A változás "mámora"

A címet loptam, Stefan Zweig remek regényének magyar címéhez biggyesztettem az idézőjeleket, csak esetemben nem a szegény sorban felnövő egyszerű postáskisasszony szeme nyílik rá a gazdagok világára, hanem egy öregedő nő döbben rá, hogy miket tud okozni a klímax és környéke.

Mindig akad, aki különösebb gond nélkül vészeli át ezt az időszakot, ez nekem nem sikerült. Szerintem az elmúlt 10+ évben a számból legsűrűbben elhangzott mondat a "rohadt hormonok" volt. 

A minap elmerengve néztem, hogyan olvad bele a kollagénpor a teámba. Arra már rájöttem, jobb nem kevergetni, hanem hagyni kell, hadd süllyedjen bele a folyadékba a porkúpocska. Sajnos, a korábban megkedvelt kollagénes ital most nem kapható, marad a por. Szedek én mindent, amiről azt mondják, vagy azt hiszem, hogy segít. Kollagén, az izületeknek, egy tabletta olyanoknak, akik már posztmenopauzások, mint én, tele B vitaminokkal, D vitaminnal, van benne némi vas, magnézium, és agyműködést állítólag serkentő gombakivonat. A D vitamint az egyik korábbi doktorom alapból felírta volna mindenkinek az országban, most már egész télre javasolják a szedését, ebben a sűrűn felhős országban. 

Annak idején nem beszéltünk anyámmal arról, neki mit jelentett a klímax, eszembe sem jutott, hogy kellene, de így visszanézve, némelyik viselkedését a változásnak tulajdonítom. A hangulatváltozások, az aluszékonyság... Jó lett volna előre tudni, mire számíthatok. Abban a korban még gúnyszó volt a klímax, lehet, még most is az? Itt lassan a csapból is ez folyik, érzésem szerint már átlendült az inga, de azért örülök, hogy vannak kifejezetten erre a témára specializálódott klinikák, ingyenes sok hormonpótló termék, sőt, kedvenc helyi doktornőmet, akihez évekig jártam itt, egy ilyen klinika megalapításával bízták meg, s most a legsúlyosabb, legspeciálisabb esetek megoldásán dolgozhat a Holles Street kórház egyik épületében. Ő volt az első, aki segített, s megmagyarázott nekem pár dolgot, s nem hajtott el azzal, hogy nyugodjak le, mindez a fejemben van... (Bár nem tagadom, sok dolog valószínűleg a fejemben van csak, haha.) Ő volt az, aki megnyugtatott, hogy a szinte állandósult aggodalmam, a helyéről néha kiugrani akaró szívem, a szita agyam stb. a hormonok jövésének-menésének köszönhető. S hogy a meditációnak bizony meglenne a maga haszna most is, s adta a weboldal címét, ahonnan ő szokott letölteni meditációs segédleteket. Csak kezdjem el, s igyekezzek szokássá bővíteni.

Nem sikerült. El kellene kezdeni újra.

Sosem voltam az a hű, de aktív alkat, de mostanság folyamatosan aludnék. Jó, ehhez hozzájön a hátmerevség is, hogy sok dolog fáraszt, a kanapé folyamatosan csábítana, de az elbizonytalanodást már nem tudom a mozgáshiány számlájára írni. Régebben nem okozott gondot egy heti menü összeállítása, most már komolyan erőlködnöm kell, hogy végig tudjam gondolni, mit együnk, mi passzol mivel, így sajnos legtöbbször ugyanazokat az unalomig ismételt recepteket veszem elő. Néha erősen kncentrálva kell figyelnem, amikor V. elmagyaráz egy hírt vagy egy jogi dolgot. Egyszerű számtani feladatoknak többször ugrom neki, még akkor is. amikor csak egy receptet kell beszoroznom kettővel vagy másféllel. S néha tényleg összekeverem a balt a jobbal, mint a viccekben.

Figyelmem egy aranyhalé, kényszerítenem kell magam, hogy ne vándoroljak el az asztaltól, amikor valamit csinálok. Ha jön egy megrendelés, elfogadom, természetesen, örülök neki, aztán azon aggonizálok, hogy mi minden romolhat el a sütik elkészítése során. S komolyan meglep, amikor a megrendelő elégedettségét és örömét fejezi ki a kész sütik láttán. Régebben nem azon gondolkodtam, hogy foltos lesz-e a fehér máz a sütőben, megcsináltam, és kész. Most minden egyes lépésnél _aggódom_. Nehezen ugrom neki, túlgondolom a sütitervet, az elkészítés módját, a színeket. Régebben még segítettek a CBD-s gumicukorkák nyugodtabb voltam, most már nem, de egy évig viszonylagos nyugalmat adott - vagy csak úgy éreztem. 

Az egyetlen, ami nem változott, hogy tudok aludni. Jó, néha felébredek, mert pisilni kell, de ezen túl bármikor, bárhol, bármennyit alszom,s  tényleg az lesz a vég, ha még ez sem sikerül. A gyomrom, lekopogom, rendben van, mióta kikezeltek a helikobakterből, nem zavar a reflux, elmúlt az a kellemetlen időszak is, amikor alaposan meggondoltam, mit eszem és mikor. 

Néha rettenetesen viszket a fülem belseje. Nem, nem a mosatlanságtól, hanem mert van ilyen. Néha felébredek éjjel arra, hogy tiszta víz a mellkasom, aztán pár perc múlva már nem érzek forróságot. Mindig is elég izzadós ember voltam, így nem volt szokatlan a mellkasomtól felfelé vándorló forróság érzete éjjel sem, de szerencsére durva hőhullámok nem gyötörtek annyira, legalábbis napközben nem, s akkor sem tartottak sokáig. 

Feltünően kevesebb szőr nő a lábamon, hurrá, de ugyanakkor a hajam is ritkul, s néha meglep, ha látom a fejbőröm rózsaszínét a tükörben.

Hangulatváltozásaimat és sűrű bőghetnékemet V. türelemmel kezeli, a negatívságommal nem tud mit kezdeni, de azt hiszem, az mindig is megvolt. Happy thoughts, happy thoughts, ismételgetem. Lemondtam a vasárnapi újságot, hogy ne jöjjenek szembe a borzalmak, de a neten olvasott cikkek során még szűrhetnék. Végül is, mi gond azzal, ha az ember csak kiscicás videók és csodás tájképek nézegetésével éli túl ezt az időszakot? Vagy azzal, hogy beletúrja az ujjait a macskája sűrű bundájába, s hallgatja a hasán fekvő gömbölyded testből feltörő dorombolást? Mennyire remek az már, ahogy Mantzi nekem dől, s kölcsönösen melegítjük egymást. 

Lehet, hogy a téli sötétség miatt, de mostanábam a bő pizsamaalsó és a melegvizes palack a legjobb barátom. Utóbbi a hátfájáskor is nagyon jól jött. Annak az igazi, függönybehúzós, lelket ápoló teás, vastagtakarós coziness-nek a képe csábít, amik néha túlszínezett AI-képekként ugrik fel a neten. 

Az egyéb testi problémáimra egy Instagramon bekövetett gyógyszerésznő és egy nőgyógyásznő könyvei adták meg a választ és a segítséget. Örök hálám érte, őáltaluk okosodtam ki a hormonpótlásról is, amelyet nem akarok kipróbálni, mert ismerem magam, biztosan találnék magamon mellékhatásokat - s most már késő is elkezdeni. Amit kellett, megoldottam, a többivel pedig megpróbálok megkűzdeni tabletták nélkül. V. elrugdos tornászni, igyekszem figyelni arra, mennyi vizet iszom, s megpróbálom nem elfelejteni a magnlziumos kencét, ami segít, hogy éjszaka ne kapjak álmomból is felriasztó fájdalmas lábizom görcsöket. (Utóbbiak már jóideje felbukkannak, több kevesebb gyakorisággal. Volt, hogy az éjszaka közepén, egy könnyed mozdulat után kellett kiugranom sziszegve az ágyból, hogy talpra állva lazításra vegyem rá a vádlimat.) Képnaponta eszem egy dögös tablettát, ami elvileg vasat visz a szervezetembe. Igyekszem ápolni a jószomszédi kapcsolatokat, s odafigyelni, hogy ne csak a saját nyűgeim legyen a téma, amikor a piacon a többiekkel beszélgetek. Az már néha erőfeszítésbe kerül, hogy később felidézzem, kivel mi van, de a legtöbb dologra azért sikerül emlékeznem. Néha már megállok a szoba ajtajában, hogy miért is jöttem be, de azért kis gondokodás után eszembe jut, miért indultam el. Párszor elfelejtettem lekapcsolni a sütőt, de most erre külön odafigyelek. S igyekszem nem pánikolni, ha hirtelen a torkomban dobog a szívem, s elfog valami bizonytalan érzet.

Szóval várom a csodás végét ezeknek a zavaró, kellemetlen tüneteknek, amiket második tavasznak nevez a kínai bölcselet, amihez bizonyára hozzásegítene, ha javítanék a hozzáállásomon, s nem egyből a legszörnyűbb színben látnám a világot, ha valami kellemetlenség előbukkan. S várom, hogy mikor lehetek életbölcsességgel teli, mosolygós bölcs öregasszony, hahaha, aki megértő mosollyal és sztoikusan tudja szemlélni a világ bolondériáit, s a magáéit is, és tud életélvezetre és egészségre koncentrálni, mert csak egy élete van.

Hogyan is van az végtelenségig kifacsart, tetoválássá és pólófelirattá silányított rövid kis mondatocska, amibe sokan kapaszkodnak, s most már én is? 

Ez is el fog múlni.