Ma reggel megint véreresztés a dokinál, az eredmények ezúttal majd 4-6 hét múlva jönnek meg csak. A másik véreresztésről már megjött az eredmény, mindenem rendben, minden egészséges és szépen funkcionál, csak a koleszterin-szintem magas egy csöppet: 5.7.
De miután elmeséltem, miket eszünk, a doktornő azt mondta, szerinte ez a szint inkább köszönhető a génjeimnek, mint az étkezésnek, de azért majd figyeljek. Ha már ott voltam, kipróbáltam a Leopardstown Valley-ban lévő Dunnes-t. Sikerült mindent megvennem, úgy látom, nem olyan népszerű bolt, mint a Cornelscourt-ban lévő. Nincs tömeg, lehet gond nélkül kanyarogni a pultsorok között a kocsival. Talán átszokom ide. A bevásárlóközpontban lévő hentes is igen szimpatikus volt. Egyrészt szép húsok voltak a pulton, másrészt AZONNAL felajánlotta, hogy vastagabbra vágja a sztéket, ha a pulton lévő nem tetszik - ez még egyetlen másik helyen sem esett meg. Fizetéskor kérdezte, honnan jöttem, mondtam, Bray... and Hungary. Á, Hungary... ismerem, felelte, és egy elég érthetően kiejtett "Balassagyarmat" szóval fejezte be a mondatot, és mondta, elsőre azt hitte, dél-afrikai vagyok, mert vettem a dél-afrikai kolbászból (nem onnan való, csak a fűszerezése dél-afrikai, igen finom) s abból a helyiek nem nagyon szoktak. Hehe.
Fizettem, még megfejelte a Balassagyarmatot egy Viszontlátásra! elköszönéssel, és az ígérettel, hogy ha szólok időben, szerez marhapofát. Hmmm.... a végén még hűtlen leszek a bray-i hentesemhez.
***
***
Írország legidősebb embere, Paddy Gleeson, ma ünnepelte 106. születésnapját. A képen egy évvel sem néz ki idősebbnek nyolcvannál. Persze, faggatták, minek köszönheti a hosszú életét. Sosem nősült meg (de mindig voltak barátnői), nem dohányzik, nem iszik (mennyit nem?), de a legfőbb dolog, mondta, az, hogy "kedves vagyok mindenkihez, s mindenki kedves hozzám".
Na, ennyi a hosszú élet titka.
***
Az uram folyamatosan szelektál, takarít a Gyárban, egy számgéplabort tesz rendbe, és talál néha érdekes dolgokat. Most pl. előkerült egy CD, amin néhány szkennelt fotóm van. Íme, egy, mely bizonyítja, hogy a régi házban, még sütős karrierem kezdete előtt volt egy bejáró macskánk, egy francia nőé, amelyik időnként nálunk vendégeskedett, akár teljes naphosszat. Egy erősen túltenyésztett sziámi volt (nézzétek csak meg a hosszú fejét!), kissé butácska macska, akit David, skót lakótársunk (nagy macskarajongó amúgy) így jellemzett csak: Not the sharpest tool in the box.
Louis-nak hívták az állatot, iszonyatos szájszaggal rendelkezett, így csak módjával szeretgettem. A gazdája egész nap távol volt, a macska a környékbeli házak vendégszeretét élvezte. Vendéglátói az első időkben még aggódva telefonáltak a tulajnak, hogy itt van egy Louis nevű macska, biztos elkódorgott szegény, de a sokadik telefonhívás után a nő már kiakadt, hogy ne hívogassák, a macska tud magára vigyázni, ne etessék, ha nem akarják, hogy ide-oda betévedjen.
A képen az állat a már akkor is nagyobb mennyiséget kitévő plüssállat-gyűjteményemet választotta ki magának alvóhelyül. Bálint nevű medvémnek dől, kitúrva helyéről első utazó állatunkat, a sapkás Sean-t. Aki - neve ellenére is - budapesti birka. Később még több másik követte, már van német birkánk (Martina), ír (Müzli), skót (Agnes), angol (Tip), van új-zélandi (névtelen) és svéd (szintén névtelen). Baszk birkánk is van, a kocsim hátulján, öntapadós matrica formájában.
(Sosem fogok felnőni, és nem is szeretnék.)
De miután elmeséltem, miket eszünk, a doktornő azt mondta, szerinte ez a szint inkább köszönhető a génjeimnek, mint az étkezésnek, de azért majd figyeljek. Ha már ott voltam, kipróbáltam a Leopardstown Valley-ban lévő Dunnes-t. Sikerült mindent megvennem, úgy látom, nem olyan népszerű bolt, mint a Cornelscourt-ban lévő. Nincs tömeg, lehet gond nélkül kanyarogni a pultsorok között a kocsival. Talán átszokom ide. A bevásárlóközpontban lévő hentes is igen szimpatikus volt. Egyrészt szép húsok voltak a pulton, másrészt AZONNAL felajánlotta, hogy vastagabbra vágja a sztéket, ha a pulton lévő nem tetszik - ez még egyetlen másik helyen sem esett meg. Fizetéskor kérdezte, honnan jöttem, mondtam, Bray... and Hungary. Á, Hungary... ismerem, felelte, és egy elég érthetően kiejtett "Balassagyarmat" szóval fejezte be a mondatot, és mondta, elsőre azt hitte, dél-afrikai vagyok, mert vettem a dél-afrikai kolbászból (nem onnan való, csak a fűszerezése dél-afrikai, igen finom) s abból a helyiek nem nagyon szoktak. Hehe.
Fizettem, még megfejelte a Balassagyarmatot egy Viszontlátásra! elköszönéssel, és az ígérettel, hogy ha szólok időben, szerez marhapofát. Hmmm.... a végén még hűtlen leszek a bray-i hentesemhez.
***
A Colin-nak elnevezett kerti látogatóm ma már a teraszon várta hazaérkezésem. Kapott egy kis főtt húst, de most sem engedett közel magához. Evés után a meleg kövezetre feküdt, napozni. Kissé lógó hasát elnézve azon gondolkodtam, nem nőstény-e, s esetleg nem itt piheni-e ki, hogy valahol, egy nyugis vacokban kölykei vannak, akik kimerítik. De egy anyamacska csak nem hagyja magára a kölykeit 5-6 órán át? Mert néha bizony ennyit alszik a shed tetején...
***
Írország legidősebb embere, Paddy Gleeson, ma ünnepelte 106. születésnapját. A képen egy évvel sem néz ki idősebbnek nyolcvannál. Persze, faggatták, minek köszönheti a hosszú életét. Sosem nősült meg (de mindig voltak barátnői), nem dohányzik, nem iszik (mennyit nem?), de a legfőbb dolog, mondta, az, hogy "kedves vagyok mindenkihez, s mindenki kedves hozzám".
Na, ennyi a hosszú élet titka.
***
Az uram folyamatosan szelektál, takarít a Gyárban, egy számgéplabort tesz rendbe, és talál néha érdekes dolgokat. Most pl. előkerült egy CD, amin néhány szkennelt fotóm van. Íme, egy, mely bizonyítja, hogy a régi házban, még sütős karrierem kezdete előtt volt egy bejáró macskánk, egy francia nőé, amelyik időnként nálunk vendégeskedett, akár teljes naphosszat. Egy erősen túltenyésztett sziámi volt (nézzétek csak meg a hosszú fejét!), kissé butácska macska, akit David, skót lakótársunk (nagy macskarajongó amúgy) így jellemzett csak: Not the sharpest tool in the box.
Louis-nak hívták az állatot, iszonyatos szájszaggal rendelkezett, így csak módjával szeretgettem. A gazdája egész nap távol volt, a macska a környékbeli házak vendégszeretét élvezte. Vendéglátói az első időkben még aggódva telefonáltak a tulajnak, hogy itt van egy Louis nevű macska, biztos elkódorgott szegény, de a sokadik telefonhívás után a nő már kiakadt, hogy ne hívogassák, a macska tud magára vigyázni, ne etessék, ha nem akarják, hogy ide-oda betévedjen.
A képen az állat a már akkor is nagyobb mennyiséget kitévő plüssállat-gyűjteményemet választotta ki magának alvóhelyül. Bálint nevű medvémnek dől, kitúrva helyéről első utazó állatunkat, a sapkás Sean-t. Aki - neve ellenére is - budapesti birka. Később még több másik követte, már van német birkánk (Martina), ír (Müzli), skót (Agnes), angol (Tip), van új-zélandi (névtelen) és svéd (szintén névtelen). Baszk birkánk is van, a kocsim hátulján, öntapadós matrica formájában.
(Sosem fogok felnőni, és nem is szeretnék.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése