"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint valami aprószemű izé szemereg az égből, borús az ég, igazi elcsendesedett vasárnap délután van. Itt nyoma sincs kánikulának. Apám mesélte tegnap, hogyan próbál kereszthuzatot csinálni a lakásban, mert nem akar bespalettázott sötétben villanyfénynél létezni napközben is. Itt örvendezés van, s tele lesz a part, amint a hőmérő eléri a 16 fokot. Sőt, tegnap a 18-at. Futólag eszembe jutott apám jókora ablakos konyhája, s irigykedtem. Ebben az ablaktalan konyhában a friss levegőt a szagelszívó akarja biztosítani (csekély sikerrel), ha be kell csuknom az ajtót, mert "büdöset" (gyömbéreset) sütök. Ha álmodozom, s lakás/házhirdetéseket nézek, az ablakos konyha és fürdőszoba alapkövetelmény.  Az imént kiraktam az asztalra a lassan időszerűvé váló papírmunkát, de annyira elrémültem az előttem álló halomtól, hogy inkább blogolásba menekültem. Könyvelésben jártas barátném már mondta többször, hogy az ilyet célszerű hetente megejteni, de ugye, amilyen fegyelmezetlen, lusta kisválla...

Habár igazából egy alapos porszívózás várna rám, de a reggeli hóeséstől felbuzulva megosztom örömömet. Kora reggel szállítottunk az Üzembe, amelynek sötét udvarát a még fentlévő karácsonyi fények dobták fel. Sajnos, megint csak elvitelre és szállításra vannak nyitva, de több tortamegrendelésük is van. Kicsit beszélgettünk a Covid helyzetről, s Jenny elmesélte, hogy a managerök elment egy esküvőre, ahol a megjelenés feltétele egy negatív Covid teszt volt (max. 25 fő), így a megjelentek nem a meghívóikat lengették, hanem a telefont a negatív tesztről szóló emaillel. Szép új világ...  Aztán a rég látott diplomatanegyedbe mentünk, egy ugrásnyira az amerikai nagykövetségről, leszállítani a magyar nyelvkönyveket (egyszerűbb, olcsóbb, mint postán, s mondhatni, útbaesik). Sokfelé fagyosan és fehéren csillogott az utca, zúzmarás bevonattal, irigyen néztem, nálunk csak a szélvédők voltak lefagyva. Aztán megindultunk délnek, mennem kellett a nagybaniba, a kenyérsütéshez szükséges magvakért. A...

Tegnap este csirkeleves főtt. Olyan megnyugtató, otthonosságot árasztó illat volt, régi vasárnapok emléke, amikor tudtam, hogy a csontokról majd én szopogathatom le a húst, s biztosan lesz krumplipüré ("krumplipüpe") és rántott csirkecomb. Főleg répa bukfencezett a gyöngyöző lében, a hús és a sok hagyma/fokhagyma mellett, azt V. is szereti, a többi zöld az enyém lesz. A csirkelevesről eszembe Mami, Mamiról eszembe jutott a ház, amiről apám küldött pár fotót, talán említettem, persze, csak a kapu felől tudott fotózni: a boiler és a kád kint a ház előtt, a bejárónál eltűntek a rózsbokrok és a féltett növények, járólapok részben felszedve és félrerakva, mondjuk, legtöbbjük már amúgy is besüppedt a földbe. Apu azt mondta, karácsonyra készülnek el a nagy "luxusváltoztatásokkal" - ez vajon mi akar lenni? Néhány jókora rönk is hevert a kerítés mellett, vajon alátámasztásként használják fel őket? A ház falán végig, egy magasságban lyukak, mögöttük tégla látszik, mit ve...

A Ciara vihar dorbézolása után (ami esőkkel, üvöltő széllel, s főleg nyugaton kidőlt fákkal, áramkimaradásokkal, elárasztott partvidékekkel és megduzzadt folyókkal járt, s most havazást hozott a hegyekben) itt most újra csend van, és borult ég. Eső szemereg, de nincs nagyon hideg. A kertet a környező fák letépett levélnyelei borítják, az úton száraz ágak és letépett választási plakátok, de más kár nem esett.  Azt olvasom, Magyarország felé tart, így üdvözletem küldöm vele minden ottlakónak. Remélem, nem vadul el nagyon a helyzet. Tegnap este, amikor elvonultak a felhők, a teliholdat néztem, ahogy a szemközti ház kéményei fölé emelkedett, olyan volt, mint egy gótikus festmény, a közeledő felhőkkel. Szegény sziget, nyugaton még mindig eléggé útjában van a szélnek, el sem tudom képzelni, milyen lehet most mondjuk Skellig Michael-en állni... vagy a Lahinch-i tengerparton... *** Régen írtam receptet. A múlt héten olvastam David Lebovitz Párizsban élő amerikai cukrász rec...

Elvileg már teljesen vissza kellett volna hogy álljak a rutinra, de nagyon nem megy... Ma például még a városba sem sikerült magamat elrugdalnom, hivatkozva a juj-de-nagy-hidegre, ami először -2, majd +2 fok volt... Ezzel már narancssárga riasztást vívott ki az íreknél. Erre tekinttel alaposan feltöltöttem a madáretetőket, de a rigókat és az ökörszemet sem zavarta a hideg, mindegyikük megfürdött a maga tálkájában. Közben New York-ban -12 fokok vannak, mégsem kap a szívéhez senki. Vagy legalábbis nem annyira, mint itt, az ilyen kis semmi hideg hallatán. Jó lenne itt is egy kis hó és hideg, talán még nem késő... hiszen értek már minket meglepetések februárban, sőt, Húsvét idején is. Némely virágom már kibújt a földből, így ki is raktam az egyik, különösen lelkes nárciszokkal teli virágkosarat az ajtó elé, hadd érje őket jobban a nap. Mert a nap az süt. S bár mára vártam, a Németországból megrendelt új kiszúróim sem érkeztek meg. Ez egészen lehervasztotta a sütési kedvemet. mert ...

A fenti szép nevek viharokat jelölnek, amelyeknél kiadták/ják a sárga, vagy narancssárga jelzést. Jelenleg Eleanor vonul át az ország felett, szerencsére főleg csak a nyugati és déli részt tépi, bár ahogy jöttünk haza ebédről, eléggé telenyomta a tüdőmet széllel.  Reggel vad eső és szél ébresztett minket az óra helyett, a késés miatt V. úgy döntött, inkább itthonról dolgozik. Én pedig ráérősen zsilipeltem, bár kellene sütni lassan, de azért még az ágyban reggeliztem, hadd legyen még velem egy kicsit a szabadság illúziója. Az elmúlt napokban kettőt sütöttem, elsőként a Moha-féle fahéjas csillagot, annyit csavartam csak a recepten, hogy felére fehér cukormázat festettem fel ecsettel , másik felére ganache-t, azt is ecsettel, hogy ne legyen túl vastag, s a csoki/cukormáz íze ne nyomja el a fantasztikus mandulaízt (pár csepp mandula esszenciával erősítettem amúgy az ízt, a fél kiló darált mandula mellé). A második recept a kedvenc magazinom, A BBC Good Food karácsonyi ...

Tegnap végre a BBC leadta azt a részét Nigella Lawson új sorozatának, amiben az általa csak lágy citromos tortának titulált (vegán) tortát mutatja be, kékáfonyás kompóttal. A felvezetőben furcsa módon arra hivatkozott, hogy azért szeret vegánokat vendégül látni,mert friss, élénk ízű ételeket készíthet... Ha. Nem igazán értem, mi szükség volt indoklásra, hiszen a mindennapokban is lehet friss és élénk színű, érdekes ételeket készíteni, anélkül, hogy mostanában felkapott címkéket ragasztanánk rájuk. Sebaj, egy mindenevőnek sem árt ha van a tarsolyában egy vegán süti/tortarecept. Ez az a recept, amit már emlegettem, még az elkészítése előtt. Mostanában a piacra csinálom, de "mentesítettem" mindentől, ami egyesek szerint "árt", ezért se liszt, se cukor, se tejféle nincs benne. A piacon többször kértek már cukormentes süteményt, ezért alakítottam rajta. Finom, ha nem számítjuk az enyhén homokszerű gluténmentes lisztkeveréket, s hajlandóak vagyunk dupla adag citromhé...

Elvileg ma lesz a hét legmelegebb napja, húsz fokot ígérnek, de még csak most kezd kibújni a nap, illetve csak szeretne, mert a tenger felől jövő hűvös köd egyre csak próbálja elnyelni a telepet. Azért megpróbálok kint teregetni. Hétvégére pedig megint esőt mond, mikor máskor, ha nem szabadnapokra romlik el az idő?! A sok esőnek is köszönhető talán, hogy mint a bolondok, nőnek a retkeim, egyhetesen már centis levélkéjük van! A paradicsomok is el vannak ültetve, kettő itt a kertben fólia alá, kettő szabad ég alatt, meglátjuk, melyikük marad meg. Kávéért kiáltó fejfájáskezdeményem van, és egy hosszú listám a mai teendőkről. Tegnap sokáig fent voltam, este a telepi hölgyekkel volt megbeszélés, a Street Feast-ről. Hihetetlen, de a lakóknak kiküldött kör-emailre ketten válaszoltak, abból az egyik én voltam... Tőlem csak a sütiket, traybake-eket kérték, mondván, "nagyon" számítanak rám. Mintha hájjal kenegettek volna... V. összevont szemöldökkel morogta, amikor hallotta a viss...

Rosszul adtam meg egy receptet, amit még a nyáron raktam fel. A krumplis zsemléét ... Annyira ostoba vagyok... Mentségemre, hogy egy videóról másoltam le a hozzávalókat, aztán átmásoltam egy füzetbe az egészet, ahol elosztottam a hozzávalók mennyiségét, hogy 12 darabra való legyen, s amikor beírtam a végleges helyére a receptet, kimaradt egy fontos alkotórész, a vaj... Hónapokon át úgy sütöttem a zsemléket, hogy nem volt bennük vaj. Így is ízlett az embereknek, legtöbbször elfogyott, de ez nem mentség a hibára. Soha még nem írtam le úgy receptet, hogy kihagytam volna belőle valamit, főleg a blogon nem, most ez is megtörtént.  Most szombaton már vajasan sültek a zsemlék, szépek lettek, de nem maradt teszteléshez példány, mert elfogyott mind a piacon. Csak sejtem, hogy a vaj javított az ízükön, állagukon. *** Írtam már a véradási kísérletemről . Decemberben elején sms-t kaptam, hogy ismét lesz véradás, menjek. Nahát, gondoltam, remek, akkor talán megfeleltem a kritériumo...

Nem volt mese, tegnap munkába kellett állnom. A kenyerek újra elfoglalták a hűtőszekrény nagyobbik részét, s a mézeskalács emberek is ott száradtak a rácsokon. Ma reggel szállítottam a kávézónak, magamat is megleptem, hogy a felkelés milyen könnyen ment. A város a szokásos képét mutatta: minden poszter a nagy januári leárazásokat hirdeti, a benzin ára megint felment. A darukon még ott a karácsonyi fénysor, de a boltok kirakatában már a Bálint-napi készülődésre bíztatnak. S reggel megkaptam az első megrendeléssel kapcsolatos emailt, így nyugodtan mondhatom, elmúlt az ünnep, hiába van hatodika. Emilie és Paco, volt kollégáim még javában ünnepelnek, Madridban. Nekik majd jövő hétfőtől kezdődnek a szürke hétköznapok. Mint minden csütörtökön, aprósütit kellett sütnöm a piaci kávézónak is. Kb. 60-70 darabot kell minden héten, ezért kerek 7.50-et kapok én, vagy ha nyaralok, az, aki éppen hajlandó sütni. Korábban, amikor dolgoztam, s nem értem rá erre, titkárként kínszenvedés volt rávenni...

Ugye, említettem már itt lejjebb, hogy kérjetek, s megadatik?! Mert valóban. Régi kollégám, Ray, aki főnököm második kávézójának felerészben tulajdonosa, megkért, hogy neki is szállítsak sütiket. Így az állandó sütirendelésem egyszeriben megkétszereződött. Ez valójában nem egy egetverő mennyiség, de nekem óriási öröm, mert mindig is bántott, hogy nincsenek ott a sütijeim a másik kávézóban. Igaz, Ray minden elkövetett, hogy kicsit más legyen a profija, mint a Cake Café-nak, úgyhogy nagyon nem neheztelhettem rá. De most oda is szállítok. Ráadásul kényelmesen, mert a sütiket maga gyűjti be a Cake Café-ból, nem nekem kell elautózni északra. Hurrá! Meglátjuk, ott hogy fogynak a sütik. Augusztusban több tortamegrendelésem is volt, ez megdobta a bevételt. Ráadásul új péksüteményt indítottam a piacon, egyik kedvenc pékem, Mark Sinclair krumplis zsemléjét (potato roll) próbáltam ma ki. A recept grammra kiszámolva ott volt az egyik videója végén, már régóta ki akartam próbálni. Igen kel...