pedig az, hogy az uram Tokióba utazik egy hétre január elején. Üzleti út, nem szórakozás, sajnos. Ha az lenne, mennék vele! Már most irigykedem, de munka miatt nem tarthatok vele sehogysem. S ha mehetnék is, annak sem lenne sok értelme, mert én vele akarnám élvezni a dolgokat, nem egyedül. Majd küld sok képet, s szösszenet-írásokat. Amióta kiderült, hogy megy, Japánban, Tokióban élő magyarok blogjait keresgélem-böngészem, etikett- és egyéb kulturális kérdésekben merülök el (évekkel ezelőtt kiváncsiságból beszerzett kulturális szótár segítségével), útikönyvet lapozgatunk - hátha belefér az idejébe egy kis városnézés-szerű... S blogkeresgélés közben felfedeztem egy illetőt, akinek bő tíz éve fordítottam, s aki, jé, megint Japánban él... Amikor dolgozni kezdtem neki, éppen hazatért onnan. Kicsi a világ...! Az uram helyett is izgulok. Többedmagával megy, eltévedni nem fognak. Tényleg annyira fontos a protokoll? Milyen a közlekedés? Zajos, sűrű városnak írja le Tokiót mindenki, akivel eddig...