"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Havat ígért a levelibéka a hétvégére. A szokásos elfúló lélegzettel jöttek/jönnek a mit-kell-csinálni-hidegben tanácsok, pár óránként frissített helyzetjelentés, amit egyelőre kétkedve olvasok, de magam is egyből a legfontosabbra gondoltam: Mantzi alá kell egy extra réteg. Szerencsére ezen a hétvégén még nem volt piac, ha lesz is valami hó a környéken, nem okoz gondot, bár akkor lehet, elmarad a hétfői, régi piaci tagokkal való találkozóm. Mantzi egyébként nemcsak igen vastag, finom bundát is növesztett, de hájat is, hála annak, hogy Elaine-ék elköltöztével Meadhbh (alias Zajosanyuka) megkérdezte, hagyhat-e kint neki kaját. Természetesen igent mondtam, miért is ne, így extra karácsonyi húspotyadék került Mantzi és egyéb, errefelé járó macskák elé. Úgyhogy ha megy előttem, a pocakja jobbra-balra kidudorodik, s leng, mint egy terhes anyacárnőé, legalább megvan rajta a réteg, ami védi a hidegtől. Mindig tudom, hogy a) igen éhes, b) kellően hideg van, mert olyankor a küszöbön való szokásos...

Október elsejétől megszűnt létezni a rumpf.hu weboldal a régi blogommal és a monikasbiscuits.com oldal is. Utóbbit nem használtam, -frissítettem ezer éve, csak arra volt jó, hogy a szintén hanyagolt Facebook oldalamra terelje az érdeklődőket. Igazából az Instagram az, ahonnan néha kapok érdeklődő üzenetet, rendelés a kávézókon és a meglévő vásárlókon és baráti körökön át jön. A kávézók mindig megosztják a tőlem kapott sütik fotóit, néa egy-egy reel is felkerül, amit én is megosztok, s így akad egy-két új követő. De konkrét megrendelés kevés akad. Erre minden sütis panaszkodik.  Nem mintha nem lennék enélkül is szokatlanul elfoglalt. A tavalyi karácsonyi megrendelésnek köszönhetően a Metától idén Halloween-i rendelés jött, s büszkén küldtem el a szellemekkel, tökökkel teli mintasütik fotóját a PR-osnak, aki a rendelést intézni, s boldogan bólintottam rá a többszáz sütiből álló megrendelésre. Csak egy héttel később jeleztek vissza, hogy a parti Mátrix témájú, s olyan sütim van-e? A s...

Hétvégén megbolondult az idő, odakint laza 3 fok lett, eső jött hideg széllel, verte az észak felé néző hátsó ablakokat. Lehet aggódni a gyümölcsfákért és a virágokért. Időnként elvonultak a felhők, s kisütött a nap, de nem volt ereje. Igazi áprilisi időjárás. Vittem Mancit másodszor orvoshoz, örültem, hogy a kellő időben itthon volt, s be tudtam rakni a vadonatúj hordozójába. Első alkalommal ez csak sokadszorra sikerült, kétemberes volt a meló, macskát berakni, csatokat lezárni... kiugró macskát visszagyömöszkölni... Hét közben felfedeztem, hogy magától is bemegy, ha berakok egy macskamentás zacskót, haha. Utána kiszedni nem lehet onnan, sőt, amit soha nem csinál amúgy, simán megkarmol, ha el akarom tőle kobozni a mentás párnáját. Kisebb problémája volt, ami megoldódni látszik, lekopogom. Lelkesen dobáltam a szájába reggel-este az antibiotikumot, adagolom a puha kaját, és babusgatom, amit evés közben/után igényel - nagyon bújós lett. Elaine-ékhez most nem tud bejárni, mert Elaine egy ...

Odakint igen fényesen világít a hold a felhőtlen égen, amely jó hideg (itteni mértékkel, persze) éjszakát ígér. Napok óta fenyegetőznek hidegfronttal, jön a sarki légáramlat, jujj. Homokkal, sóval leszórva az áruházak járdái, parkolói, havat is emlegetnek, de csak a magasabban fekvő területekre. A holnapi kicsi adag süti szállítását megúsztam, mert a cukrászlány, aki itt lakik Bray-ben, beviszi reggel, busszal jár. (Amikor szállítunk péntekenként, mindig elvisszük őt autóval, de most a megrendelés olyan kicsi doboznyi süti volt, hogy inkább én kértem meg őt erre a szívességre...). A telep (s a város) igen hangulatosan néz ki. Itt most már szinte minden nappali ablakában ott áll a karácsonyfa, némelyik lépcsőfeljárón is fények, néhol az előkerti bokrok is fényfűzérekkel vannak borítva. Semmi sem érződik a takarékosságból, amire a kormány inti a népet. Folyamatosan dőlnek a reklámok a tévéből, újságból, közösségi médiák útján, hogyan takarékoskodjunk az árammal, a fűtéssel. No, ebből nem...

A beígért és részben bekövetkezett hőhullám után (itt a 25-28 fok annak számít) vasárnaptól esőkkel, viharokkal fenyegetőznek a levelibékák, de egyelőre csak egy kis adag csendes eső érkezett az éjszaka. Nem bánnék néhány záport, és éjszakai kitartó esőket, mert már erősen sárgul a közösségi kert mezeje (is), amit a kertész (nyilván a kényelme miatt) kisebb adagokban csutkára vágott. Valószínűleg attól tartott, s el kell ismernem, joggal, hogy a fű/gaz túlságosan magasra nő az ő motoros ride-on fűnyírójához. Egyelőre szépen süt a nap, nincs jele viharnak. Amit múlt éjjelre ígértek, nem ért el Bray-ig, ellenben Arklow-ból, Wicklow-ból sok villámlást és esőt jelentettek. Kimaradtunk a javából. Már nem emlékszem, tavaly mikor kezdtem hozzá, de most szombaton szép adag szedret szedtem le a piacot szegélyező bokrokról. Közeledne az ősz? Két feketerigó hánytorgatta fel nekem, hogy elzavarom őket a bokraikról. A bokrok alján pedig sötét foltok tanúskodtak róla, hogy alighanem más állatok/mada...

Mostanában néha csak úgy szorongat az írhatnék, de mire leülnék a laptop elé, elmegy az ihlet. Pl. sokszor eszembe jut az amerikai autós túra, a Washington / Oregon / Kalifornia államok és vissza... A rengeteg élmény, ugye, a kaliforniai tűzeset kapcsán is, plusz mert egészen futólag eljátszottam a gondolattal, hogy meg kellene tanulni lovagolni. Ez a vágyam tíz egész percig tartott, hiába bizonygatta a weboldal, hogy ötven plusz évesen is el lehet kezdeni a lovaglást, a leesés gondolata eléggé elbátortalanított.  Jellemző, hogy nem az jutott eszembe, milyen remek is lesz kettesben baktatni a lóval az ír tájban, hanem az, hogy leesek, s hátralévő napjaimat fejtől lefelé bénán töltöm egy betegágyban. Egyik szomszédunk, ha teheti és éppen nincs pandémia, évente egyszer Montanába jár lovagolni egy ranchra, ő sem mai csirke már, majd meg is kérdezem majd, hogyan ment ez. De nem fogok lóra ülni, az biztos. Megmaradnak a csendes emlékeim, pl. amikor bevezethettem egy lovat az istállóba, ...

Az elmúlt hetekben két olyan dolog is történt, amiben régen volt részünk: a hegyekben kigyulladt egy hegyoldal, és dörgés-villámlás kisérte eső beborította el a várost. Rövid időre ugyan, de mégis. Hazafelé az autóból a pernyét figyeltem, ahogy keringett a szélvédő előtt, s a nyitott ablakon át szagolgattam a füstszagot, elszomorodva a tényen, hogy a városból látható hegyeket eltakarja a füst. A tenger felől a seahaar szállt, a hegyek felől a savanyú füst. Ezt a tüzet aztán egy egésznapos akció keretében eloltották, erdőtüzekbőll nekünk csak ennyi jutott - kopp-kopp -, de pl. tegnap a hírfolyamban feljött, hogy az Oregon/Kalifornia államhatáron mekkora tűz ég. Borzongva néztem a térképet, s rájöttem, hogy ott mi autóztunk egyszer, évekkel ezelőtt, s már akkor is furcsálltuk a fák alját beborító hamut, megégett faderekak, teljesen hiányzó aljnövényzet mindenfelé, ... mi lehetett itt korábban? Most gyakorlatilag ugyanaz a terület ég, kitelepített emberek özöne, csípős füst borította terü...

Egy újabb jó hét a piacon. Szerencsére hideg sem volt annyira, az asztalokat is kitettük az épület elé, sőt, jövő héten már az épület kávézó részébe (mely jelenleg amolyan tárolóhelyiségként szolgál) is ki fogunk tenni két asztalt, mert szombat reggel 6-tól - talán nem egészen átgondoltan - feloldottak minden korlátozást, kivéve a maszkviselést és a Covid passz használatát külföldre utazáskor. Erős fejtörés előzte meg a döntést, de tekintettel a teremben jelenlévő idősebb tagokra, továbbra sem fogjuk egyszerre beengedni a vevőket, s a kávézó részbe sem kerül vissza mind a 4 asztal, mert akkor nem tudnak megfelelő távolságra leülni egymástól az emberek. Valamint továbbra is az ajtón át fogom felszolgálni a kávét azoknak, akik már nem férnek oda majd ehhez a két asztalhoz, vagy kint akarnak leülni.   Az örökösen mindenbe belekötő Ms. Bottlebank gúnynevű nő volt az egyetlen, aki nagy felháborodással kifogásolta, hogy még nem ülhet be. Borzasztó egy alak, ha nagynéha odajön kávéért, mi...

A szabadság előtti utolsó hét. Még hátravan két fogorvosi látogatás, egy véradás (most már csak sikerül!), egy esküvői rendelés elkészítése, s ha belefér, mézesek a piacra, hogy az azért legyen, no és a lakás rendberakása, csomagolás… Közben már az Alpokban jár az ember esze, kis listát készít, hogy mit látott mások utazásáról, mi az, amit megnézne ő is, s vajon bele fognak-e férni vágyai az egy hét-tíz napba? Közben folyton vigyorgok, mert annak ellenére, hogy Japán a világ másik végén van, s jóval délebbre, mégis még mindig meglepően érvényesek erre a szigetre a mini évszakok. Az ősz kezdete, a meleg véget érése, a ködöcskék reggelente, az első színesedő juharfalevelek... Ugyan viharok nem voltak, csak egy nagy-nagy eső, de minden más passzol.  *** Múlt-múlt szombatra virradó éjjel jókora eső volt, s egész délelőtt csöpögött, szemergett, esett az eső. Ennek ellenére sokan jöttek a piacra, s még olyan is volt, aki a kávézást is megpróbálta a nagy fa széles ágai alá kiülve. De ...

Tegnap fura érzésem támadt. Hamar rájöttem, mi az. V. elment kajáért - tegnap piac után elaludtam, nem volt kedvem vacsorát csinálni -, s egyedül maradtam a lakásban. Csend volt, csak a magam teremtette zaj hallatszott. Ritka pillanatok voltak a pandémia kezdete óta.  *** "Megjegyzem, a Kenyértúra volt az utolsó bejegyzés" - mondta V. enyhe szemrehányással, apósomat idézve, aki ezzel a mondattal szokta jelezni, hogy hiányolja az új blogbejegyzést. Miről írjak, egész héten nem történt semmi blogba való.  Miről írjak - hacsak nem arról, hogy séta közben láttam egy kutyát, aki boldogan harapta derékba a kétliteres zöld műanyag palackot, s élvezte, ahogy a palack ki-kirúgja magát, s valósággal kipattan a szájából.  Vagy írjak arról, hogy láttam a dombtetőről az öbölben kerengő halászhajót immáron másodszor? Vajon mit fognak? S hol adják el? Vagy írjak arról, hogy hány percen keresztül figyelhettem kertünk egyik szőrös kis látogatóját, amint felmászott az árnyékliliom merev sz...

A csendes időszak továbbra is tart a piacon. A sütik, a kenyér továbbra is fogynak, inkább mézes emberből marad, de érezhetően lanyhul a forgalom, miután lemegy a nyitáshoz sorban állók sora. Ellenben többen kávéznak,mindenki nagyon élvezi, hogy kiülhetnek az újabban rendszeresen kisütő napra, vagy a fa alá, s lehet csevegni a végre nem papírpohárban felszolgált kávé mellett. Öröm volt nézni a kis vázákban rózsákkal díszített asztalokat, s most már újra rendes teáskannát adtam a teához, tálcán, mellette kis edényben tej. Inkább mosogatok többet, fertőtlenítem a kezem, de hadd menjen minden úgy, ahogy régen.  A Delta variáns miatt már ezer fölé ugrott a betegszám az elmúlt napokban, de, s ez egy nagy DE, a kórházban ápoltak száma (még) alacsony: 91 ember, intenzíven 22. Jobbára fiatal, 40 év alattiak betegednek meg. A kormány, s NPHET továbbra sem hozza nyilvánosságra az elhunytak számát, a meghekkelt számgépes rendszerre hivatkozva (vagy azzal takarózva?), de úgy tűnik, a megbetege...