"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A múlt héten fordult hozzám a főnököm azzal, hogy úgy tervezi, nyit még egy Üzemet. Slice-nak (Szelet) nevezné... Hú, megörültem a hírnek! Akkor még csak tervként beszélt róla, de tegnap már Ray úgy hívott fel, hogy most megy megnézni a helyiséget, aztán hamarosan végleg megkapják a kulcsokat. Úgyhogy valószínűleg hetek óta megy a  susmus a háttérben, csak én maradtam ki a tervezgetésből. Volt öröm! A hely a város északi oldalán van, Stoneybatter negyedben, főnököm régi lakhelyétől nem messze. Szeretett szerelőnk, Gerry műhelye is közel van hozzá. Kicsike, kisebb, mint a mostani Üzem, a de a környéken nincs rendesnek nevezhető kávézó, így a kilátás bíztató. Ha jól láttam a Google Streetview-n, egy lakás is van fölötte, de azt nem tudom, annak bérlete a kávézóhoz van-e kötve. Rövidebb menüvel, kevesebb süteménnyel indítana főnököm. Claire, az aranykezű Claire lenne főállásban a séf. Hogy még egy cukrászt felvennének-e, arról nem szól a fáma, de gondolom, kell oda is val...

Valami boszorkányos megérzéssel éppen akkor keltem fel az imént a gép elől becsukni a szellőztetéshez nyitva hagyott ajtót, amikor leszakadt a következő eső. Egész hétvégén át olyan nyirkos, esős idő, és kamrasötétség volt... Egyedül csak szombaton sütött a nap, de akkor bearanyozott mindent, reggeltől késő délutánig: a fák csúcsától kezdve a hegyekig, a házak falától az emberek arcán át ragyogott minden. Kora délután az a pár lelkes ember, akit érdekel a kiskert, összegyűlt, és a kidőlt, kivágott fák néhány rönkjét kellő nyögés közepette átgörgette, hurcolta a kiskert közepébe, ahová a sütögető részt tervezzük. Minden más munkát megakadályozott az eső, a sár, és a szivacsként tocsogó gyep. Csütörtökön az előkertbe raktam át azt a hatalmas cserepet, amit még tavaly rétegesen beültettem tavaszi virágokkal. Ott napot is kap, nemcsak esőt, és a macska sem fog ráfeküdni a tetejére. Ugyanis kibújtak az első növények! A legfelső réteg mini nőszirmokból áll, remélem, nem fogja őket elvin...

Akkor jöjjön a perzsa erőt adó csirkeleves. Ezt eszem harmadik napja, pedig csak fél adagot készítettem el. A recept egy bizonyos Sabrina Ghayour perzsa séf, az ő tehetségét dícséri. Annyit változtattam rajta, hogy nem árpagyöngyöt raktam bele, hanem hajdinát, mert az volt itthon, s mert a megkezdett zacskó alján éppen annyi hajdina maradt, amennyire szükségem volt. Így joggal dicsekedhetek a férjemnek, hogy megint sikerült valamit elhasználni a szekrényből, ami már régóta ott feküdt használatlanul. Hozzávalók 6 személyre: 3 evőkanál olívaolaj 4 csirke felsőcomb, vagy két egész csirkeláb 2 nagy vöröshagyma, apróra kockázva 3 fokhagymagerezd, apróra vágva 1 teáskanál őrölt kurkuma 175 g árpagyöngy (vagy hajdina) 75 g zöld lencse 2 liter víz 600 ml csirkeleves (kockából is jó) 1 kis csokor friss petrezselyem 1 kis csokor friss koriander 50 g friss spenótlevél 2 evőkanál író vagy 3 evőkanál görög joghurt (0 %-os) (ezt kihagytam, s helyette natúr...

Mostanában - a gyengélkedő gyomrom miatt is, no és a nyirkos hideg miatt - a levesekre vagyok "rákattanva". (Állj, ez így nem jó, nem vagyok tinédzser, mondjuk máshogyan.) A levesek a mániám. (Hm.) Gyomrom folyton valami forrót, erőset és lédúsat kíván. (Ez erőltetett.) Legszívesebben csak levest ennék. (Elmegy.) Folyton aranyló zsírkarikás csirkelevesekre vágytam, vagy zöldséglevesre, apróra kockázott, a lében fel-le ugráló zöldségdarabokra, éppen csak átfőtt sárgarépára, zellerre, a hosszas főzés ellenére szépen pirosló csilidarabokra, enyhe bizsergésre a nyelvtövön, a leves forrósága okozta kis izzadásra vágytam, úgyhogy bármilyen levesrecept került elém, kivágtam az újságból, s főztem. Zsidó penicillin, mindent-bele-zöldségleves, nem bántam. Most is ott rotyog egy a tűzhelyen, perzsa, erőt adó csirkelevesnek titulálták, érdekes illatú, az ízéről és a receptről majd holnap beszámolok. Az Irish Times hétvégi számában állandó rovattal rendelkezik egy Domini Kemp nev...