De azért csak módjával. Néha húzódik az új köldököm, az egyetlen láthatóan varrt rész, s bár - hurrá! - megint tudok hason aludni, azért még óvom a pocakomat. Ma hazahoztam egy kis könnyű bevásárlószatyrot a beszerző túrámból, aztán pedig munka volt, minek keretében kinyújtottam némi cukormázt, s utána ápolni kellett meghúzódott vállizmomat... Ennyire renyhe vagyok. Talán tudat alatt is óvom a hasam, mindent úgy csinálok, hogy az a rész kiessen a mozgásból, például még tüsszenteni sem merek. S mindent csak óvatosan, óvatosan, nehogy valami baj legyen. De eszem mindent, nem gond, lassan elfogynak a gyógyszerek, tapaszok, s akkor végre lepiszkálhatom a bőrömről a ragtapaszragacsokat. A sok ágyban és/vagy tv előtt töltött órának a kísérletként kötött Shetland-i stílusú csipkesálam látta/látja hasznát, mert szépen növekszik. Még sohasem csináltam ilyet, hogy belülről kifelé kötök körkötőtűvel. Először egy négyzetet kötöttem, egy szemmel kezdtem a bal alsó sarkánál, s folyamatosan szap...