"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Évvégi értékelés - írja a felugró címke. Fenét. Nem értékelek, csak belegondolok, mi volt jó. Mert jó a jó dolgokba kapaszkodni, amikor a helyzet csak nem akar javulni. A rosszakat most félreteszem, a Covidot, az aggodalmakat, a megosztott társadalmat, ki rábólint az oltásra, ki nem, a marakodást-vitákat efelett, a régi házunk lassú átalakulását mások keze alatt, mások tervei alapján, félreteszem a politikát, a híreket, az adok-kapokat. Nem gondolok előre, mi lesz, mi jöhet, ráérek majd akkor aggódni, ha ott vagyok. Tehát jöjjön a sok jó. Az év egyik legjobbja volt az online kvíz rokonokkal, haverokkal, ismeretlenekkel, akik szegről-végről ismerősökké váltak a sok nevetős, egymást cukkolós este alatt, ahogy a télből tavasz lett, majd nyár, hol erkélyről, hol karácsonyra feldíszített szobából jelentkeztek be a résztvevők, háttérben madárfütty és repülőzaj, aztán kutyamorgás... s jó volt élőben is találkozni. Jó volt várni mindig a szerdákat, készülni papírral, ceruzával, pohár borral a...

Csendes punny, olvasás, elmaradt olvasmányok befejezése, a felgyűlt hétvégi lapok szelektálása. Közben meggyőzöm magam, hogy sokat nem ér elmúlt hetek idejétmúlt híreit elolvasni, mehetnek a reciklálós kukába. Vagyis mennének, mert a kukatárolóban a reciklálós kukát már régen maga alá temette a rengeteg csomagolóanyag, egy hányadék az egész helyiség. Valami észlény még az üveges kukát is teletömte a papírjaival. Isten bizony elmegyek a legközelebbi lakógyűlésre, s javasolni fogom, legyen még egy ilyen reciklálós kuka, mert az az egy, ami van, minden csütörtöki ürítésre púposra telik. S azt azért nem lehet elvárni a kukásoktól, hogy a kukatárolóba befolyt esővíztől szottyosra ázott aljú, megtömött papírdobozokat kicipeljék a kukásautóig. *** Az elmúlt hónap legfőbb híre, számomra legalábbis, hogy Ray eladta az Üzemet, de megtartotta a testvérkávézót, a Slice-t, az északi oldalon. Az új főnökkel mindjárt akkor és ott reggel találkoztam, amikor Ray megosztotta velem a hírt, de már a nevét...

Nincs karácsonyi fotóm, nincs történetem. Ma még nincs, talán holnapra lesz. Fáradtság van, feszültség a nyakamban, a vállamat már megint felhúzva viselem, ha nem figyelek. Sok volt, nehéz volt, hiába tervezgettem előre, nem minden sikerült, a dátumok röhögve húztak el mellettem, nem lett szabadnapom szent karácsonyéj előtt. Vagyis volt, Donegal-ba autóztunk fel, sütiket szállítva egy kedves megrendelőnek, keresztül Észak-Írországon. Az nagyon jó volt, a kissé szottyos téli táj, a mezők, a kisvárosok, a farmok látványa, menyire más, mint az ősszel meglátogatott országok sora! Az északír határon az eladó kislány akcentusa, amit a maszk is súlyosbított, elszoktam tőle... Régről ismerős helységnevek, ahol nem jártunk sok-sok éve, lehetett emlékeket elevenítgetni, kivel és mikor jártunk arra, ki lakott itt, kivel találkoztunk ott... Emléksziget! Néha üres aggyal, rutinból dekoráltam, nem voltak már ötleteim a végére, vagy teljesen feleslegesen apróságokon agonizáltam, pl. hogy a becsomagol...

A biztonság kedvéért most este beszedtem az éppen csak kirakott karácsonyi koszorút az ajtóból, mert holnap reggeltől a Barra vihar fenyegeti a szigetet. Nyugaton nagy szél, hullámok, eső, vörös riasztás, felénk "csak" narancssárga, főleg a széllökések lesznek veszélyesek, és a parti szakaszokat elöntheti a tenger. Egész hétre esőt ígértek, vagyis szürke ég, komor hangulat, igazi melegvizes palackos idő. Ideális dekoráláshoz, karácsonyi zenéhez. A nagy hír az volt a múlt héten, hogy sikerült V. sármjának köszönhetően megkapnunk a 3. oltást ÉS az influenza ellenit is, egyszerre. Nekem égett a fülem, amikor V. rákérdezett a flu jab-re, mert már a Covid-ellenit is soron kívül kaptam, azt hittem, Dr. O'Brien bosszús lesz, hogy még ezt is kérjük tőle, de nem, azonnal rábólintott. Így mindkét karunkba kaptunk egyet-egyet a jóból. Előtte való este véradni voltam (már van donor kártyám, bezony!), úgyhogy három helyen voltam betapaszozva.   Most azért jobban megéreztem az oltást, ...