2022. augusztus 22.

:-)

Még mindig vigyorgok. S még sokáig fogok is.

V. már hetek óta rejtélyeskedett, hogy rendelt nekem egy ajándékot, hm, még mindig nem jött meg, hm, késik, reméli, nem akkor fog megérkezni, amikor nem leszünk itt. Tiltakoztam, hogy jaj, ne má', mi az, de ő csak sejtelmesen mosolygott. Közben rendeltem egy módfelett értékes könyvet, egy híres operatőr első fotóalbumát, aláírással, így eldöntöttem, megint megkérem a postát, hogy ne hozzák ki egy hónapig a küldeményeket, mert ki tudja, nem esik-e bajuk a dobozban az ajtó előtt. Mert a wifis csengő birtokában kitaláltam, hogy rakunk rá egy standard üzenetet, vagyis ha valaki csenget, akkor a lejátszott üzenet megkéri, tegye a küldeményt a kék tejesdobozunkba, aztán majd onnan Trish, aki a lakásra vigyáz, beveszi. De ha nem jön pár napig, esetleg bever az eső, megázik a csomag...

S erre ma, éppen útban voltunk hazafelé az autószerelőtől, ahol Rosa kap szervízt a nagy út előtt, amikor jelzett a telefon, s megnézve a videót kiderült, postás bácsi állt az ajtó előtt. Csak éppen a kritikus pillanat nem látszott, hazáig találgattuk, otthagyta-e a borítékot. Hamar kiderült, hogy igen, s amikor V. meglátta a francia feladót, elárulta, hogy ez az én meglepetésem. No, volt izgatott bontogatás, fotóra tippeltem, a védő kartonlapokat látva találgattam, csak nem valami profi nyomat Franciaországból? Mt. St. Michel-ről például? Amit már többször emlegettem V.-nek, mondván, jó volna bemenni oda, tervezgettük is, hogy hazafelé megpróbálunk ott aludni a közelben, s még a reggeli turistaroham előtt megnézni, mert legutóbb csak az első 20 méterig jutottunk, úgy tele volt.

Aztán megláttam a Certificate feliratot. Mi az, amihez certificate kell, s Mordorból jön, ahogy V. Franciaországot hívja. Semmi sem volt a fejemben, amit abból az országból nagyon akartam volna, mihez kell certificate? További óvatos cellux vagdosás után végre sikerült meglazítanom a kartonlapokat, s kihúznom egy papírlapot, amin egy apró fotóról maga Benicio Del Toro nézett rám, s alatta a mondat, hogy a mellékelt fotó eredeti aláírással van ellátva, amit Párizsban írt rá, stb... 

Ekkor már visongtam, kezdett összefolyni a szemem előtt a világ, mert ez egy AKKORA ajándék volt V.-től! Aztán előkerült maga a fotó is, amihez járt a certificate, nagyban, rajta az aláírás, legújabb imádottam aláírása egy remek fotón, my fangirl crush, nem tudtam magamhoz térni. Nevettem, bőgtem, ugráltam, topogtam, ölelgettem V.-t, tisztára mint egy gyerek, pont úgy, ahogyan azt bájos videókon látni, amint az 5 éves kibontja a dobozt s visszanéz rá álmai kiskutyája.

Már hónapok óta foglalkoztat, olvasgatom a vele készült interjúkat, nagyon jók a filmjei, egy meglehetősen érdekes egyéniség alakításai, no és ugye, ahogy kinéz, mert az sem mellékes. V. javasolta, tegyem ki a képet a munkaasztal fölé, így ha nagyon nem volna kedvem a munkához, csak felnézek, és máris jobb lesz a kedvem. Még most is vissza-vissza megyek a szobába, megtapogatni az újra kartonlapok közé rejtett fotót, édes Istenem, egy eredeti aláírás! Majd bekereteztetem, ha hazajöttünk, úgyis vár egy másik, eredeti tusrajz keretezésre a tetoválótól, aki a darvaimat csinálta, viszem őket együtt. Sosem voltam az a típus, aki visongva tolong egy mozi előtt, vagy fesztiválokra utazik, s megpróbálja levadászni a kedvencét, inkább csak így szolidan, messziről rajongok, csendben. Nem elég csendben ahhoz, hogy V. ne vegye észre, különösen akkor, amikor vele is végignézettem egyet a filmjei közül, s elejtettem egy-egy célzást arról, hogy mennyire.. óh... és nahát. 
 
S az én férjem nem érte be az ilyen alkalmakra tartogatott "csacsi öreg medvém" sóhajjal, (hagyjuk a zasszonyt, majd kinövi) hanem ment, és levadászta nekem ettől a francia cégtől az eredeti szignót. Mert csak. Csak úgy. Mit lehet erre mondani? Azon kívül hogy az ember visong és ugrál teljes 55 és fél évével? Nincsenek szavak. Legalábbis a már elhangzott, különböző hangmagasságokban kiejtett "Köszönöm-ilyennincs-eztmeghogyan-megőrülök-eznemigaz"-okon kívül.

Nekem idén augusztusban volt Karácsony, az már biztos.




***

Említettem már az eltörött kilincsrugókkal kapcsolatos élményemet? Először a kis kamrai kilincs adta meg magát, löttyedten lógott egy halk pattanás után. Youtube-videókból okosodtam ki (vagyis azt reméltem, hogy kiokosodtam), s mikor megpróbáltam megszerelni egy másik, kevésbé sűrűn használt kilincsből kivett rugóval, az is eltörött. Két kilincs rugóiból lett egy darab működő kilincs, mehettem a netre, rendelni ilyen rugót. Mert a helyi barkácsboltok alkalmazottai csak a vállukat vonogatták. Küldtek egy másik városrészbe, hogy ott "talán" van, de talánok nekem nem jók. Angol cégek vagy nem szállítanak, vagy csak vámmal, így a német Amazonon találtam egy céget, ahonnan került rugó, csak éppen - kis tudatlan - olyat rendeltem, ami méretileg jó, vastagságra is, de a rugó maga hosszabb a kelleténél. Találtam egy északír céget, ahol volt pontosan olyan méretű és hosszúságú rugó, ami a mi több, mint húsz éves ajtajainkhoz kellett volna, DE sajnos, ők a Brexit miatt nem küldenek ide délre, a Köztársaságba rugókat. 

Ellenben találtam egy másik céget, .ie címmel, ahol dühömben gyakorlatilag vizsgálódás nélkül kétszer annyiért megrendeltem azokat a fránya rugókat. Csak utána kezdtem kutakodni, hogy kik is ezek, s kiderült, hogy a rugók - az északír cég termékei, ezt hadd hangsúlyozzam ki - Dubai-ból érkeznek ide vissza, kicsíny szigetünkre. Az ie. mindössze anyit jelentett, hogy innen is fogadnak rendelést, van "iiteni" weboldaluk, de arab cég. Kicsit pislogtam magam elé, hogy hm, Dubai, most tényleg? Onnan fog ide jönni ez a termék, nem lesz itt valami átverés? Kissé távolságtartással viselkedem a virágos nyelven fogalmazó arab cégekel szemben, mert még emlékszem az arab (szír?) vendéglősre, akihez egy sütiforma után érdeklődve léptem be, s gyakorlatilag bekanalazott a vendéglőjébe, s alig bírtam lerázni, a munkaajánlatával együtt. Szóval, izé.

Nem lett átverés. Gyakorlatilag naponta kaptam emaileket, hogy hol tart a megrendelés, amit megint csak köszönnek,  ámulat, egyik a másik után, mert ma, két nappal korábban az ígértnél, megjött kis dobozban, Dubai-ból, a 3-as számú raktárból (amit a címük szerint a Duty Free épülete mögött találhatunk, haha) az északír kilincsrugó. Amit fillérekért feladhatott volna az északír cég, aki ezek szerint köp az ilyen rendelésekre, de a termékükből akad egy raktárban, az Egyesült Arab Emirátusokban. 

Úgyhogy, mehetek szerelni!

Nincsenek megjegyzések: