"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Félelmetesen gyorsan múlik ez a hónap. Munka rengeteg, jövő hétre már 3 tortamegrendelésem van, Star Wars-os (értsd: babrás) sütikkel, visszatérő és új kliens is akad, utóbbiakból három, hurrá. Tegnapelőtt alaposan megizzasztott egy felelőtlenül elvállalt, utolsó pillanatban beeső megrendelés. X ajánlott be, új vevő. Ilyenkor nehéz nemet mondani. Tucatnyi sütit vállaltam el, Beatrix Potter témájú születésnapra, egyéves kislánynak. (Igen, egyévesnek. Mint kiderült, nem lesz több gyerekük már, ki akart tenni magáért az anya, mondván: "This is my last 1st birthday.") Beatrix Potter figurái édi-bédi állatok, felöltözve, minden angol (angolszász) kisgyerek életének részei. Kettőnek a neve ugrott be, bár nem emlékszem, hogy olyan nagyon jelen lettek volna anno a Walker családnál, ahol dolgoztam, de határozottan emlékszem a gyerekszobában egy műanyag edénykére, aminek aljáról Peter Rabbit nézett ki, kis kék kabátban. A másik figura egy kacsa, főkötőben, az ő neve Jemima Puddled...

Nos, megjöttünk. Az utolsó két hét kicsit kapkodósra sikeredett, soproni ismerősökre végül alig maradt idő, volt, akinek csak egy meleg ölelésre futotta, aztán futottunk, szó szerint, mert menni kellett. Mondta is az uram, hogy a legközelebbi soproni tartózkodást ő szervezi. Nekem. Hogy legyen idő mindenre, és mindenkire. De amit akartunk, annak az elintézésére volt idő és alkalom. Új útlevelünk is van, a hivatalokat is túléltük. Tüdőnk tiszta, noha az "ernyőszűrés" megnevezés a fizetési lapon kissé meglepett bennünket. (Új szavak: Tankerület. Kaszálék. Ernyőszűrő. Kiadmány. Kérdés: beszél ön újmagyarul?) Sopronban óvatos tapogatózás apám irányába, kissé feszengő társalgás szigorúan limitált témakörökben, de talán megint lesz köztünk emberi kapcsolat. Utunk legnagyobb eredménye. Nekem. Fura volt nagyon, mert az első hétvégén még hófoltokban kirándultunk a Károly-magaslatra, sapka-sál, Budapesten fejbe csapott minket a tavasz turbósított változata, s visszafelé má...

Na, de most jut eszembe, hogy a skót tojás ismertetéséről elfe-ledkeztem! Ennek a kajának története van. Boldogult ifjúkoromban majd' fél évig dolgoztam Londonban. Először egy magyar hölgynél, hol kereken egy hónapig bírtam, mint "companion". Majd egy skót-welsh családnál voltam au-pair. Utóbbi helyen ketten voltunk magyarok, négy gyerekre. Minden hétvégénk szabad volt, így sokat kóboroltunk először a környéken, majd London belvárosában. A metrómegállónk közelében (ah, Golders Green), egy mellékutcácskában felfedeztünk egy zsidó pékséget. (Golders Green zsidónegyed.) Fura módon sosem mentünk be, csak szaglászódtunk az ajtó előtt, alighanem a folytonos kuporgatás és társnőm állandó fogyókúrája tartott vissza minket attól, hogy ott bármit is vegyünk. De hazafelé sokszor elmentünk előtte, kiélvezni az illatokat. Ennek közelében volt egy kisbolt, ahová egyszer, valami apróságért bevetődtünk. Deli pult is volt ott, s a szemem megakadt egy kerek, pufók, fasírtra emlékeztető val...