Feed, knead, bake, repeat. Valahogy jobban hangzik, mint az "Etesd, gyúrd, süsd, kezdd elölről", de a nyelv tömörsége mindig is hasznos volt, ha az ember poénos(nak vélt) címeket, vagy jelmondatokat akar írni. De mostanság tényleg ez a napi program, kovász etetése, másnap tészta gyúrása, harmadnap a kenyér kisütése, s még aznap este a kovász etetése... s így tovább. Mindenkinek kell a rutin.
Nemrég felhívott Stephanie, kedves idős barátném, aki bőven elmúlt 90, s még mindig süt a piacra. Ő most a lányával és a kiskutyájával "cocoon"-ol, vagyis önkéntes karanténban van, mint védettségre szoruló. Elmesélte, hogy ne felejtsen, hetente egyszer-kétszer süt valamit, a lánya pedig minden nap süt valami sütit, valami újat, s a szomszéddal cserélgetnek. Alig várja, hogy a piac újra induljon, s fel sem merül benne, hogy végleg bezár a piac, ahogy azt mások borúsan jósolgatták. Úgy legyen!
Apropó, sütés: a sörös kenyér pocsék lett. Nem volt sok élet a sörös-lisztes keverékben, aminek élesztőként kellett volna viselkednie, de azért megpróbáltam megsütni. Jó jelnek vettem azt a pár buborékot, ami a kovászkezdemény tetején pattant el. De csak tömör, lapos korong lett előle, V. szerint jó íze volt, de kenyérként nem lehetett megenni. Maradunk a rendes kovásznál.
A kenyereim az utóbbi időben elég lazák lettek, miután lisztet váltottam. A klassz új liszt valahogy szétterülő kenyereket produkált. Így rákérdeztem egy kovászos ismerősnél, mit szúrok el, s ő egyből a lisztre mutatott. Az utóbbi időben a malmok igyekeznek a megsokszorozódott rendeléseknek gyorsan eleget tenni, s az új őrlésű lisztet kaphattam, ami még "nedves", legalábbis nedvesebb a szokottnál. Néztem is a dátumot a zsákon, s valóban. Februári volt. Visszavettem a vízből, s máris pöpecebbek lettek a kenyerek. A vágyott fülek már nem mennek ritkaságszámba.
Hogy a sok tojásnak a végére járjunk, csináltam baszk sajttortát, amihez 7 tojás kell. Finom lett, raktam bele remek vaníliakivonatot, s ugyan kicsit odakapott a szélén, de meg az is ehető lett. Azt hiszem, ismételnem kell majd, mert V. sokat emlegeti...
Persze, nem csak ebből áll a nap, van még újság, olvasnivaló, este film, kaptam könyvajánlatokat, le is töltöttem őket, s a kert még türelmesen vár. A félszívvel elvégzett gazolás eredményét még le kell cipelni a "green" szélén lévő vágadékhalomra, ahonnan majd a kertész vagy elviszi, vagy összeaprítja helyben, komposztnak, a gépével. Eszembe jutott még, hogy a kertben növő rengeteg ibolyából csinálhatnék ibolyaszirupot, de sajnos, ezek az illattalan, fakóbb virágú fajtájú ibolyák, nem azok a szép sötét színűek. A klemátiszoknak kellene még 2-3 napsütéses nap, hogy kinyíljanak a virágok, s rózsaszín szegéllyé változzanak a falaink. Csodás lesz: felkapaszkodott a kisház tetejére, lassan átbukik a falon, végig kellene terelni a fal tetején, ahol napot is kap, s futhat, ameddig lát. Igaz, hogy legalább annyira agresszív, mint a borostyán, de szebb lenne a fal tetején.
Szóval terv, az van...
Pl. annyira kivenném már a kisasztalt/széket a zsákokból, ahol telelnek, hogy a délutáni napra kiülhessek. Nemcsak a D-vitamin miatt, hanem mert kellemes ott ülni, annyi madárcsicser, méhzümmögés közben. De meleg, az csak nincs. Ma is max. 10 fok, amit várhatunk, nem lehet kint ruhát szárítani sem, este muszáj őket berakni a szárítóba egy félórányira.
Tegnap egy szeszlepárlótól rendeltem kézfertőtlenítőt, most annak a gyártására álltak át. Végigbújtam a nagybanik weboldalait, de sehol nincs már fertőtlenítő, sőt, a legtöbb tisztítószer is hiánycikk. Nincs mese, maradt a lepárló, hehe, s hogy teljes legyen a csomag, rendeltem egyet a ginjükből is, ami olyan finom, még Seattle-be is vittünk, ginkedvelő barátainknak. Majd jó lesz gin-tonikozni, fertőtlenített kézzel kiülni a kertbe!
De a nagybaniba menést nem úszom meg. Fogytán a cukor és a WC papír...
***
Ma megjött a harmadik ismertető füzet a kormánytól, ezúttal a múltkori másolata érkezett meg ír nyelven. Mert, ugye, az ír hivatalos nyelv, nemcsak az angol. Valahogy jó, hogy van mit fellapozni, ha ne adj' Isten, megbetegednénk. Tudni, kit-mit kell hívni. Most olvastam egy fiatal párról, akit hetekre kiütött a vírus, még a láz és a köhögés elmúltával is gyengék és fejfájósak voltak, s mástól is hallottam már, hogy az orvosok mondták neki, még hosszú hetekig eltart, míg teljes egészében felgyógyul.
Azt hiszem, bármi lesz is, ezt a maszkos, távolságtartós, kézfertőtlenítős-kézmosásos rutint továbbra is be fogom tartani. S annak is örülök, hogy V. itthon marad, s nem fog bejárni. A fene tudja, mi lesz ebből, most már olyat is olvastam, hogy a betegségen egyszer már átesett emberek újrafertőződhetnek. Ugyanakkor itt még mindig megy a vita, hogy kell-e maszk, ki hordjon, ki ne hordjon, de egyre több emberen látni... A kesztyűről való vitákat még megértem, egyszerűbb a kézmosás, na de a maszk?! S csak most rendelték el hivatalosan, hogy a kórházakban a személyzet minden tagja hordjon maszkot, függetlenül hogy vírusos beteg-et kezel-e vagy sem. Agyam eldobom.
Tegnap estig 16 040 beteg volt, 9000 felgyógyult már (ezt csak most hozták nyilvánosságra), 730 bizonyítottan vírus miatt elhunyt van. Észak-Írországban 2728 beteg van, 207 halálesettel. Hogy ne unatkozzanak a lapok, két - botrányairól már eddig is ismert, mondhatni hírhedt - újságíró, önjelölt világmentő és agyhalott a Felsőbíróságon megtámadták a kormány által hozott szigorú intézkedéseket, mert szerintük a betegség mint olyan, "nem létezik", a lockdown és a megszorítások ellentétesek az alkotmánnyal, s az embereket szabadságukban jogtalanul korlátozzák.
S hogy ne legyen a dolog egyszerű, ilyenekkel a Bíróságnak foglalkoznia kell. A pártolóik pedig zászlólengetve, távolságtartás nélkül (naná, hiszen a betegség, mint tudjuk, nem létezik), vagy százan, megérkeztek a Bíróság épületéhez, s nyomultak be az előcsarnokba, veszélyeztetve azokat, akiknek ott ténylegesen dolguk volt, s nem figyelemfeltésből mentek oda. El is kellett napolni pár peres ügyet. Az egyik újságírót azt hiszem kiválóan jellemzi, hogy szerinte a vírus egy világméretű összeesküvés eredménye. Valamint nemrég videót készített saját magáról, amit halál húsboltokba látogat, s számon kéri az eladókon a sertéshúsból készült termékek hiányát. Mondván, hogy ez Írország, s itt hurkának és szalonnának márpedig "lönnie köll".
Felmerül a kérdés: Normális? Arról nem szól a fáma, hogy lengyel boltba is bemerészkedett-e, s ott mit keresett, de az biztos, gyűlöl mindenkit, akinek nem ír minden felmenője. Van ilyen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése