"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amióta megjöttünk, Maska sehol. Már többször töltöttem el hosszadalmas perceket azzal, hogy a szomszédunktól elválasztó falnál állva kiabáltam a nevét, ciccegtem, ksszegtem, cicukáztam, de Maska sajnos, sehol. Ilyen még sosem volt, így kénytelen vagyok feltételezni, hogy elhalálozott, mert aligha költözött volna ki jószántából a szomszédból, ahol - mint kiderítettem -, van egy öreg, használaton kívüli galambdúc a földön, akkora bejárattal, amin egy Maska pont befér.  Miért is hagyná ott az aranyéletet, magától... Az utóbbi időben már a húspotyadékért is csak hosszas unszolásra volt hajlandó leugrani a falról, az elkopott fogairól, süketségéről úgy sejtettem, nem mai csirke már.  Az uram örvendezett vala, mert most legalább egyeduralkodó a dobogón, ahol - szerinte -, mindig is a Maska után következett. A madarak kezdenek visszatérni a kertbe, a vörösbegyet és egy cinkét már láttam hosszasan kutatni a növények között, s mind gyakrabban hallatszik hangos madárdal a b...

Ezen a Húsvéton nem csak én nyögök, hanem majd Maska is, mert együltében ette meg a főtt sonkáról lehúzott bőrt, a kis mohó...

Mostanában egy új sál tart lázban, ha lehet, azt kötöm, bejegyzések írása helyett. S az is akadályoz a blogírásban, hogy mire eljutok a gépig, rendszerint elhagy az ihlet. Vagy éppen rendesasszony vagyok, és hűtőt takarítok, rendezgetek. A futon végre eljutott új gazdájáig, és a helyére a ruhaszárító került. De csak miután a falról ledörzsöltem a szürke foltokat produkáló penészt. A plafon még hátravan... További nagyívű berendezési tervek készülőben. A kötősarkom kész, újra helyén a torontáli szőnyeg, a kényelmes fotel, a lámpa. Úja bb polc kell, sok könyv a földön fekszik, vagy egymás hegyén-hátán, a polcokon, a többi tetején. Újabb nyomat is felkerült a falra, egy kínai fotós/festő csodás képe: teliholdnál, jeges tavon vizet szagolgató róka, amint éppen tükröződik. (A weboldalán mindjárt a bal alsó kép.) Nem írtam le valami szépen, de tessék megnézni. Eddigi eldugott helyéről most oda került, ahol mindenhonnan látható, elég csak a kötésből felnézni, látom, ott van, szagolgat, tükrö...

Megint jön ellenőrizni a higiénikus néni . Ezúttal jövő hétfőre jelentkezett be - ugyanis mikor kérdezte, mikor sütök, mondtam, hogy már csak hétfőnként, mivel hétközben újra dolgozom, mármint alkalmazottként. "Akkor jövök hétfőn" - mondta, nem az üres konyhára kiváncsi, hanem arra, hogyan néz ki, amikor dolgozom benne. De most már minden úgy megy, ahogy elvárja tőlem. Viaszosvásznon dolgozom, van mindenféle bacik ellen hatásos Dettol is itthon a zöld tisztítószerek mellett, s számtalan doboz is van a tároláshoz. S mostanság olyan kevés sütit készítek a régi mennyiséghez képest. Kenyeret sem sütök már... Remélem, nem talál kifogásolnivalót. Drukk-drukk. *** Tegnap egy hirtelen lendülettel előbányásztam háziurunk csavar-akasztó-szög gyűjteményét a kamrából, kiválasztottam egy masszívabb csavart, és szépen belecsavartam a falba, a hálószobában, szemben az ággyal. Könnyen ment, ahogy Medve is írta, felesleges misztifikálni a dolgot, kissé ferdén benyomott szög vagy csavar, s a k...

Ha Húsvét, akkor nagytakarítás. Részemről eléggé kedvetlenül, mert az uram a hatékonyság/higiénia jegyében átrendeztetett egyet s mást a konyhában, s ha bármi megzavarja/változtatja az én kedves, liszt- (stb.) foltos, megszokottan kaotikus köreimet, akkor elfog a bizonytalanság. Szegény Botondot, mint mumust emlegetve, az uram rávett a nagy(obb) takarításra, ő elmozdított pár bútort, kettesben (még csak félig) kiganéztunk egy-két szekrényt és tegnap, ő, egyszemélyben megküzdött a pókokkal is, míg én piaco ztam. De a befejezés még odébb van. Még el kell rejteni a mütyűröket, a bizbaszokat, s kicsit letisztultabbá tenni a lakást. Ehhez tudni kell, hogy míg én szeretem magamat körülvenni ezernyi szeretett tárggyal és "bizbaszokkal", addig az uram legszívesebbe n egy modernizált Bauhaus stílusú épületben lakna, ahol a tárgyak nem láthatók, nem kell porolni, s nem áll ki semmi a fal síkjából. S lehetőleg minden fekete és fehér. Ha valaha is lesz saját lakásunk/házunk/különbejáratú...

Mi volt a héten? Vettem izlandi fonalat, csipkekötéshez, egy csodás fonalas boltban , ami, sajnos, lent van vidéken, bő húsz-huszonöt perc kocsival, de az biztos, hogy oda fogok még menni. Új-zélandi fonaluk is van! Naná, hogy visszajáró vendég leszek :-) Voltam gyászmisén - gyomorszorongva, de elmentem. Sheila, legkedvesebb piaci kollégám régóta nagybeteg édesapja halt meg a hétvégén. Muszáj volt elmenni. Találkoztam új ismerőssel, aki a blogon át talált rám pár hónapja. Sajnos, kellemesen sikerült találkozásunkat ma ex-főnököm telefonhívása szakította félbe. Ügettem haza, sütni, s alig végeztem a munkával, jött az újabb mail, hogy méééég kellene süti. Így majd valamikor, talán a hétvégén ráérek blogolni megint. "Újismerősömtől", S.-től olyan, de olyan kenyeret kaptam ajándékba, hogy még. Este tapogattuk, szagolgattuk, nyomogattuk V.-vel, a kenyér minden akadályt nevetve vett. Irigykedtem. Istenem, mennyi mindent kell még megtanulnom a kenyérsütésről! Az első olyan fehér ken...

... már el is ment egy hét. Olyan hét, amikor inkább nem ír semmit, mert csak nyafogna, az pedig unalmas. Lassan kis listám lesz, miféle ír érdekességekről lehetne írni, de kedv, az nincs, bocsánat! Pl. megnyitották az első, autópálya melletti benzinkutat - hurrá, aki Belfast felé autózik, nem kell letévelyegnie kis falvakba, megtankolhat tekergés nélkül. Rájöttem, hogy utálok felnőtt lenni, utálok formanyomtatványokat kitölteni, komoly hangon telefonálást folytatni, felelősségteljesen (grrr) eljárni ügyekben. (Nem megy gyomorszorongás nélkül, sehogysem.) Mennyivel egyszerűbb csak süteménytésztát gyúrni, és zenét hallgatni közben. Nem? Megcsinálom a felnőttes dolgokat is, muszáj, utána hatalmas elégedettségérzet tölt el, de előtte...! Szerencsére nem csak saját nyiff-nyaffom, hanem nagy megrendelések, felajánlások is kitöltötték az időmet. Ex-főnököm érdeklődött roppant diplomatikusan múlt héten (érdekelne-e, volna-e kedvem netalántán), hogy elvállalnék-e egy rendelést, ráadásul igen ...

A "kis ködöcske" tegnap délután óta kitartóan szakadó (na jó, időnként azért szünetelő) esőzéssé változott, s eközben bebizonyosodott, hogy akadnak még szilikonozandó rések az ablakok, mert itt-ott továbbra is jön be a víz. Egyfolytában nyitogattam az ablakot, nézegettem, merre folyik kint az áradat, s hol találhat utat befelé. Egy ilyen nyitogatás során rácsuktam az ablakot a vékony függönyre, majd megpróbáltam azt odábbhúzni, s iziben kettérepedt. Egy darabig búslakodtam felette, majd levettem mindkét függönyszárnyat, így most bárki benézegethet az ablakon, ha akar. (S ha belát az elvadult bokroktól.) Jön a tél, a korai sötétedés, mire megtelne élettel a nappalink (be szépen mondtam), addigra már nyugodtan lehúzhatom a sötétítő rolót, amögé nem lát be senkit. Nappal pedig nem árt a fény. Aztán majd tavasszal nézek valami áttetsző izét oda. A legtöbb nappali függönytelenül néz a világba itt a telepen, mi is ki fogjuk bírni. Maska már tegnap kora délután elmenekült egy száraz...

A héten péntekig tartott a jó idő. Olyan csodás napsütéses délutánok voltak, hogy még. Aztán szombat hajnalban megjött a hűvös, az eső - a kertnek nem is árt -, lassan ideje elővenni a fleece-eket a szekrényből. Hurrá! Szeretem ezt a még nem túl hideg, de már pulcsis, ködöcskés, forró teás időjárást. Trish és Bernadette (p.k.) is jelezte, hogy szívesen adnak/hoznak nekem almát sütéshez. (Trish, mióta vezet, sűrűn lejár a szülőfalujába, Clare-be, a múltkor szabadkozott, hogy elfelejtette, s nem hozott nekünk jó kis krumplit.) Úgyhogy majd mindenféle almás süti-recepteket kell elővennem, saját és piaci felhasználásra. Bernadette-nek nagy lazán annyit mondtam, szívesen megeszem a fölös almáit, nem sütöm meg őket - mire igen kétkedően nézett rám, s mint kiderül, okkal. Az itt sütőalmaként használt Bramley-fajtájú almái olyan, de olyan savanyúak, még az átlagosnál is jobban - szó szerint összerántották a számat egy megdöbbent csücsörré. De almáspitébe, tart-ba azért sok cukorral jók lesznek...

Ma reggel hűvös volt odakint. Igazi őszies illat, erős napsütéssel. Kezdődik az iskolaév. Egész hétre langyos meleget, de hűvös reggeleket mond az előrejelzés. Maska most már hűségesen követi a napot, reggel a bokor alatt kezd, majd - ahogy az emelkedő fénysugár beteríti a szomszéd kerti házikóját -, annak a tetején alszik tovább. Délben a falon bóbiskol, ahol éri is a nap, de be is tud húzódni a borostyán árnyékába, ha túlságosan felmelegedne, késő délután pedig a kifeküdt díszfüves cserépben alszik összekunkorodva, a teraszon. Kiváncsi vagyok, mihez kezd a téli hidegben, ha megjönnek az esők. *** Múlt héten, szerdán, a kedvenc rádióadóm minden híradáskor bemondta, hogy a DART-on (az itteni HÉV-en) egy macskát találtak, jól tartott, barátságos állatot, a gazdája átveheti a Pearse állomáson, a személyzeti irodában, ott vigyáznak rá. "Ideiglenesen a DART (gyorsan ide-oda suhanó) nevet adtuk neki, mert úgy ugrál ide-oda az irodában" - mondta a macskáról az állomás vezetője. Még...

Ez a hét is sűrű lesz. Ma és holnap a Gyár megrendelése fog elkészülni - érett már egy ideje, az új román alkalmazott munkába állásának idejétől függött. A kínai és az északír ember munkakezdésével nem volt probléma, de a román srác papírjait elbarmoltál/elvesztették, húzódott az ügy rendesen, de most, végre, ezen is túlleszek. Az új alkalmazottakat köszöntő kis összejövetel lesz a Gyárban, 45 ember van a tágabb csoportban, nekik kell egy kis ünnepi süti. Szerda délelőtt aztán vásárlói mintacsoport tagjaként tea/kávé kóstolásra megyek. Na, ez új dolog, hónapokkal ezelőtt jelentkeztem még hozzájuk (Innovate Solutions), termékteszteket bonyolítgatnak, ehhez kerestek új embereket, az újságban találtam rájuk. Beküldtem az adataimat, de eddig még nem jött visszajelzés. Egyszer csak derült égből kaptam egy mailt, melyben a teázási/kávézási szokásaimról faggattak, majd jött a telefon, hogy volna-e kedvem akkor részt venni egy kétórás összejövetelen? Nem minden jelentkezőt választanak ki minde...

Mostanában valahogy nem megy a blogolás. Amikor nekiülök az első soroknak, érződik rajta az izzadtságszag, az erőlködés, a jaj-de-poénos akarok lenni, csak az olvasók kedvéért... úgyhogy inkább töröltem őket írás után. Valahogy olyan semmilyen hangulatom volt az elmúlt pár napban, pedig történtek dolgok. Először is, 18 hónap távollét után találkoztam Annával . Ragyogott, csinos volt, hosszúra lenőtt a haja - ő az a nő, akire mindig irigykedéssel nézek, mert a legfurább ruhadarabokat is a legnagyobb természetessséggel tudja hordani. Igaz, meg is van az alakja hozzá, karcsú, magas lány. Én pedig kicsi vagyok és egyre kerekebb, így azokat a hosszú, lebegős, könnyű anyagból készült ruhákat, amiket ő hord, legfeljebb takaróként teríthetném magamra. S még akkor sem lennék sikkes. Mint kiderült, augusztus 11-én házasodnak Peadar-ral, mégpedig Kathmandu-ban, két tanúval. Slussz. A módfelett vallásos, kissé maradi családjában jó páran felvonták a szemöldöküket a hír hallatán, de Annáék egy ügye...

A kedvetekért felrakom ide is - a Facebook mellett - Maskát, amint várakozón néz befelé. Korántsem azért jött ilyen közel, mert engem hiányol...

Lassan kifelé kerülök a (valószínűleg liszteszsákok emelgetésé-ből eredő) bedurrant hát okozta kínlódásból - pl. már tudok egyedül zoknit húzni és cipőfűzőt kötni -, bár az előbb, szigorúan négy fal között végzett hulahop-os mozdulatokat talán nem kellett volna megejtenem... Még próbaképpen sem. Lassan tényleg elkészül a kék sál/stóla másik fele. Maska az elgazosodott virágládában alszik, miután az előbb gyanakodva végignézte, hogyan zabálom le a maradék epret a növényeimről. Az ajtóból visszanézve barátságosnak szánt pillantást vetettem rá, erre felpattant, és a fal felé rohant, hogy átvesse magát rajta, és minél távolabb legyen tőlem. Ahogy becsuktam az ajtót, visszament aludni. Beszari. A boldogságomhoz most már csak az kellene, hogy az uram hazajöjjön végre az extrahosszú nap után, elmesélje a mai napi baromságokat, amik a Gyárban történtek, aztán pedig megkritizálja az új rebarbarás desszertet, amit kifejezetten neki készítettem.

Nem volt net két és fél napig, ezért volt csend, ellenben a kötött sálszerűséggel jól haladtam :-) Mire az első felét megkötöttem, már egyre szebbé váltak az elején még görcsös igyekezettel kötött minták, és egyenletes lett a csipkeminta. Ha befejeztem, megtanulom még a blokkolás menetét is, s utána nekivághatok az első, eladásra szánt darabnak. Amúgy élménydús hétvégénk volt. Először is a telefonom szombat reggel félig-meddig megadta magát, egyes funkciói-gombjai nem működnek, így csak mindenféle trükkel tudok sms-ezni, hívást végezni. Vasárnap aztán Alfa-meet-re mentünk, ezúttal Killarney-ban találkoztunk a többiekkel, akik jobbára Cork-ból jöttek. Alig másfél órát késtünk, de legnagyobb meglepetésünkre a fiúk még csak akkor gyülekeztek a találkozóként megjelölt parkolóban, amikor mi "beestünk" a városkába. Pedig már meg voltam róla győződve, hogy régen elindultak a közös autókázásra, amit a Healy Pass felé terveztek. De mivel másnak is gondot okozott a korai kelés, mindenk...

Nem volt net eddig... csak tegnap délután tért vissza körünkbe, de azóta ihletem nincs. Írok, ha lesz, addig is, rövidhírek: A telefonom döglődik, a drága. Böhömbe megint belementek, ezúttal a bal hátsó oldalába, ismét egy hölgy, ismét nem az uram volt a hibás. Böhöm szereldében, egy Kimmage nevű dublini városrészben, mert Gerry, az Alfák szakértője szabadságon, nem tudta vállalni. Voltunk Alfa-meet-en, hosszú vezetés volt, le, az ország délnyugati csücskébe, és vissza. Nagyszerű ír filmet láttunk ma este, His and Hers címmel. Maska bemutatja, hogy így is lehet ülni. Zárásként pedig egy érdekesség, egy utazásos fórumról: "Augusztusban megyünk Barcelonába nyaralni. Van ott, vagy a környéken magyar étterem?" Gyöngyszem!

De mivel ma 210 süti kifestése és dekorálása vár rám, majd további 40 kirajzolása, nem beszélve a gingerbread men-ekről, jobb lesz, ha alacsonyan elhúzok a konyha felé, mert vízcseppek csodálásából nem élünk meg :-) De azért itt van még egy bónuszkép Maskáról, aki néha úgy döglik a kerti falon, mint aki itthon van. Aztán ha közelebb merészkedem, köpköd és fúj. Nem leszünk barátok...