2014. január 9.

Levesek - folyt.

Akkor jöjjön a perzsa erőt adó csirkeleves. Ezt eszem harmadik napja, pedig csak fél adagot készítettem el. A recept egy bizonyos Sabrina Ghayour perzsa séf, az ő tehetségét dícséri. Annyit változtattam rajta, hogy nem árpagyöngyöt raktam bele, hanem hajdinát, mert az volt itthon, s mert a megkezdett zacskó alján éppen annyi hajdina maradt, amennyire szükségem volt. Így joggal dicsekedhetek a férjemnek, hogy megint sikerült valamit elhasználni a szekrényből, ami már régóta ott feküdt használatlanul.

Hozzávalók 6 személyre:

3 evőkanál olívaolaj
4 csirke felsőcomb, vagy két egész csirkeláb
2 nagy vöröshagyma, apróra kockázva
3 fokhagymagerezd, apróra vágva
1 teáskanál őrölt kurkuma
175 g árpagyöngy (vagy hajdina)
75 g zöld lencse
2 liter víz
600 ml csirkeleves (kockából is jó)
1 kis csokor friss petrezselyem
1 kis csokor friss koriander
50 g friss spenótlevél
2 evőkanál író vagy 3 evőkanál görög joghurt (0 %-os) (ezt kihagytam, s helyette natúr joghurtot kevertem a levesbe)
Egy citrom reszelt héja és leve

Az olaj felét egy nagy fazékban felhevítettem, és a combokat megkapattam rajta, majd félretettem őket. Az edénybe öntöttem az olaj másik felét, s 10 percig gyenge lángon főztem rajta a hagymát. Hozzáadtam a fokhagymát és a kurkumát, egy percig főztem, majd beleraktam a fazékba a csirkét, az árpagyöngyöt, a hajdinát, a lencsét, s megsóstam, borsoztam. Csodás és érdekes illatok szálltak fel az edényből, már csak azért is, mert koriander nem volt itthon, ezért egy kanálnyi őröltet raktam a levesbe...

Pár percig kevergettem, főzögettem, majd beleöntöttem a vizet, a kockából készült csirkelevest, és felforraltam. Utána kis lángon, lefedve, néha megkeverve főtt egy órát.

Érdekes, sárgás színe lett a kurkumától!

A csirkecombokat egy óra elteltével kivettem az edényből, kicsontoztam, a húscafatokat visszaraktam a levesbe, a friss, felvágatlan zöldekkel együtt. Belekevertem a joghurtot is, és felforraltam. Belekevertem a citromlevet és a héját, majd jókora kerek hasú, kézbe illő levesestányérba mertem a vacsorám.

Éjjel a hűtőbe került. Bírta a többszöri melegítést! Érdekes a sok, benne úszkáló puha zölddel, a fura sárgás színnel, de igen finom.

A sok főzés mellé jutott időm sütni is, de magunknak. (Főleg, hogy még mindig nem vettem rá magam sütisütésre, csak egy adag gingerbread men készült, az is igen nyögve. Na, majd jövő héttől, mondja örökösen halasztgató énem.) Amúgy mindenki diétázik az Üzem vendégei közül, mindenki "csak is egy kis alig cukros süteményt" keres. Ugyanakkor a jaj de egészséges tönkölylisztes, szárított gyümölcsös muffin bánatában halálra szárad a pulton, hiába öntöttük nyakon feljavítandó narancsos öntettel. Nem eszi senki. De mostanában egészséges sütikkel kell kirukkolnom, ezért holnap cukkinitortát készítek, amihez - erre megint büszke vagyok - most készítettem lime curd-öt, ilyet sem csináltam még soha. Előtte meghallgattam bent, hogy jaj, de munkaigényes, mert folyamatosan kevergetni kell, jaj, és hamar odakap, jaj. Ezért némi izgalommal indultam neki. Kevergettem, nem kapott oda, húsz perc alatt kész lett a 3.5 deci curd. Ezzel töltöm meg majd a cukkinitortát.

Szóval sütöttem, de magunknak, módfelett drága kecskesajt tortát, de erről majd a legközelebb. Most sürgős főznivalóm van!

Nincsenek megjegyzések: