"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ezt a rövidke videót most találtam a neten az Üzemről, elég régi, mert még nem Ray, hanem Jasper volt a séf, és Tim is dolgozott hétközben, s még nem a hallgatók fejét tömte okosságokkal a Trinity egyetemen... A komor tekintetű csészepakoló bizony én volnék. Short and sweet :-) Mármint a film, haha.

A piacon ezen az őszön ünneplem 10 éves fennállásomat-tagságomat. Már korábban pedzegettem nekik az egyik committee meeting alkalmával (tag vagyok megint az idén), hogy szeretnék megemlékezni erről, mert nekem fontos, mert a piacnak jókora jelentősége van az életemben. Többek között nekik köszönhetem, hogy megismertem Annát, Annának főnökömet, s így a karrieremet is. Ugye.  Először arra gondoltam, hogy vennék a bejárati ajtóra egy ilyen rugós valamit, ami becsukja az ajtót, amikor már fújnak a hidegek, és a legtöbb vevőben nincs annyi jó érzés, hogy maga után becsukja, s a kávékuckó huzatos lesz, s főleg engem talál arcon a bezúduló hideg, ahogy ott állok a pultnál. (Tehát nem egészen önzetlen ajándék lett volna ez a rugós izé.) Erre Willie azt mondta, nem jó ötlet, mert "majd valaki odaszorul az ajtónyílásba" (he?), s akkor perelnek, s az nem jó. Jó, akkor legyen valami más, ha már annyira a jaj-beperelnek jut mindenkinek eszébe egy ötletről, akkor mondjuk... hadd h...

Jó párás, fülledt nap volt ma, egyedül takarítottam a piacozás végeztével - többen kérdezték a piacon, hol a másik felem... Hamarosan repül haza a szentem, alig várom. A piacon a kisöregek (is) mindenre figyelnek, mindent látnak, abból többkörös pletyi lett, hogy mentorom, akinek szétszórtsága néha az őrületbe kerget, miért csak intett nekem a múltkor, miért nem jött oda csevegni, ahogy szokott... Minden téma, minden fontos, mindent alaposan meg lehet rágni. Most éppen az gerjeszti-izgatja a környéken lakókat, hogy az egyik idilli völgyben-dombon, az egykori ólombánya még meglévő kéménye közelében ipari (?) krematóriumot akarnak építeni, körülötte teme tővel. A kijelölt terület agrizóna, nem ipari, megy a harc , nehogy megkapja a kivitelező az építési engedélyt. Mivel sosem olvastam még, mennyire káros vagy nem káros környezetére nézve egy krematórium, nem tu dom megmondani, ellenzem-e a tervet, vagy sem. A környék gyönyörű, ritkásan lakott vidék, szép hely örök nyugalomra - de a hely...

Már hónapokkal ezelőtt meg akartam említeni, de paranoia miatt nem mertem (fordító programok, ugye). Mert ki tudja, ki olvas... Volt már olyan, csak angolul tudó ismerős, - írtam is erről -, aki megtalálta a nevét a blogomon, és megkért, hogy vegyem le onnan. No. Egyik volt kollégám, aki tavaly, még visszaérkezésem előtt távozott az Üzemből, mellékállásban sütött egy hamburgereiről híres vendéglőnek (NEM a Mekinek ;-)). A tortái láttán egyéb munkát is kapott a vendéglőben, majd amikor a tulaj eldöntötte, hogy nyit egy kávézót is, megkérte ex-kollégámat, legyen ő a manager. Ő pedig megkérdezett engem, nem akarok-e nála dolgozni... Főleg díszesen dekorált tortákra lett volna kihegyezve a hely, ezek elkészítéséhez kellettem volna. 3 másodperc gondolkodás után mondtam nemet, mert akkor még csak pár hónapja mentem vissza az Üzembe, de amúgy is úgy éreztem, hogy árulás lenne, ha faképnél hagynám az Üzemet, főnököstül. Döntésemet ex-kollégám elfogadta. Amikor V.-nek itthon elmeséltem a dolgot...

Ma reggel nyirkosnak, nedvesnek indult a nap a tegnapi hosszú eső után (mely éppen akkor szakadt le, amikor megindultam volna a porszívóval a kocsi felé. Így jár az, aki halogat!) De kilencre kisütött a nap, a virágok reménykedve néznek felfelé, talán lesz itt még délre tavaszi meleg. Az Üzem udvarán, fura mód a legsötétebb sarokban kinyílt az első nárcisz, kicsi, vékony, sovány, picike virágfejjel, de virágzik! A lakás előtti kiskert napsütötte sarkában nekem is bimbós már az egyik nárciszom. Az amarilliszeim két bimbót hoznak - egész télen vártam, hogy elhervadnak a leveleik, és szétválaszthatom a cserépből egymást lassan kitúró gumókat, de nem hagytak rá időt, mindig voltak zöld leveleik. Addig pedig nem merek hozzányúlni, amíg nem "pihen" látványosan. A fikusz lelkesen bokrosodik, mióta visszavágtam. Focist ma reggel leadtuk a szereldében, már múlt hét eleje óta jelezte, hogy ideje az éves szervizen átesnie. Így most úri dolgom van, az uram fuvaroz. De legalább nem kell...

Bocsánat, minden rendben, egészségileg is, újra munka, újra koránkelések, de nem volt ihletem írni. Néha leültem, de erőltetettnek tűntek az első sorok. Mindenesetre ha az íráskészségem még nem is tért vissza egészen, már tökéletes magabiztossággal intézem a kávézó megrendelési levelelezését, még nyaraló főnököm helyett. Írásban és telefonon is. Sőt, odáig fajult a dolog, hogy egy munkanap közepén elmerengtünk, vajon mi lenne, ha haza sem jönne, csak az aláírt csekkeket küldené. Heaven :-) A mexikói születésű, de amerikai neveltetésű Aniz, aki ismét a kávézóban dolgozik, s akivel igencsak jó most a kapcsolatom, reggel nézi meg a maileket, munkába menetel előtt, én este. Aztán intézkedés. Így legalább minden fontos info eljut hozzám a rendelésekről, s alkalomadtán tudok a vevővel beszélni, mint pl. ma, egy Tiffany-s doboz alakú torta megrendelése kapcsán. Remek érzés, kár, hogy a héten vége, főnökünk visszajön. Talán a fentiekből kiderül, hogy a dolgok ugyanúgy folynak az Üzemben...

Azt nem mondom, hogy két nap után már kialakult a rutin, de azért már percre pontosan tudom, hogy reggel 8.30-ig mikor hol vagyok, és mit csinálok. 5.20 ébredés (eh), zuhany, gyors ébresztő tea, reggeliszerűség arcomba nyomása, majd amint lehet, irány a kocsi. 6.15-re a LUAS-megállóban vagyok, miután beálltam az én parkolóhelyemre, s a megállóig való baktatás (fák! gyep! hulló levelek!) alatt meghallgatom a madarakat. (Szerintem Maskának köszönhető, hogy nem hallok mostanában reggel madárcsicsert a kert felől.) 6.20-kor jön a LUAS, 6.45-kor Harcourt Street-en leszállok, és 7-kor már bent vagyok átöltözve, sütőket, villanyokat, szellőzőt felkapcsolva az "üzemben". Aztán kenyerek, majd scone-ok sora... A régi scone-recept eléggé el volt változtatva, utáltam benne a sok sütőport, újra a régi recept alapján sütöm, meg is jegyezték a népek, hogy jé. Most már nem érződik rajta a sütőpor erős utóíze. Állítólag azért lett más a recept, mert valaki elfelejtett megrendelni hozzá eg...