A kétnapos folyamat csütörtökön kezdődik, reggel hatkor, amikor Állatkát kirakom a pultra, puhulni. Mire hazajövök munkából, háromra, már puha, készen áll a kikeverésre. Egyszerre két veknyire elég kenyértésztát keverek ki Őrnagy úr segítségével - aki kézzel áll neki dagasztani, azé minden tiszteletem - párszor csináltam csak meg, nehéz volt, s csak egyszer-kétszer jutottam el oda, hogy éreztem azt a varázslatos érzést, ahogy a tészta tökéletesen összeáll a kezem alatt... Általában még ezelőtt feladtam, s Őrnagy úrra bíztam a munkát. Nem szégyen ez, írja a könyv... Mivel a kenyérdagasztás, vagyis a Bertinet-féle "csapkodás" közben minden telement liszttel, vagy a konyhai polcok aljára feltapadt a túl magasra lendülő tésztám, ezért felhagytam ezzel a módszerrel, s géppel dagasztok. (Fenét ezért, csak lusta vagyok a kemény munkához.) Szóval két kenyérhez kell 90 g tönkölyliszt, 700 g kenyérliszt, 20 g só (durvaszemű tengeri sót használok), 400 g kovász, és 650 g víz. Fig...
Múlt héten eljött Louise, egy másik piaci kolléga, aki a városi BIFE nevű intézményben dolgozik a konyhán. A BIFE = Bray Institute of Further Education, felnőtt oktatás folyik, vannak esti kurzusok és teljes időben folyó kurzusok is. Szép a campus, nagy parkolóval, kantinnal, könyvtárral. Séfeket is képeznek, ez adta az ötletet, hogy odaadjam neki(k) a szakácskönyv gyűjteményemet. Mivel akadnak köztük lelkesen megvett, de soha nem használt szakmai könyvek is, azt gondoltam, jól járnak vele, jobban, mintha egy könyves charity-re próbálom rásózni a könyveket, vagy használt cuccos boltok már amúgy is tömött polcait terhelném. Mielőtt Louise jött, V. kihozta az összes könyvet (kivéve a magyar nyelvűeket) a nappaliba, én pedig mondtam, mit dobozolhat be. A dedikáltakat megtartottam. Megtartottam két Nigella Lawson-könyvet, és az összes Richard Bertinet-féle kenyeres, sütős könyvet, amit majd később egy rokonom fog megkapni. Őszinte leszek, elsirattam a könyveimet, elsirattam főzési képesség...
Íme, kész: http://www.monikasbiscuits.com/ Lehet nézegetni, ízekre szedni - de főleg csodálni a testvérem keze munkáját, mert ő volt, aki megtervezte, s a nagyját fotózta... Az édi-bédi, tündi-bündi szöveg szándékosan olyan édeskés, az megy a sütikhez :-) Hálás köszönetem a közreműködőknek munkájukért, türelmükért (itt most kicsit meghajlok a mikrofon felé, s elérzékenyült arccal nézek): testvéremnek , Barnabásnak , és Rokon Boginak . Köszönet Botondnak a szöveg ellenőrzéséért, s Daphne-nak a tanácsokért. S az uramnak, a bíztató fenékbe rugdosásokért. Apránként majd bővül...
Megjegyzések