"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Módfelett büszke vagyok magamra, hogy időre készen lettem az adóbevalláshoz szükséges Excel-táblázattal, s még nagyobb büszkeséggel állapítottam meg, hogy gyakorlatilag megdupláztam az előző évi profitomat. Igaz, hogy emeltünk árakat a piacon, de nem annak, hanem az extra kenyereknek és a mézesek sikerének volt köszönhető az ugrás. Kiváncsian várom, mennyi adót és mennyi adóelőleget kell majd fizetni a pandémiás év után. S aztán nem ártana ellenőrizni a liszt- cukor- és egyéb árakat. *** Már éppen leírtam, hogy sajnos, Eddie, a nyomtató várat magára... Levelezésünkkor 5 napos szállítási időt igért a cég itteni képviselője, ehhez képest jött az email, hogy nagyon sajnálja, de csak novemberre tudja a szállítást igérni, mert, ahogy fogalmazott, s elhittem neki -, sorállás van a gépekért. Kértem, ne utalja vissza az árát, tartsa életben a rendelést, egyszerűbb, mint ide-oda utalgatni. S mire leírtam, hogy jaj, késik, a héten váratlanul megérkezett! Még aznap elsiettünk érte, s hazahoztuk a...

Éppen Halloween napjára megjött a rossz idő. Már előző nap riogattak minket az Aiden-nek keresztelt viharral, amelyik hozta a nagy szelet, s verte az esőt az ablakhoz éjjel, s eltömte felhőkkel az eget, hogy még véletlenül se lehessen este "kék holdat" nézegetni. Manci a doboza mélyén lapult, szép új piros bolhanyakörvével, amit eleinte fejrázogatva fogadott, de aztán már megbékült a gondolattal, hogy nyakörv került rá. Majd lefújom az ágyneműjét, hogy ott is elpatkoljanak a bolhák. A piacra kissé stresszelve készültünk, mert nagy esőt jósoltak szombatra. Vittem ernyőket, hogy a várakozókat, vagy az épület és az autók között sietőket meg tudjuk védeni, de nem volt rá szükség. Az odaút még elég nedves volt, az utakat végig az éjjel letépett falevelek borították, óvatosan mentem előre a "sárga úton", haha.  Az elnök jókora, nyélre szerelt, feltartható számlapokkal készült, hogy a szélben ne kiabálva kelljen hívnia a következő vevőt (akik közül huszan már nyitás előtt ...

Szombaton megint nagyon jól ment a piac, 11 után már folyamatosan elnézést kellett kérni minden vásárlótól, hogy kissé le vannak rabolva a pultok. Mindent eladtam. Láttam pár visszatérő vevőt, akiket pár hete még újakként aposztrofáltam. Hurrá! Süthetnék többet, kenyérből is mehetne több (bár már így alig férnek a hűtőben), buciból is, megint elfogyott az ötven mézes ember, sőt... Megjelent egy rövidke írás a piacról a környék magazinjában, a Panorámában, ahol a fotóm szerepelt, amint egy maszkos emberkét tartok. Jött egy férfi, aki azért jött el a piacra, mert a gyereke ilyen emberkét akart, miután látta a fotót. Nem tudom, meddig tart ez az őrület a maszkos dolgokért, rá fog menni két napom, amíg Ray rendelését és a magam ötven darabját megcsinálom.  A hétre egy bonyolultabb feladat van, egy születésnapi torta, egy tízévesnek. Mit kért dekorációnak a tízéves kislány? Mint kiderült, van egy színpompás egyéniséggel rendelkező sminkmester, akit a tinédzserek (s a fiatalabbak...) raj...

Eddig félig-meddig viccből mondogattam, hogy októbertől kezdődik a sűrű szezon, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem vicc. Szombaton befutott az első mézesház megrendelésem, tegnap a fodrász jelezte, hogy idén is szüksége van karácsonyi ajándéksütikre, és még volt főnököm is jelentkezett Halloween-sütikért. Nahát. Közben a héten színházhegyek, mert megkezdődött a fesztivál. Két darabot néztem ki, a harmadikra muszáj elmenni, Shakespeare, hehe. Ennek kapcsán belegondoltam, hogy amikor ennek a Shakespeare-darabnak a főszereplőjét először mint főiskoláról kikerült kezdőt láttam, aztán az évek során egyre többször tűnt fel főszerepben, s most már az egyik legismertebb férfi színházi szereplők egyike. Húsz év az húsz év más életében is. *** Reggel megint kiabálásra ébredtem, a felettünk lakó Zajosanyuka próbálta fegyelmezni a gyerekeket, ahogy hallottam, sikertelenül. A középső kis ebadta okozta megint a gondot, nyomtam a fülemre a párnát, amíg elült a zajongás, némi ajtócsapkodás...

A rengeteg mézeskalács csontváz és egyéb társaik remekül fogytak a szombati piacon, a kevéske maradékot pedig ma V. bevitte az Üzembe. Emilie mesélte, hogy főleg a mexikói "Halottak Napja" mintázatú, nagyon színes koponyák fogytak el azonnal. Festettem is volna még neki, de sajnos, sok eltört, ahogy vettem őket elő a dobozból. Nem tudom, miért, talán mert kiszáradnak? De már sokszor előfordult, hogy a sütijeim pár nap dekorációra várakozás során megrepednek, ezért ha megrendelésre dolgozom, mindig szoktam pár plusz darabot sütni. Három koponya maradt csak egészben, a többit megesszük majd. Váratlanul megkeresett exfőnököm, behízelgő sorokkal, hogy segítségre van szüksége, a vacsoravendégei nem esznek cukrot, sem tejterméket, volna valami süti a tarsolyomban, mert az ő bevált receptjei mind száraz és unalmas desszerteket produkálnak, s reméli jól vagyok, s fussunk össze egy kávéra... Yeah, right. Mázlim volt, pár nappal korábban az újságban olvastam Nigella Lawson ...

Az utolsó hetem viszonylag nyugalmas volt. Kerry folyton velem volt, inkább csak mondogattam neki, mit csináljon, én pedig a következő tortát készítettem elő neki, vagy mosogattam. Túlórázni még így is sikerült, mert akadt most is egy kapkodós jaj-nincs-bent-a-rendelős-könyvben-a-megrendelés, ráadásul esküvőre, de egy perces pánik után megoldottuk a dolgot. Ráadásul segítségünk is volt, Katrin személyében, német intern, Stuttgart-ból, egy Treiber nevű sütödéből: segített lesütni a 100 darab nagyméretű csokis sütit, s annyira tetszett neki, hogy elkérte a receptet. Építettük a népek barátságát, s soroltuk, mit tudunk Stuttgartról, s megörvendeztettem a pár szavas némettudásommal... Amúgy elég limitált az angoltudása, beszélgetni tud, de nem minden szakkifejezést ismert. De még akkor is inkább maradt velünk, dolgozni, amikor már küldtem volna haza: nem fértünk négyen a csöpp konyhában, különösen az ebédideji roham során. A megszokott kliensek, s a többiek egyfolytában tréfálkoztak ...

Az időjárást nem érdekli, hogy az év utolsó hosszú hétvégéje van, egész nap esett az eső s olyan borongós odakint minden, mintha már komoly tél lenne. A Félmellűt nem érdekli hogy bank holiday van, V. ilyenkor is dolgozott, és mivel ez a sütős napom, dolgoztam én is. Kaptam egy jókora megrendelést holnapra múlt pénteken, azon dolgoztam. Csupa töklámpás-szellem-szellemjárta házsüti borította az asztalt. A múlt hét gyorsan eltelt. Kerry-t tanítgattam egész héten, őrá esett a választás, ő lesz az utódom. De úgy is mondhatjuk, senki más nem jelentkezett, aki képes lenne betölteni az állásomat. A görög fickóról kiderült hogy séf, és inkább a főzéshez ért, mint a sütéshez: Emily szerint kicsit el volt szállva magától, mindent a maga feje után csinált, például kétszer olyan magasra sütötte a tortákat, mint ahogy szokás, feleannyi torták sütve, mint amire szükség volt. Aztán kijelentette hogy amúgy is kapott állásajánlatot több más, "jobb nevű" helytől, csak szeretne valami pihe...

Idén Marianne képével kívánok boldog Halloween-t annak, aki ünnepli:  Kivételesen nem ő fotózott, hanem őt fotózták. Csinos, nem?

Munkás napok jönnek-mennek, a könyvbemutatótól az utolsó percben beesett megrendelésekig minden volt, most elvileg azt a 215 puzzle szívet kellene festegetnem, amit egy esküvőre rendeltek, de  inkább kiélvezem az óravisszaállítással "nyert" egy órát, és lógok. Október jó hónap lesz extra bevétel céljából, lazán kifizetem sütipénzből az autóm biztosítását és még marad is. Az adózás kész, a könyvelő örömmel közölte, hogy idén nem érnek minket váratlan meglepetések. Juhú. A szép, langyos őszi idő véget ért, így némelyik hideg reggel-este után tömegével hullottak le a fákról a megszínesedett levelek. Tegnap késő este, miután kalandra vágyva hazabuszoztam a belvárosból egy flamenco-est után, örömmel rugdostam a levélhalmokat az út szélén, jó volt kicsit megint gyereknek lenni a sötétben. Aztán beleéptem valami gyanúsba, s már nem volt annyira jó, visszatértem a rideg estébe, a nedves-szeles jelenbe. Még jó, hogy V. várt a sarkon. A könyvbemutató remekül sikerült, előtte ...

Odakint lassú, ráérős eső veszi el a Halloween-ezők kedvét, gondolom, a mai dublini maratonozókat is alaposan eláztatta. Enyhe idő van, de mégis őszies a hangulat: volt néhány csípősen hideg reggel, így sok fa megszínesedett, hirtelen lettek szép aranysárga, barna színűk a levelek. De tegnap este kabát nélkül, pulcsiban mentem moziba, annyira langyos volt az idő. Pedig holnap már november! Munkás hét volt az elmúlt hét. Illetve, hogyan fogalmazzak - lehetett volna nehezebb is, ha nem készülök fel rá lelkiekben (már csak ezért is szeretem tudni, mikor mi vár az Üzemben). Az Royal Dublin Society-ben volt valami nagy IT-s rendezvény csütörtök-pénteken, s erre tőlünk rendeltek aprósütit, amit ingyen osztogattak a népnek. Félbevágott brownie-szeleteket, citromos szeletet, cupcake-eket. Sokat. Így Bilbaóból már úgy jöttem haza, hogy húzós napok lesznek, s valóban: úgy, hogy hárman dolgoztunk a sütésen, felváltva vagy együtt, az egész nap elment a kellő darabszám lesütésével. Ha lett...