2009. augusztus 13.

Csütörtöki hajtás - kis kudarccal

Ma sűrű nap volt, lassan vége, bár még egy tojásfehérjés-vajas-citromos töltelék elkészítése vár rám, de a háttérben rotyog a gulyás, az uram mai utolsó óráját* gyűri a Gyárban, hazajön, eszünk és aztán mára vége..! Majd holnap újra kezdődik...

Délelőtt félóránként csörgött a telefon: először Patricia keresett, a piaci controller, mondván, Sally (p.k.) nem lesz a piacon, tudnék-e helyette biscuit cake-et és lemon tart-ot sütni. No problem, így én. Utána Mavis (p.k.) telefonált, hogy ő sem lesz, és tudnék-e limonádét csinálni. No problem. Akármennyire nem akartam, most már muszáj lesz elmenni a boltba, utánpótlásért. Sebaj, ha már boltba megyek, veszek lottót is, hátha...

Tegnap sokat sütöttem előre, illetve V.-nek, az ő nagy évfordulójára. Lett keksz, a csoportja beleütött nevével, és színes kerek sütik, nagy @ jellel a sütik közepén. Csináltam még "Sacher"-nek titulált cupcake-eket, csoki cupcake, sárgabarack levárral töltve, tetejére sűrű csokibevonat, és cukorbevonatos díszítő cukrok. Néhány mézeskalács emberkét is csináltam neki. S mivel külön kérte, ma csináltam a Zila-féle formában citromos és vaníliás sütit, amit majd a fent említett citromos krémmel fogok megtölteni, holnap reggel, aztán viheti a kollégáinak. Negyven főre kért sütit, ötven Zila-kockát terveztem, de jól megjártam... Amikor az első adagot raktam volna a formába, nem kivajaztam-liszteztem (szilikonos a forma), hanem jó alaposan befújtam azzal a "növényi olajos ételleválasztó"-nak titulált szpré-vel, amit maga a mester adott a forma mellé Botondnak, aki nekem a formát anno megvette a vendéglőben.

Katasztrófa. A süti nem jött ki a formából. Késsel próbáltam leválasztani, óvatosan emelgettem, rázogattam... a végén ujjaimmal kotortam ki a formából a sütit... Majd vettem egy mély lélegzetet, ittam egy teát (stressz esetén muszáj), majd kimostam a formát, kivajaztam, kiliszteztem, s ment bele a második adag tészta. Tökéletes lett.

Próbaképpen egy másik szilikonos formát is befújtam a szprével, és megpróbáltam benne kis virágokat sütni. Kijött belőlük a süti gond nélkül, de a tetejükön, ahol meggyűlt ez a növényi olajos kence, egészen sötétek lettek. Ehetőek, nincs mellékízük, de mégis, nem túl szépek. Egy fémformát is kifújtam, s a maradék három kanálnyi tésztát beleraktam, kísérletképpen... Azokból is kijött a tészta, de szintén nagyon sötétek lettek, holott ez a tésztakeverék világossárga süteményt kellene, hogy eredményezzen.

Erre varrjunk gombot.

Nyilván én szúrtam el valamit... Vagy nem? Mindenesetre fémforma, vagy szilikon, nem bánom, akármilyen pepecs meló is, erőt fogok venni magamon máskor, és szépen kivajazom ecsettel, és kilisztezem, a végeredmény szépsége miatt muszáj....

Amikor este hétkor mindent befejeztem, elgondolkodtam, hogy hogyan is lettem kész... hiszen még egy kis kenyeret is sütöttem a gulyás mellé... valami hiányzott... Ekkor jutott eszembe, hogy ja, a kávékuckóba nem csináltam aprósütit... Így majd dupla adagot csinálok ebből a citromos vajas krémből, sütök citromos linzereket, és azzal fogom őket összeragasztani.

Apropó, kipróbáltam a Malthouse flour-t, amit a Tesco-ban találtam. Magok vannak benne, rozsliszt és teljes kiőrlésű liszt keveréke. A Dove Farm terméke ez is, mint a rozslisztem. Remek lett! Szintén a Tesco-ból beszerzett, rozmaringgal ízesített tengeri sót tettem bele, de azt hiszem, legközelebb megkettőzöm a só mennyiségét, mert így egy kicsit íztelen. Talán a piacon is elsüthetném, félbevágnám a szögletes veknit... Hm... Bella (p.k.) úgyis mondta, hogy csinálhatnék még új kenyereket, hogy nagyobb legyen a választék. S ennek a kenyérnek nem kell sok kelési idő (a rozskenyérhez képest), beleférne a szombat reggeli sütési "keretbe".

***

Belinkeltem egy blogot, amit néha szoktam nézegetni. Azért csak néha, mert annyi féle érdekes dolog van rajta, hogy ha naponta látogatnék oda, nem csinálnék semmi mást, csak ezt olvasnám. Nagyon tetszetős. Nagyon hasznos. Mivel Bodza, akinek blogját-blogjait sűrűn szoktam nézegetni, eltűnt a net útvesztőiben, állítólag végleg, ezért az Étvágygerjesztők között lett egy üresedés, s úgy döntöttem, belinkelem Ree Drummond blogját - lásd Főzés (stb.) a Vadnyugaton cím alatt. Bodza és a Pioneer woman között elég nagy a hasonlóság: mindkettő rendkívül kreatív, nagycsaládos nő, csodálatosan fotóznak, érdekeseket főznek, de Ree jobban viseli a kritikát, és nem tűnnek el időnként a blogjai. Nagyon sajnálom, hogy Bodza remek fotóit nem csodálhatom meg többet, de biztos nem ér rá már, vagy elege lett a népszerűséggel járó túlzott érdeklődésből - ki tudja. Így Ree Drummond receptjeivel, fotóival fogom tölteni az időt.

Egy, a raised bed-ek készítésével kapcsolatos bejegyzése kapcsán Pappito ugyan teljesen jogosan jegyezte meg, hogy az adott dolog elkészítése kevesebb időt vesz igénybe, mint a fotókkal ellátott leírás végigolvasása, de azért én szeretem ezeket a leírásokat: az olyan kis aggodalmaskodónak, mint nekem, mindent a szájába kell rágni, lehetőleg kétszer, minden hibalehetőségre ki kell térni, mindent megmutatni...

Remélem, Nektek is tetszeni fog.

* Utolsó 2 óráját....

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Hűha hát jó hajtós napod volt ma. Mi az a Zila kocka? vagy ez csak amolyan fantázianév.
Ui: a négyszínű piskótáról azért nem küldtem képet, mert olyan hamar fogyott el, hogy nem volt időm még csak le sem fotózni.
Zsuzsi

kisrumpf írta...

A Zila-kocka (saját elbevezés :-)) egy Zila nevű vendéglős által kitalált szilikonos forma, amiben 25 kis üreges kockát tudsz sütni, majd krémmel megtölteni. Chilinél találsz róla képet-receptet:

http://chiliesvanilia.blogspot.com/2008/11/j-formban.html

Később bármilyen színes sütit csinálsz, szívesen megnézném :-). Nem számonkérésképpen, egyszerűen csak érdekel, mit színezel meg :-)

Névtelen írta...

Van egy Zila kávéház Pestszentlőrincen :) Nem messze tőlünk. Ott volt az utóbbi években a céges vacsorán is év végén.

http://www.zilakavehaz.hu

Kata

kisrumpf írta...

Igen, ez az a bizonyos kávéház, a tulaja gyártja a formát. Le is van védve a név, és a termék, ahogy olvastam nemrég.

Nem bánnám, ha én is ott tarthatnám a céges vacsorát :-)