"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Kérésedre íme, a mandulás ropogós (pain d'amande - mandu-lás kenyér kb.) receptje. Azért nézd meg az eredeti forrásnál a fotókat is, segít az elkészítésben. A továbbiakban azt fordítom, ami ott szerepel, a saját megjegyzéseimet a recept végén találod: Mindenképpen sütőpapírt használj, s ne szilikonos sütőlapot, mert akkor nem sülnek ropogósra a szeletek. Ne hagyd, hogy a cukor teljesen elolvadjon a vajban. A megmaradt cukorkristályoktól lesz még ropogósabb ezt a finom süti. 115 g vaj, mindegy, hogy sózott, vagy sótlan, felkockázva 300 g félbarna cukor (a durvára őrölt típusból) 1/2 teáskanál őrölt fahéj 80 ml víz 325 g sima liszt 1/4 teaáskanál szódabikarbóna 85g szeletelt mandula (hájas v, héjatlan, mindegy) 1. A vajat egy fazékban kis lángon olvaszd fel a cukorral, a fahájjal és a vízzel együtt. Kevergesd, amíg a vaj el nem olvad, de engedd felforrósodni, urambocsá', forrni. A cukrot sem szabad teljesen felolvadni hagyni. 2. Vedd le a lángról, és keverd bele a lisztet, a szó...

Kedd este hazajött az uram - hurrá! hurrá! -, hozott finom erős-paprikát - hurrá! - amit azonnal beleöntöttem egy csatos üvegbe. A színe álomszép. Az ereje-íze félelmetes. Hamarosan ki is próbálom, gulyáshoz. Az uram a vártnál kevésbé vaskos megjegyzéssel kísérte a hírt az OEP adatbegyűjtéséről, így anyósommal és vele hármasban csak kiokumláltuk - véleményünk szerint helyesen -, hogy melyik rubrikába mi kerül, aztán hamarosan megkapják a borítékot kis aktatologatók, legyenek vele boldogok. Ezzel a kellemetlenségek azonban nem értek véget, ugyanis szerda reggel az uram a szokott módon körbejárta az autót, és észrevette, hogy jól meghúzták a bal ajtajait, az autó majdnem teljes hosszában. Azt hittem, ott kapok szívrohamot. El is határoztam, hogy ezután ő parkol a járda felől, az első helyen, és én a második helyen, legalább az egyik fele védett lesz, én pedig biztos nem ütöm meg Böhömöt az ajtóval (kérdés, engem ki csap oldalba). Most már a tömbtársak is beleszoktak abba, hogy ott mindig...