Kedves Emese és Laci!
Ünnep ünnepet követ. Tegnap volt szüleim 43. házassági évfordulója, ma pedig Szt. István és az új kenyér ünnepe. Amit némi sütéssel, Susan meglátogatásával, és a heti bevásárlással töltöttem. Ma reggelre az etetőben csak kétujjnyi mag maradt. Akárhányszor az ablakhoz, vagy a kerti ajtóhoz lépek, rengeteg madár rebben fel, s tűnik el a titkos kert felé. A zanyátok. Nem hagyom magam terrorizálni, mostantól nincs kaja, tessék kukacokat gyűjteni, legyeket, egyétek a körtéket a fáról, ha már én nem férek hozzá. Tegnap délután igazi türelmetlen, naiv városlakóként viselkedtem. Volt egy csöves kukoricám, amelyik csendben növekedett egymagában a kertben. Kétarasznyi volt, amikor a piacról hazahoztam. Miután V. egyszer - kérésemre - harsány "hát neked ezt tudnod kellene, te vagy a kulák" felkiáltással elmagyarázta, mi is az a kukorica címerezés (bocs, sosem voltam KISZ-tag, nem jártam kukoricát címerezni), vágyakozva néztem, miként fejlődik a kis kukoricacső a levél hónaljában. Az ele...