"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma reggel már 9-kor 24 fok volt, amikor kimentem a postáért, a nap égette a bőröm, sietve félreraktam a reggeli séta ötletét. Tegnap este megint sokáig fenmaradtunk, a House of Gucci film után James May legújabb sorozatát élveztük, éppen Sziciliában kóborolt, s amíg néztük, muszáj volt ennem még egy szeletet a megmaradt kissé lapos kenyeremből, annyira éhessé tettek a látottak.  Tegnap 28 fokot fotóztam egy hőmérőn, a promenád csurig tele, ha lehet így mondani, gondolom, fürdőző is akadt szép számmal, de nem mentünk le a vízig, a felsőbb utcákon jöttünk haza, hogy kerüljük a tömeget. Jövö hétvégére igérték az Airshow-t, ha arra is lejönnek a dubliniak, akkor itt parádés tömeg lesz, arathat a Covid. Lassan minden ismerősöm megkapta már, némelyikük kétszer is, ezért a piacon még mindig maszkozunk, de bevallom, a kedvenc vendéglőnkbe/kávézónkba már anélkül megyünk. *** "Azért nem rossz, hogy a te különbejáratú EU-d egy sziget  az Atlanti-óceánban" - írta egy igen távoli ismerősö...

A kormány kényszer-betegszabadság esetén (self isolation) segélyt biztosít, fizeti még a kisvállalkozóknak is a betegszabadságot. Wow. Egészen el voltam ámulva a hír hallatán. Remélem, ez majd menni fog akkor is, ha több lesz a beteg. Csak ne legyen! Jelenleg 24 van a köztársaságban. Északon 12. A HSE-nek félretett összeg 435 millió euro. Mindegyre ez folyik a csapból is (hahaha), a gyakori kézmosás fontossága a legfőbb, amit mondanak. Nyomtatható figyelmeztető lapokat lehet letölteni az HSE (Health Service Executive) oldaláról, információhegyek, s végre, végre, lemondták a Szt. Patrik-napi felvonulást is, sok kisvároshoz hasonlóan Dublinban is. Most már megy a rutin: kézfertőtlenítés, amint hazaérek, bevásárlás előtt, után. Ha készpénzzel fizetek, főleg fontos ez, de legtöbben kártyát használnak, s a (jó esetben gumikesztyűs) személyzet is úgy pottyantja kezembe az esetleges visszajárót. Most már V. is a könyökébe tüsszög, ha éppen nem feledi, s most itthonról dolgozik, amíg csak...

Bécsből megérkezve hazamentünk, mert bár a reptérről azonnal Killarney-ba mentünk volna, de a gyapjúkabátomat - ami nagyon jól jött később - otthon felejtettem. Muszáj volt összeszedni az elegancia érdekében. Ha már otthon voltunk, megöntöztem a virágokat, megetettem a macskákat, ellenőriztem a madáretetőket. Aztán irány Killarney. Adare-ben belebotlottunk egy félórás "stop-go" rendszerbe, az egysávossá szűkült egyetlen főutcán, ami átvezet a "legszebb írországi angol" falun. Este 8 volt már, mire megérkeztünk a városból kivezető főút mellett lévő szállásra. A tulajnő a szemközti hotel bisztróját ajánlotta, ott ettünk, aztán szunya. Reggel kis gyomorszorulással keltem, de amikor már ünnepibe öltözve mentünk a központ felé, el a lassan araszoló autósor mellett, inkább izgatott voltam, mint aggódó. Amire nem is gondoltam, hogy ekkora sor lesz, eszembe sem jutott, hogy a városkából majd autóval jön a sok esküt tevő... érdemes volt a konferencia központ mellett fog...

Nagy meglepetésünkre pár hete barna, hárfás borítékokat kaptunk, ugyanazon a napon, mind a ketten. Aznap nem néztem postát, el voltam foglalva a  melóval, V. hozta be őket délután. Néztünk egymásra a barna, hárfás boríték felett, ami akár lehetett volna szerelmetes levél is az adóhivataltól, de az övére a CITIZEN szót nyomtatták, amig az enyémen csak egy kézzel firkantott, aprócska "citz" volt. Igéretes! Bontottam az enyémet, V. kivárta, mi van benne, egy vékony lap csak, elutasítás lenne?  Jogi bükkfanyelven értesítenek, hogy ez a papír sem az országban tartózkodásra, sem utazásra nem jogosít, tévedés ne essék. Na, ez nem érvényes. A következő sor már ránk vonatkozik, az igazságügyi miniszter felajánlja (?) nekünk az állampolgárságot, ha hajlandó vagyunk befizetni a súlyos díjat és beküldeni két fotót, hátulján az azonosító számunkkal. Naná! Boldogan ugráltam, előadva a kiscsikós magánszámomat, s V.-t is erre biztattam. A meglepő az volt, hogy noha egyszerre küldtük be ...