Cím nélkül
Odakint olyan sötét van, mint novemberben, délután 4-kor. Amúgy este fél 7. A felhők a fák tetejét súrolják, és egész nap villanyfénynél dolgoztam. Most is szakad, minden szottyos, a primuláim teljesen átázva, szétvert virágfejekkel kornyadoznak, úgy terülnek szét a cserepekben, mint járdán a vizes papírzsepik. Nekik már véget ért a tavasz. Ma buzgón előre sütöttem, amit csak lehetett. Péntekre két tortamegrendelésem van, illetve csak egy van megrendelve, a másik felajánlás a részemről, Miss Hall, piaci társunk 99. születésnapjára. Csokoládétorta lesz, természetesen, abból egy vékonyka szelet is elég, s remélem, sok otthonbeli társát meginvitálja majd egy falatra. Az elnökünk, Betty elhozza Miss Hall-t a piacra az otthonból, így mindenki fel tudja ott helyben köszönteni. Még kártyát is kell vennem... Betty lelkére kötöttem, hogy ha Miss Hall megint köt egy babát, azt foglalózza le nekem. Látni kellene azokat a gyönyörűségeket, amiket köt. Egyenletes sorok - mintha gép hurkolta volna ők...