2021. december 23.

Vége!

Nincs karácsonyi fotóm, nincs történetem. Ma még nincs, talán holnapra lesz. Fáradtság van, feszültség a nyakamban, a vállamat már megint felhúzva viselem, ha nem figyelek. Sok volt, nehéz volt, hiába tervezgettem előre, nem minden sikerült, a dátumok röhögve húztak el mellettem, nem lett szabadnapom szent karácsonyéj előtt. Vagyis volt, Donegal-ba autóztunk fel, sütiket szállítva egy kedves megrendelőnek, keresztül Észak-Írországon. Az nagyon jó volt, a kissé szottyos téli táj, a mezők, a kisvárosok, a farmok látványa, menyire más, mint az ősszel meglátogatott országok sora! Az északír határon az eladó kislány akcentusa, amit a maszk is súlyosbított, elszoktam tőle... Régről ismerős helységnevek, ahol nem jártunk sok-sok éve, lehetett emlékeket elevenítgetni, kivel és mikor jártunk arra, ki lakott itt, kivel találkoztunk ott... Emléksziget!

Néha üres aggyal, rutinból dekoráltam, nem voltak már ötleteim a végére, vagy teljesen feleslegesen apróságokon agonizáltam, pl. hogy a becsomagolt repülőgép süti orra felfelé vagy lefelé álljon-e, nem fognak-e megsértődni a megajándékozottak, s azt gondolni, hogy zuhanó repülőre utalok a csomagolással?! Kell-e még egy sor ezüs pöttyöcske a hópehelysütikre, vagy elég egy a közepére? Holnap viszik el az utolsó mézes házat, aminek még csak ezután dekorálom a tetejét. Most szárad. A munka végeztével egy hot toddy-val jutalmazom meg magam. 

Szégyen, de egy alkalommal már pokolba kívántam a munkát. Aztán a karácsonyi zene segített. Visszakerestem, ki volt a legmegnyugtatóbb hangú felolvasó a meghallgatott hangoskönyveim közül, s azt hallgattam, inkább az igen kellemes emberi hang hullámzására figyelve, mint a szövegre. Aztán persze, azért volt öröm, és elégedettség, kis melegség odabent, amikor a sütiknek örültek, vagy a gyerekek rohantak az ajtóba a kenyeremért, vagy Stephanie elmesélte, hogy a papnak ízlett a torta, amit én csináltam a 100 születésnapjára. Az jó volt. Csak fárasztó volt ez a hajtás nagyon. Majd mesélek, ha kialudtam magam, s leülepedtek a dolgok, s a pulzusom visszaállt a régi szintre. 

Nincsenek megjegyzések: