkal borított talaj: sehol egy lélek, sehol egy legelő marha, valahogy teljesen kihaltnak tűnt, s csak magunk...

Húsvét előtt átestem az idegpálya vizsgálaton. Labirintusszerű folyosókon bolyongtunk aznap délelőtt, mire megtaláltuk a kicsi váróhelyiséget, pedig kaptunk előtte leaflet-et a vizsgálatról és a helyszínéről. Csevegős, Galway közeléből való orvos végezte a vizsgálatot (EMG - electromyography és NCS - nerve conduction study, ha valakit érdekel). Végig kedvesen megpróbált szóval tartani, beszélgettünk, kenyerekről, piacokról. Mármint akkor, amikor nem rágtam az ujjam, vagy sziszegtem a fuck-okat, mert azért időnként kellemetlenek voltak az apróbb áramütések, amelyekkel megcsapott. Vagy 40 percig voltam ott, nem mertem egyedül végigcsinálni, ezért V. a szoba végében ült, becsukott szemmel (nem bírja a tűk látványát, s azt is bökött belém a doktor), fején fejhallgatóval. A tűk nem fájtak, vékonyabbak voltak, akár az akupunktúrás tűk, még akkor sem zavart, vagy fájt, amikor ezeket ide-oda forgatta az izmaimban. Nem kellemes, de kibírható vizsgálat. Egyedül akkor ijedtem meg, amikor a tokámb...

Csak később jöttem rá, mekkora lehetőséget hagytam ki, hogy nem Tisza-cipőben mentem szavazni. Ejnye, ejnye. Elnézést, máson járt az agyam. De csináltam fotót a szavazócetliről, emlékbe. "Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."