Megint jön ellenőrizni a higiénikus néni.
Ezúttal jövő hétfőre jelentkezett be - ugyanis mikor kérdezte, mikor sütök, mondtam, hogy már csak hétfőnként, mivel hétközben újra dolgozom, mármint alkalmazottként. "Akkor jövök hétfőn" - mondta, nem az üres konyhára kiváncsi, hanem arra, hogyan néz ki, amikor dolgozom benne.
De most már minden úgy megy, ahogy elvárja tőlem. Viaszosvásznon dolgozom, van mindenféle bacik ellen hatásos Dettol is itthon a zöld tisztítószerek mellett, s számtalan doboz is van a tároláshoz. S mostanság olyan kevés sütit készítek a régi mennyiséghez képest. Kenyeret sem sütök már... Remélem, nem talál kifogásolnivalót. Drukk-drukk.
***
Tegnap egy hirtelen lendülettel előbányásztam háziurunk csavar-akasztó-szög gyűjteményét a kamrából, kiválasztottam egy masszívabb csavart, és szépen belecsavartam a falba, a hálószobában, szemben az ággyal. Könnyen ment, ahogy Medve is írta, felesleges misztifikálni a dolgot, kissé ferdén benyomott szög vagy csavar, s a kép máris felakasztható. A házasságkötésünk alkalmából kapott, télen bekereteztetett akvarell végre felkerült a falra. Szintezővel be is állítottam, hogy ne csak szemre legyen egyenes. A kép vízszintes a falon, a fotón nem, elnézést.
Füst tekereg a szőlőskertek felett, ősszel, talán gazt égetnek, vagy avart, elkent pasztellfoltok csak a fák - olyan kép, ami bámulásra, nosztalgiázásra késztet, beleláthatunk bármit: gyerekkori emléket, kamaszkori szüretet, kirándulást. Igazából már nem emlékszem, melyik dombokat akarja ábrázolni, sajnos, nincs ráírva a címe. Emlék, szülővárosomból. Van még két, Sopront ábrázoló fotó a lakásban, öcsémnek hála - az ő tehetségét dicséri mindkettő. Idővel azokat is kirakom.
***
Íme, egy érdekes cikk a Menekültek Világnapja alkalmából: A harmadikként nyilatkozó Olga Murphy-t tegnap hallottam a rádióban. 1956-ban érkezett menekültként Írországba, s azon kevesek közé tartozott, aki maradt. Még régebben írtam erről a témáról egy cikket, amiben - micsoda véletlen! - ugyanez a hölgy (is) kerül megemlítésre. Még a régi, Ír Gulyás című lapnak készült az írás, 2001. október 23-a alkalmából. Ha valakit érdekel, elküldöm mailben, mert ide túl hosszú lenne bemásolni.
***
Tegnap remek délutánom volt. Odakint folyamatosan esett az eső déltől, így nem jártak a gyűlölt legyek, kiültem a nyitott kertajtóba kötni. A minta számolást, alapos odafigyelést igényel, bonyolultabb, mint a másik. Hallgattam az esőt, s néha figyeltem Maskát, amint a bokor védelmébe húzódva szunyókált. Délelőtt, amikor még sütött a nap, s összehúzott függönyök mellett szellőztettem, Maska bejött a lakásba. Akkor éppen a nappaliban olvastam, amikor egyszerre halk kopogtatást hallok: apró karmok kopogása a padlón. A fotel védelméből lestem meg, ahogy határozottan bejött, végig a folyosón, csak a fürdőszoba ajtajában állt meg, belebámulni a sötétbe. Körbe-körbe nézegetett, minden érdekes volt neki. Csak a nappali közepén torpant meg, s nézett ki mereven a nappali ablakán. Aztán meglátott engem, amint széles vigyorral bámulom. Rá-hellóztam, mire sarkon fordult, s sebes topogással távozott. Azóta már készült kép arról, ahogy az ágy sarkánál ül, s néz befelé, reménykedőn. Továbbra is barátságtalan.
***
Még elvileg két nap, s V.-nek véget ér a tizenkétórázás. Ma már ő is kidőlt, aludtunk egy órát, mikor hazahozott. S aztán ment vissza, s ki tudja, ma mikor jön haza. Erősen szorítja őket a határidő.
De a hétvégén Alfa-találkozó lesz itt, Bray-ben, s innen majd Glendalough-ba autózunk. Talán belefér egy finom ebéd a Wicklow Heather-ben, megünnepelni a hajtás végét...
Ezúttal jövő hétfőre jelentkezett be - ugyanis mikor kérdezte, mikor sütök, mondtam, hogy már csak hétfőnként, mivel hétközben újra dolgozom, mármint alkalmazottként. "Akkor jövök hétfőn" - mondta, nem az üres konyhára kiváncsi, hanem arra, hogyan néz ki, amikor dolgozom benne.
De most már minden úgy megy, ahogy elvárja tőlem. Viaszosvásznon dolgozom, van mindenféle bacik ellen hatásos Dettol is itthon a zöld tisztítószerek mellett, s számtalan doboz is van a tároláshoz. S mostanság olyan kevés sütit készítek a régi mennyiséghez képest. Kenyeret sem sütök már... Remélem, nem talál kifogásolnivalót. Drukk-drukk.
***
Tegnap egy hirtelen lendülettel előbányásztam háziurunk csavar-akasztó-szög gyűjteményét a kamrából, kiválasztottam egy masszívabb csavart, és szépen belecsavartam a falba, a hálószobában, szemben az ággyal. Könnyen ment, ahogy Medve is írta, felesleges misztifikálni a dolgot, kissé ferdén benyomott szög vagy csavar, s a kép máris felakasztható. A házasságkötésünk alkalmából kapott, télen bekereteztetett akvarell végre felkerült a falra. Szintezővel be is állítottam, hogy ne csak szemre legyen egyenes. A kép vízszintes a falon, a fotón nem, elnézést.
Füst tekereg a szőlőskertek felett, ősszel, talán gazt égetnek, vagy avart, elkent pasztellfoltok csak a fák - olyan kép, ami bámulásra, nosztalgiázásra késztet, beleláthatunk bármit: gyerekkori emléket, kamaszkori szüretet, kirándulást. Igazából már nem emlékszem, melyik dombokat akarja ábrázolni, sajnos, nincs ráírva a címe. Emlék, szülővárosomból. Van még két, Sopront ábrázoló fotó a lakásban, öcsémnek hála - az ő tehetségét dicséri mindkettő. Idővel azokat is kirakom.
***
Íme, egy érdekes cikk a Menekültek Világnapja alkalmából: A harmadikként nyilatkozó Olga Murphy-t tegnap hallottam a rádióban. 1956-ban érkezett menekültként Írországba, s azon kevesek közé tartozott, aki maradt. Még régebben írtam erről a témáról egy cikket, amiben - micsoda véletlen! - ugyanez a hölgy (is) kerül megemlítésre. Még a régi, Ír Gulyás című lapnak készült az írás, 2001. október 23-a alkalmából. Ha valakit érdekel, elküldöm mailben, mert ide túl hosszú lenne bemásolni.
***
Tegnap remek délutánom volt. Odakint folyamatosan esett az eső déltől, így nem jártak a gyűlölt legyek, kiültem a nyitott kertajtóba kötni. A minta számolást, alapos odafigyelést igényel, bonyolultabb, mint a másik. Hallgattam az esőt, s néha figyeltem Maskát, amint a bokor védelmébe húzódva szunyókált. Délelőtt, amikor még sütött a nap, s összehúzott függönyök mellett szellőztettem, Maska bejött a lakásba. Akkor éppen a nappaliban olvastam, amikor egyszerre halk kopogtatást hallok: apró karmok kopogása a padlón. A fotel védelméből lestem meg, ahogy határozottan bejött, végig a folyosón, csak a fürdőszoba ajtajában állt meg, belebámulni a sötétbe. Körbe-körbe nézegetett, minden érdekes volt neki. Csak a nappali közepén torpant meg, s nézett ki mereven a nappali ablakán. Aztán meglátott engem, amint széles vigyorral bámulom. Rá-hellóztam, mire sarkon fordult, s sebes topogással távozott. Azóta már készült kép arról, ahogy az ágy sarkánál ül, s néz befelé, reménykedőn. Továbbra is barátságtalan.
***
Még elvileg két nap, s V.-nek véget ér a tizenkétórázás. Ma már ő is kidőlt, aludtunk egy órát, mikor hazahozott. S aztán ment vissza, s ki tudja, ma mikor jön haza. Erősen szorítja őket a határidő.
De a hétvégén Alfa-találkozó lesz itt, Bray-ben, s innen majd Glendalough-ba autózunk. Talán belefér egy finom ebéd a Wicklow Heather-ben, megünnepelni a hajtás végét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése