Egy újabb jó hét a piacon. Szerencsére hideg sem volt annyira, az asztalokat is kitettük az épület elé, sőt, jövő héten már az épület kávézó részébe (mely jelenleg amolyan tárolóhelyiségként szolgál) is ki fogunk tenni két asztalt, mert szombat reggel 6-tól - talán nem egészen átgondoltan - feloldottak minden korlátozást, kivéve a maszkviselést és a Covid passz használatát külföldre utazáskor. Erős fejtörés előzte meg a döntést, de tekintettel a teremben jelenlévő idősebb tagokra, továbbra sem fogjuk egyszerre beengedni a vevőket, s a kávézó részbe sem kerül vissza mind a 4 asztal, mert akkor nem tudnak megfelelő távolságra leülni egymástól az emberek. Valamint továbbra is az ajtón át fogom felszolgálni a kávét azoknak, akik már nem férnek oda majd ehhez a két asztalhoz, vagy kint akarnak leülni. Az örökösen mindenbe belekötő Ms. Bottlebank gúnynevű nő volt az egyetlen, aki nagy felháborodással kifogásolta, hogy még nem ülhet be. Borzasztó egy alak, ha nagynéha odajön kávéért, mi...
Bejegyzések
Vissza a ... régmúltba?
Saját laptopról pöntyögök, juhé! Használt, egyelőre még minden idegen rajta, főleg, mert megszoktam a jókora billentyűzetet a nagy számgépen. V. beállított nekem mindent, én pedig néztem, mint szamár a hegyen, s arra gondoltam, mennyire a kőkorszakban lennék, ha V. nem segítene. A szombati piac nagyon jól ment, bár az elején hamar elfogyott a nyitásra várakozó sor. Utána vagy egy óráig tétlenül ténferegtünk a teremben, kávéztunk és bámultuk a hegyről felszálló felhőket. Nyirkos, nagyon nyirkos volt a levegő, de ennek köszönhetően olyan szép zöld mohafoltról csináltam fotót az épület oldalában, mindenféle szűrő nélkül, hogy csoda. Japánkertet idéző réteg vonja be azt a pár kőlapot, ami egykor a sütögetések helyszínéül szolgált. Most csak a vörösbegyek ugrálnak rajta. Azok a vörösbegyek, amelyek közül egy a múltkori piacon egyszerűen beszaladt mellém, a kávékuckóba. A szemem sarkából láttam a barnás villanást, ijedten ugrottam egyet, egérnek hittem. Ő is ugrott, kifele, aztán ...