"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

"Emőke megint küldött neked egy macskát" - nyújtotta át az uram reggel a képeslapot. A képeslap a "több legyet egy csapásra" jegyében érkezett, látszik, hogy küldője alaposan átgondolta a dolgot :-): egyrészt A) roppant kellemes meglepetés volt a számlák, bankkimutatások borítékjai között. B) valóban macska volt rajta, vagyis macska formában kivágott fehér lap, a macska formájú "lyuk" mögött üldögélő C) weimari vizslával. D) s macskás bélyegekkel volt meggyorsítva a célbaérés. Köszönöm! (S az még külön érdekesség, hogy a képeslap fotóját jegyző William Wegman által készített réges-régi, filmfesztivált hirdető poszteren láttam először weimarenert. Ha! Valamikor a 80-as években. De kitartó netes kutatással sem tudtam megtalálni. Itt van helyette ez:) Copyright: William Wegman

Nagyszerű! Süt odakint a nap, az országos (langyos, aprószemű) eső mintha már elvonult volna a tenger felé, s a hóvirágom akkorára terpeszt, mint egy tornászlány az olimpiára készülve - s szívja magába a meleget. "Catching some rays..." S most már délután 3-tól a napfény eléri a terasz kövezetén álló cserepeket is, az alacsony fal előtt. S kétszámjegyű a hőmérséklet, s nemcsak délben. Kellett ez a kis eső, már egészen morzsalékos volt a föld a virágok alatt. Veszekedtem is a rigóval, mert komoly lyukakat csinált némelyik virágom tövébe, gilisztavadászat közben. Először azt hittem, valami rágcsáló volt a bűnös, de aztán rajtakaptam, amint csőrével hatalmasakat taszajt egy-egy rögön, s szinte lyukat ás, mint egy eb. Mehettem utána, temetni. Itt-ott már vastagszik egy-két bimbó, s mai anyagbeszerző körutam során - végre! végre! - tömött sorokban virágzó nárciszokat láttam az N11-es mentén. A fácán úgy tűnik, végleg beköltözött a telepre, hol reggel, hol délután, hol kora este gy...

Már nem vagyok Facebook-szűz... (Laca, új-zélandi ismerősünk ötlete volt, nyomuljak ott is. Meglátjuk. Ha másra nem, arra azonnal jó volt a regisztráció, hogy kiderüljön, Anna hazalátogatott Nepálból, s holnap utazik haza, s legközelebb júliusban jön. Egészen kicsit rosszul esett, hogy nem szólt, de tekintve hatalmas baráti körét, és elhanyagolódott levelezésünket, nem csoda, hogy nem volt ránk ideje.)

Nos... Nem megyünk többet Ashford-ba, piacolni. Tegnapi bevételem (a profit szót felejtsük el, jó alaposan) annyira nevetséges volt, hogy az én uram, akire tanács terén mindig számíthatok (értsd: ő az, aki tiszta fejjel gondolkodik a kettőnk alkotta családban), szóval ő is azt mondta, hogy akkor most mi szól a piacon való megjelenés mellett, s mi szól ellene? S ha már ő felteszi ezt a kérdést, akkor az azt jelenti, hogy a piac felejtős. Már akkor tudtam, délután fél 4 magasságában, hogy elhatározásom és magamnak tett ígéretem ellenére nem fogok én ide többet jönni. Mert "pro" érvként fel tudtam sorolni annak a pár gyereknek a felcsillanó arcát, aki "Nézd Anyu, gingerbread man!" kiáltást hallatva megindult a pultom felé. Érvek mellette? Ennyi az összes. V. körbekérdezett, a többi pultos azt mondta, az elmúlt hetekben ugyanaz a vevőkör volt, magam is felfedeztem pár ismerős arcot egy héttel korábbról - ki tudja, bővül-e egyáltalán ez a szűk kör egy ilyen félreeső hely...