Bejegyzések

leves címkéjű bejegyzések megjelenítése

Vénasszonyok nyara

Szép idő van és munka, így tehát most csak egy recept következik és két idézet: Paco lencselevese 1.5 pohárnyi lencse (2.5 decis pohárra gondolt) 1.5 l víz só ízlés szerint 2 teáskanálnyi édes őrölt paprika 1-2 evőkanálnyi olívaolaj 3 nagy gerezd fokhagyma, felszeletelve 1 nagy vöröshagyma, apróra kockázva 1/2 zöld kaliforniai paprika 1/2 piros kaliforniai paprika 1 nagy sárgarépa, apróra kockázva A lencsét a vízzzel félig puhára főzzük, közepes lángon. Közben egy serpenyőben az olajon üvegesre pirítjuk a hagymát a fokhagymával. Utána kiszedjük az olajból, s géppel pépesre őröljük, esetleg egy kanálnyi vizet öntünk hozzá, hogy a gép könnyebben megbírkózzon vele. Ezt hozzáadjuk a félig megfőtt lencséhez. A megmaradt olajon a kétféle paprikát és az apróra vágott sárgarépát puhára főzzük, majd ezt is - olajostól - hozzáadjuk a leveshez, s nagy lángon 5 perc alatt - vagy a lencse puhulásáig - készre főzzük. Ez a Paco-féle változat, ugyanis a spanyolok...

Levesek - folyt.

Akkor jöjjön a perzsa erőt adó csirkeleves. Ezt eszem harmadik napja, pedig csak fél adagot készítettem el. A recept egy bizonyos Sabrina Ghayour perzsa séf, az ő tehetségét dícséri. Annyit változtattam rajta, hogy nem árpagyöngyöt raktam bele, hanem hajdinát, mert az volt itthon, s mert a megkezdett zacskó alján éppen annyi hajdina maradt, amennyire szükségem volt. Így joggal dicsekedhetek a férjemnek, hogy megint sikerült valamit elhasználni a szekrényből, ami már régóta ott feküdt használatlanul. Hozzávalók 6 személyre: 3 evőkanál olívaolaj 4 csirke felsőcomb, vagy két egész csirkeláb 2 nagy vöröshagyma, apróra kockázva 3 fokhagymagerezd, apróra vágva 1 teáskanál őrölt kurkuma 175 g árpagyöngy (vagy hajdina) 75 g zöld lencse 2 liter víz 600 ml csirkeleves (kockából is jó) 1 kis csokor friss petrezselyem 1 kis csokor friss koriander 50 g friss spenótlevél 2 evőkanál író vagy 3 evőkanál görög joghurt (0 %-os) (ezt kihagytam, s helyette natúr...

Levesek gyenge szervezetnek

Mostanában - a gyengélkedő gyomrom miatt is, no és a nyirkos hideg miatt - a levesekre vagyok "rákattanva". (Állj, ez így nem jó, nem vagyok tinédzser, mondjuk máshogyan.) A levesek a mániám. (Hm.) Gyomrom folyton valami forrót, erőset és lédúsat kíván. (Ez erőltetett.) Legszívesebben csak levest ennék. (Elmegy.) Folyton aranyló zsírkarikás csirkelevesekre vágytam, vagy zöldséglevesre, apróra kockázott, a lében fel-le ugráló zöldségdarabokra, éppen csak átfőtt sárgarépára, zellerre, a hosszas főzés ellenére szépen pirosló csilidarabokra, enyhe bizsergésre a nyelvtövön, a leves forrósága okozta kis izzadásra vágytam, úgyhogy bármilyen levesrecept került elém, kivágtam az újságból, s főztem. Zsidó penicillin, mindent-bele-zöldségleves, nem bántam. Most is ott rotyog egy a tűzhelyen, perzsa, erőt adó csirkelevesnek titulálták, érdekes illatú, az ízéről és a receptről majd holnap beszámolok. Az Irish Times hétvégi számában állandó rovattal rendelkezik egy Domini Kemp nev...