... vagyis Women's Little Christmas. A Nők Kiskarácsonya ma van, 6-án, vagyis Vízkereszt ünnepén, amikor a Háromkirályok megtalálták a kis Jézust. Már írtam róla egyszer. Ilyenkor a lassan múltba vesző ír szokások szerint a nők szögre akasztják kötényüket, s a mai napon pihennek, összejönnek barátnőikkel, eszem-iszomot csapnak a karácsonyi torta maradékából (is), s semmilyen házimunkát nem végeznek. A sok férfi annyit bénáskodhat a konyhában és a peluscserével, amennyit csak akar. Faluhelyen az eszem-iszomhoz az ételeket a karácsonyi asztal maradéka szolgáltatta, ami szöges ellentétben állt a családnak és a férfiaknak feltálalt gazdag karácsonyi vacsorával. Manapság már vendéglőbe, vagy ételt felszolgáló kocsmákba mennek a nők ünnepelni egynapos szabadságukat.
A szokás főleg Cork, Kerry megyében és a szigeteken él. Az Arran szigeteken pl. a nők 12 gyertyát raknak az ablakba 5.-én éjszakára, a Karácsony 12. éjszakájára, szimbolizálva a csillagot (üstököst), amelyek segítette, hogy a Háromkirályok megtalálják az utat ahhoz a bizonyos jászolhoz. Ha nem lenne lockdown, és nem írtak volna elő még nagyobb szigorításokat (éppen az imént jelentették be őket a rádióban), ma sok helyen nem lenne szabad hely a vendéglőkben, mert estére nőtársaságok lefoglalták volna azokat. Ehelyett ma anyu is ott van este, hogy leszedjék a karácsonyfa díszeit, mert a babona szerint előbb nem szabad leszedni őket, csak ma. Amikor kenyeret szállítottam a közeli utcába, el is ment mellettem több autó, ami a lecsupaszított, dísztelen fenyőket vitte a gyűjtőhelyekre.
Maga a babona eredete homályba vész, mármint hogy miért szokás ma leszedni a fák díszítését, de egyes történészek szerint az írek ezzel az 1839-es Nagy Szélre (is) emlékeznek, amely szintén január 6-ára esett. Ugyanis aznap óriási hurrikán csapott le a szigetre, hatalmas károkat okozva: Dublinban a téglaházak 20%-a megsérült, több tucat hajó süllyedt el, s vagy 300 ember lelte halálát kidőlt fák, alattomosan repülő palatetőcserép-darabok és ledőlő falak miatt. Még többen haltak bele sérüléseikbe az ezt követő hónapokban. Sok helyen megsemmisült a felhalmozott széna- és kukoricakészlet, éhínséget okozva a háziállatok között. Egész erdőket semmisített meg a szél. Az aznapi szokatlanul langyos idő miatt váratlanul s igen gyorsan megolvadó hónak "köszönhetően" megáradt a Shannon, s hatalmas területeket öntött el. A rossz alapanyagból, nem túl tartósan megépített házakban, kunyhókban, ólakban meghúzódó lakosok és állataik közül sokan fedél nélkül maradtak, mert a tetőket a szó szoros értelmében elfújta a vihar. Olyan hangosan üvöltött a szél, hogy az emberek csak kézjelekkel tudtak kommunikálni egymással.
Az ír szájhagyomány szerint az Ítélet Napja január 6-ra fog esni, s az aznapi vihar sokakat csak megerősített ebben a hitében. Talán ez az a két dolog, az utolsó ítélet várható napja és az emberemlékezetbe mélyen beleívódó szörnyű vihar okozta, hogy a boldog ünnepi karácsonyra emlékeztető díszeknek ma (de nem előbb) menniük kell. Mindent eltettek a következő karácsonyig, kivéve a magyalágakat, amelyek merevre száradtak, s amelyeket megőriztek Húshagyó keddig, amikor is az abból rakott tűzön illett palacsintát sütni. Ezért is volt olyan sok magyallal díszítve a ház karácsonykor.
Állítólag ezen az éjszakán az állatok emberi nyelven tudtak beszélni egymással, de halállal lakolt az, aki ki akarta őket hallgatni...
Ilyen pusztító erejű viharra egyébként nem volt példa a megelőző 300 évben. Olyannyira jelentős volt, hogy később az 1900-as évek elején az akkor bevezetett nyugdíjra pályázó, 70 évesnél idősebb íreknél egyfajta tesztkérdésként szolgált, hogy milyen emlékeik vannak, s vannak-e egyáltalán a Nagy Szélről...
***
Délután a kormány kihírdette a megszigorított lockdownt. Nincs iskola februárig, csak a legfontosabb építkezések folytatódhatnak, a többi leáll. A szigetre jönni csak 3 napnál nem régebbi negatív PCR teszttel lehet. A Taoiseach nagyon kihangsúlyozta az egyéni felelősséget, eléggé drámaira sikeredett beszédében. Hiába, indokolt a drámaiság, a kórházak egyre csak telnek meg, több beteg fekszik már Coviddal a kórhakban, mint áprilisban. 954 a számuk. 7836 újabb beteg... és 17 halott. A hírek szinte csak a Coviddal kapcsolatos dolgokkal foglalkoztak ma. Abba is hagyom ezeknek a számoknak a megírását, nézzünk valami vidámabb témát.
Nagy optimizmussal a Bálint-napra készülök, gondolkodom egy kiszállításos hírdetési ajánlaton. Biztos vannak párok, akik egymástól távol rekedtek a lockdown idejére, s betartják az utazási tilalmat. S mint kajaszállító, megtehetném, hogy megyeszerte és Dublinba szállítok. Ray az Üzemből mesélte, hogy rengeteget szállított ki csak ma, szerinte lenne rá kereslet. Ha én nem tehetem meg, majd ő megteszi. Nagy optimistán rendeltem virágos és kutyás kiszúrókat is a szivecskés mellé, s csak egy órával később jutott eszembe, hogy a piacra most nem készíthetek sütit, az Üzemnek pedig csak mézes kell...
Ami nem más, mint ő, a lelkesen vakcinázó:
Kitettem magamért, hiába időigényes, azért beezüstöztem az injekciós tű tűjét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése