"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma délután felhívott egy barátságos női hang a Bray-i Environmental Health Office-tól, s bejelentkezett konyhaellenőrzésre jövő péntekre. Már fejben mindent el- és átrendeztem, így nem aggódom. Most már csak meg kell csinálni. Nagyon elégedett volt, hogy csak low risk food-ot csinálok, vagyis semmi olyasmit, ami húsos, vagy hűtést igényel. Én is megnyugodtam. Azt mondta, "nem kell félni, ez csak egy rutinellenőrzés". Mondjuk, ezt már a húsos dolog tisztázása után mondta. Úgy legyen. *** Megjöttek a kiszúróim! Némelyik kisebb, mint ahogy számítottam rá, mert méretként hol a szélességüket, hol a magasságukat adták meg a weboldalon, ahogy kis után-méricskélés után kiderült, de ettől még használhatóak. *** Ez pedig egy kis karácsonyi előzetes. Photo shoot-ra készültek, a Confetti magazinhoz. Apropó, voltunk a kávézóban ma este, az új ember, Peter, látványosan barátságos, túl hangos, túl eager-beaver, V. úgy tippeli, amerikai. Szerintem biztos csak aggódik a srác, hiszen még csak...

Szomorú vagyok: nemrég elhunyt Barry Flanagan , welsh szob-rász. 68 éves volt. Akkor hallottam először róla, amikor Dublinban, az O'Connell Street-en végig, le a Grafton Street végéig, hat hatalmas szobor jelent meg , amolyan "hát ez mi?" kérdésre késztető alkotások, főleg nyulak. Hosszú lábú, vidám, nagyfülű nyulak, megmosolyogtatóan kedves szobrok. Nagyon tetszettek, bumfordiak voltak, volt bennük valami szívet melengető, amitől vigyorogni kellett, amitől jobb lett a nap, hacsak arra a pár percre is, amíg az embernek volt ideje bámészkodni... Emlékszem, ment a vita az újságban, hogy a kutyát ölelő nyúlszobra sérti-e közízlést, vajon pirulva kell-e magyaráznunk a kisgyerekeknek, hogy mit is csinál a nyuszi a kutyussal? (fotó: Jacqian) Semmit sem csinál. Öleli. Később elmentünk V.-vel megnézni Flanagan kiállítását a Museum of Modern Art épületében, s kertjében. Nagyon tetszett, bár összenéztünk, amikor az egyik kiállítási tárgyról kiderült, hogy nem más, mint egy kötéll...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a biztatásokat a tiramisu et. al.-al kapcsolatban. Szívesen leültetnélek Titeket egy asztal köré, kanállal a kézben, őszinte kritikát kérve - de Erika, nem kell idővel sátorponyvába öltöznöd :-), mert a kritikusom Mina lesz: kérte, készítsem el a két kis tálnyi tiramisut, s majd ő és a rokonai megkritizálják. Még V.-nek sem szabad elsőként belekóstolnia. Neki ellenben kitaláltam valami meglepetés-tortát, azzal fogom haza várni a hosszú frankfurti kiruccanás után. Nagyon győzköd, hogy menjek utána hétvégére, de valahogy nem fűlik a fogam Frankfurthoz. Szerintem úgyis hullafáradt lesz az egész hetes fotózás-hajlongás-guggolás után. Mindössze annyit tudok a városról, hogy ott a világ egyik legnagyobb, legforgalmasabb reptere - mellette autóz(t)unk el Magyarország fele menet, visszafele jövet, s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a leszállásra érkező repülőgépek fényei - mint egy laza gyöngysor, úgy lógtak sűrű egymás utánban a levegőben. (Éppen most jött haza, s...

Sajnos, nem lett előléptetés. Délután hívott az uram a hírrel. (Már) nem volt nagyon dühös, de fel sem volt dobva. Kapott helyette helyre bónuszt, ami némi vigaszt nyújt... s halványka ígéretek is elhangzottak, hogy majd jövőre... talán... esetleg. *** Mina, az utóbbi időben egyre ritkábban látogatott Delizia kávézó tulajdonosa meglepő ötlettel állt elő szombaton, amikor hosszú idő után betértünk hozzá. Több süteményt akar a kávézójába, tudnék-e neki sütni? Az első három színolasz édességet, amit felhozott példának, még sosem próbáltam elkészíteni, de olasz szakácskönyvem birtokában bele merek vágni. Ma délelőtt elvittem hozzá a könyvet, nézze meg, mennyire autentikusak a receptek, és holnap megint megyek hozzá, megbeszélésre. Ma este azt mondta, a receptek nagyon jók, maga a könyv is megbízható, a többit pedig majd személyesen. Juj, izgulok. Tiramisu, pannacotta, zabaglione... sosem csináltam még egyiket sem, bár egy dús, vaníliás pannacotta kikísérletezésénél segédkeztem a kávézóban....