"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Lassan itt az év vége, megcsináltam mindent s jöhetett a lazulás. Kiolvastam Don Winslow cartel-es trilógiáját, nagyon jó volt, de néha le kellett tenni, megvoltak a kreatív fegyvertények, a kissé leült karácsony utáni ennui, amit a ködös idő sem enyhített. V-nek már munka, nekem még ilyen punnyadós-semmilyen lét. A piac 11-én nyit csak újra. Ma, amikorra aurorát ígérnek, természetesen erős szél és eső van soron. Mi más. *** Az év fegyverténye: a postást rákapattam a kenyeremre, haha! Egy megmaradt fél kenyeret nyomtam a minap a kezébe, s nemrég rákérdezett, hogy rendelhetne-e... Dagadtam a büszkeségtől.  A másik hír az, hogy levettek a véradók listájáról. Megmérettem és könnyűnek találtattam, hahaha. Nem valami exkluzív vérbaj miatt, hanem mert az utolsó (7. hm...) adakozásom után, amikor már a csoki/teánál tartottam, elájultam. Nem tudom, mennyire, csak ültömben kezdett a látóterem széle sötétedni, s pár pillanat múlva (nekem annyinak tűnt) egy hordágyon ébredtem fel. S volt kell...

Évvégi értékelés - írja a felugró címke. Fenét. Nem értékelek, csak belegondolok, mi volt jó. Mert jó a jó dolgokba kapaszkodni, amikor a helyzet csak nem akar javulni. A rosszakat most félreteszem, a Covidot, az aggodalmakat, a megosztott társadalmat, ki rábólint az oltásra, ki nem, a marakodást-vitákat efelett, a régi házunk lassú átalakulását mások keze alatt, mások tervei alapján, félreteszem a politikát, a híreket, az adok-kapokat. Nem gondolok előre, mi lesz, mi jöhet, ráérek majd akkor aggódni, ha ott vagyok. Tehát jöjjön a sok jó. Az év egyik legjobbja volt az online kvíz rokonokkal, haverokkal, ismeretlenekkel, akik szegről-végről ismerősökké váltak a sok nevetős, egymást cukkolós este alatt, ahogy a télből tavasz lett, majd nyár, hol erkélyről, hol karácsonyra feldíszített szobából jelentkeztek be a résztvevők, háttérben madárfütty és repülőzaj, aztán kutyamorgás... s jó volt élőben is találkozni. Jó volt várni mindig a szerdákat, készülni papírral, ceruzával, pohár borral a...

Ha innen nézem, akkor jó, ha vége, ha onnan, akkor nem... Semmi sem fehér vagy fekete. Jó, hogy vége, mert Apu átesett az utolsó kezelésen. Éppen a születésnapomon, s semmilyen mellékhatást nem tapasztalt, semmilyen tünet sem maradt meg, hurrá. Januárban állapotfelmérés, aztán jön a hogyantovább. Nem jó, hogy vége, mert igen jó dolgok történtek velünk. Láttam Bécsben a netsukéket, s rá két napra állampolgárok lettünk, az utolsó adag újírrel együtt, mert akkor már közeledett a vírus és a lockdown. Az állampolgárságnak eddig annyi haszna volt, hogy feliratkozhattunk a szavazólistára, s kaptunk karácsonyi üdvözletet a helyi képviselőktől, ami szokás szerint (mert semmi sem fekete vagy fehér) vagy felháborodást vagy örömöt váltott ki a helyiekből: "minek erre pénzt költeni, amikor..." Vagy "ah, de kedves, köszönjük". Tekintve az idei üdvlapok szegényes felhozatalát, kiraktam a kandalló elé, dekorként. Útlevél még külön harc lesz, mert a magunkfajtáknak nem megy az onlin...