Természetesen esik - milyen is legyen a nyár kezdete, ha nem esős?! A törékenyebb virágaim ronggyá ázva, az egyik paradicsomom feldobta a talpát... Egyedül a napos előkert fala mentén, ládába ültetett salátakeverék virul, ma meg is nyirbálom őket, vacsora lesz a levelekből. Az imént telefonált volt főnököm, érdeklődve, hogy szerintem (!) nyílik-e már a bodza, s tudok-e pár városkörnyéki lelőhelyet - merre találna néhány bokrot, mert bodzaszörpöt csinálna... Elmondtam neki ugyanazt, amit magam is tapasztaltam, s amit a tapasztalt kertészek mondtak a piacon: a hűvös idő miatt minden egy hónappal késik, pl. a telepi óriási bodzabokor még alig-alig akarja jelét adni a virágzásnak.
***
Ma a Country Market Ltd. éves értekezletén voltam, először életemben. Egy dublini hotel alagsorában tartották, lehettünk vagy százan, majdnem minden piac küldött 1-2-3 embert. Mi négyen mentünk, elautóztam Betty-hez Shankill-be, otthagytam nála a háza előtt Focist, majd útközben felvettük Bellát, Michael-t, s Betty vitt be bennünket a városba, a Phoenix Park-hoz közeli szállodába. Nem volt semmi különös, felolvasták a Head Office elmúlt évi költségvetését, bemutatkozott egy új - igen lelkes tagokkal rendelkező - piac Kildavin-ból, volt tombola (Michael nyert négy, levendulával "szagosított" gyertyát, mindjárt továbbpasszolta nekem), s volt az értekezlet unalmát megtörő ebéd. Nem volt sem rosszabb, sem jobb a vártnál: nem volt álmosítóan unalmas, de pezsgő sem, alig tudtam meg valami újat azon kívül, hogy keep up the good work, s fogadjuk tárt karokkal az új tagokat - de hogy az új tagokat hogyan lehetne odacsábítani, illetve adnának-e megoldást a jogi problémánkra, hogy egyáltalán új tagokat felvehessünk - arra nem adtak megoldást. Egy portumna-i nővel beszélgettem, aki elmesélte, hogy ha jelentkeznek is új tagok, hamar lemorzsolódnak, s jobbára középkorú emberekről van szó.
Ellenben kiderült, hogy igenis kellene adót fizetni a bevétel után. De hogy hogyan, arra a Country Market Ltd.-nek dolgozó könyvelő és a jelen lévő adótanácsadó sem adott egyértelmű választ, pedig egy új piacot tervező hölgy igen-igen erősködött, hogy válaszoljanak neki, mert nem akarnak szabálytalanságot elkövetni. Az adószakértő adott egy névjegyet, hogy majd küld információt az adózással kapcsolatban. Azt hiszem, ha nagyon adózni akarok, akkor majd inkább beillesztem a kiadásaimat-bevételeimet a "business"-em kiadásai-bevételei közé, s úgy kezelem a piacot, mint egy klienst.
Több (új) tag is felemlegette, attól tartanak, hogy az adóhivatal esetleg most, a recesszió idején több bevétel után kutatva elkezdi megpiszkálni a kisemberek aprócska bevételeit, s "lecsap" a piacokra. Tanácsként annyit kaptunk csak, ha a piacunkra rákopogna egy adóellenőr (amit őszintén szólva elképzelhetetlennek tartok itt), küldjük a Head Office-ba. S rakjunk el minden, kiadásainkat igazoló számlát.
***
Vasárnap kirándulni voltunk, K.-val, ki turistaként érkezett Írországba, s ma autóval indult neki az ír vidéknek. A kirándulást már korábban elterveztük, néhány oda-vissza email után felajánlottuk neki, hogy teszünk vele egy kört a wicklow-i látványosságok között, s közben ismerkedünk. A kirándulást végre is hajtottuk, annak ellenére, hogy az eső folyamatosan próbálta elvenni a kedvünket az egésztől. Powerscourt Garden-ben kezdtünk, ahol még élvezhettük a napsütést, megcsodálhattuk a már virágzó rhododendron-bokrok élénk színeit, a japán kert szépségét, s kerülgethettük a hangosan kavargó francia diákcsoportot.
A Powerscourt vízesés az elmúlt hét esőinek köszönhetően lenyűgöző látványt nyújtott, dőlt belőle a víz, még a távolabbi köveket is verte a vízsugár. Számos fotó készült, én pedig nosztalgiáztam. Volt néhány emlékezetes alkalom, amikor barátokkal, ismerősökkel látogattam ide. Ami új volt, az a bejáratnál felállított tábla, mely tiltja az antiszociális viselkedést, a tábortűzgyűjtást, kempingezést, valamint az alkoholfogyasztást és a hangos zenehallgatást. Utóbbi két tiltás oroszul is oda vagyon írva. Vajon miért?
A Lough Tay-t még szárazon, napsütésben csodálhattuk meg a Sally Gap közeléből, mire a Glenmaclass vízeséshez értünk, már esett, s onnan kezdve folyamatos szakadt. Nagy meglepetésemre a cipőm is átázott. Azt hiszem a táj határozottan lenyűgözte K.-t. Csak azt sajnálta, hogy a várttal ellentétben még nem virágzik a hanga, s a Sally Gap környéki fennsík elég egyszínű, szomorkás barna színbe volt öltözve a vidámabb, lilás árnyalatok helyett.
Fittyet hányva az esőnek, azért Glendalough felső tavát megnéztük. Olyan szokatlanul magas volt a vízállás - még sosem láttam azelőtt, hogy a tó sarkában lévő túlfolyóként működő patakba így ömlött volna a tóból a víz! Szerencsére a felhők még nem buktak át a hegyek felett, így tudtam egy viszonylag tiszta képet készíteni a tóról. A visitor centre-ben csak beugrottunk, s némi lelkifurdalással vettem egy kis térképet, amely a tavak környéki sétautakat ábrázolja. Igazán jobban fel kellene fedeznünk ezt a szép környéket, hogy akarom bemutatni másnak, ha magam sem ismerem?!
Az eső miatt V. a kocsiban várta meg, míg K-val én sietősen megnéztem az épületeket - még magyar szót is hallottuk -, majd gondosan kikerültük a skót dudást, a giccseket áruló árusokat a bejáratnál, s sietve visszamentünk az autóhoz. Kicsit röstelltem magam, mert semmi nem ugrott be idegenvezetői szövegemből, alig pár ténnyel tudtam csak K.-nak szolgálni.
A parkoló a rossz idő ellenére is tömve volt, alig találtunk helyet. Turistabuszok, a Wild Wicklow Tours, az Over the Top buszai sorakoztak mindenfelé. A business-nek még a rossz idő sem szabhat gátat. Mellettünk alighanem egy ostoba tréfa áldozata parkolt: az autón lévő figyelmeztető felirat szerint a kocsi "karaténba" van zárva, mert a tulajdonosának sertésinfluenzája van... Mivel a közeli szálloda népszerű a házasulandók körében, könnyen elképzelhető, hogy egy vőlegény, vagy egy násznagy autóját részesítették specális kezelésben a lagzi meghívottjai:
K.-t a Wicklow Heather-be invitáltuk, amely eddig még minden vendégnél bevált. Szokatlanul nagy volt a sürgés-forgás: számos elsőáldozó kisgyerek és családja töltötte meg a vendéglőt. De rövid várakozás után azért kaptunk helyet, tudtunk végre hosszabban beszélgetni. A kirándulást pedig némi autókázással fejeztük be: mindenképpen meg akartuk neki mutatni a Laragh és Rathdrum közti szép utat az Avonmore folyó partján. Az eső tisztára mosott mindent, a rengeteg élénkzöld levél szinte világított a felhők alatt. Nem kellett múzeum, visitor center - maga a táj volt a látnivaló.
Kilternan-ban aztán búcsút intettünk egymásnak, ő ment, hogy megküzdjön a turistákat mindig zavarba ejtő, jól-rosszul kitáblázott utakkal a szállása felé menet, mi pedig siettünk haza, csomagolni, hiszen ma hajnalban V. elutazott Ingolstadba, autót fotózni. Szerencsére csak két napra.
Tegnap este pedig újra be kellett kapcsolni a fűtést estére - határozottan fáztam.
Most pedig azon gondolkozom, hogy diéta ide vagy oda (az elmúlt két hétben gondos kalóriaszámolással és sétákkal 2 kilót fogytam!), főzök egy nagy adag dögerős tejeskávét, s elviszem magammal a piacra, mert este ott is míting van, s már most érzem, hogy kornyadni fogok. Csoda lesz, ha nem alszom el. Hiszen ma már végigültem 4 óra dumát...
***
Ma a Country Market Ltd. éves értekezletén voltam, először életemben. Egy dublini hotel alagsorában tartották, lehettünk vagy százan, majdnem minden piac küldött 1-2-3 embert. Mi négyen mentünk, elautóztam Betty-hez Shankill-be, otthagytam nála a háza előtt Focist, majd útközben felvettük Bellát, Michael-t, s Betty vitt be bennünket a városba, a Phoenix Park-hoz közeli szállodába. Nem volt semmi különös, felolvasták a Head Office elmúlt évi költségvetését, bemutatkozott egy új - igen lelkes tagokkal rendelkező - piac Kildavin-ból, volt tombola (Michael nyert négy, levendulával "szagosított" gyertyát, mindjárt továbbpasszolta nekem), s volt az értekezlet unalmát megtörő ebéd. Nem volt sem rosszabb, sem jobb a vártnál: nem volt álmosítóan unalmas, de pezsgő sem, alig tudtam meg valami újat azon kívül, hogy keep up the good work, s fogadjuk tárt karokkal az új tagokat - de hogy az új tagokat hogyan lehetne odacsábítani, illetve adnának-e megoldást a jogi problémánkra, hogy egyáltalán új tagokat felvehessünk - arra nem adtak megoldást. Egy portumna-i nővel beszélgettem, aki elmesélte, hogy ha jelentkeznek is új tagok, hamar lemorzsolódnak, s jobbára középkorú emberekről van szó.
Ellenben kiderült, hogy igenis kellene adót fizetni a bevétel után. De hogy hogyan, arra a Country Market Ltd.-nek dolgozó könyvelő és a jelen lévő adótanácsadó sem adott egyértelmű választ, pedig egy új piacot tervező hölgy igen-igen erősködött, hogy válaszoljanak neki, mert nem akarnak szabálytalanságot elkövetni. Az adószakértő adott egy névjegyet, hogy majd küld információt az adózással kapcsolatban. Azt hiszem, ha nagyon adózni akarok, akkor majd inkább beillesztem a kiadásaimat-bevételeimet a "business"-em kiadásai-bevételei közé, s úgy kezelem a piacot, mint egy klienst.
Több (új) tag is felemlegette, attól tartanak, hogy az adóhivatal esetleg most, a recesszió idején több bevétel után kutatva elkezdi megpiszkálni a kisemberek aprócska bevételeit, s "lecsap" a piacokra. Tanácsként annyit kaptunk csak, ha a piacunkra rákopogna egy adóellenőr (amit őszintén szólva elképzelhetetlennek tartok itt), küldjük a Head Office-ba. S rakjunk el minden, kiadásainkat igazoló számlát.
***
Vasárnap kirándulni voltunk, K.-val, ki turistaként érkezett Írországba, s ma autóval indult neki az ír vidéknek. A kirándulást már korábban elterveztük, néhány oda-vissza email után felajánlottuk neki, hogy teszünk vele egy kört a wicklow-i látványosságok között, s közben ismerkedünk. A kirándulást végre is hajtottuk, annak ellenére, hogy az eső folyamatosan próbálta elvenni a kedvünket az egésztől. Powerscourt Garden-ben kezdtünk, ahol még élvezhettük a napsütést, megcsodálhattuk a már virágzó rhododendron-bokrok élénk színeit, a japán kert szépségét, s kerülgethettük a hangosan kavargó francia diákcsoportot.
A Powerscourt vízesés az elmúlt hét esőinek köszönhetően lenyűgöző látványt nyújtott, dőlt belőle a víz, még a távolabbi köveket is verte a vízsugár. Számos fotó készült, én pedig nosztalgiáztam. Volt néhány emlékezetes alkalom, amikor barátokkal, ismerősökkel látogattam ide. Ami új volt, az a bejáratnál felállított tábla, mely tiltja az antiszociális viselkedést, a tábortűzgyűjtást, kempingezést, valamint az alkoholfogyasztást és a hangos zenehallgatást. Utóbbi két tiltás oroszul is oda vagyon írva. Vajon miért?
A Lough Tay-t még szárazon, napsütésben csodálhattuk meg a Sally Gap közeléből, mire a Glenmaclass vízeséshez értünk, már esett, s onnan kezdve folyamatos szakadt. Nagy meglepetésemre a cipőm is átázott. Azt hiszem a táj határozottan lenyűgözte K.-t. Csak azt sajnálta, hogy a várttal ellentétben még nem virágzik a hanga, s a Sally Gap környéki fennsík elég egyszínű, szomorkás barna színbe volt öltözve a vidámabb, lilás árnyalatok helyett.
Fittyet hányva az esőnek, azért Glendalough felső tavát megnéztük. Olyan szokatlanul magas volt a vízállás - még sosem láttam azelőtt, hogy a tó sarkában lévő túlfolyóként működő patakba így ömlött volna a tóból a víz! Szerencsére a felhők még nem buktak át a hegyek felett, így tudtam egy viszonylag tiszta képet készíteni a tóról. A visitor centre-ben csak beugrottunk, s némi lelkifurdalással vettem egy kis térképet, amely a tavak környéki sétautakat ábrázolja. Igazán jobban fel kellene fedeznünk ezt a szép környéket, hogy akarom bemutatni másnak, ha magam sem ismerem?!
Az eső miatt V. a kocsiban várta meg, míg K-val én sietősen megnéztem az épületeket - még magyar szót is hallottuk -, majd gondosan kikerültük a skót dudást, a giccseket áruló árusokat a bejáratnál, s sietve visszamentünk az autóhoz. Kicsit röstelltem magam, mert semmi nem ugrott be idegenvezetői szövegemből, alig pár ténnyel tudtam csak K.-nak szolgálni.
A parkoló a rossz idő ellenére is tömve volt, alig találtunk helyet. Turistabuszok, a Wild Wicklow Tours, az Over the Top buszai sorakoztak mindenfelé. A business-nek még a rossz idő sem szabhat gátat. Mellettünk alighanem egy ostoba tréfa áldozata parkolt: az autón lévő figyelmeztető felirat szerint a kocsi "karaténba" van zárva, mert a tulajdonosának sertésinfluenzája van... Mivel a közeli szálloda népszerű a házasulandók körében, könnyen elképzelhető, hogy egy vőlegény, vagy egy násznagy autóját részesítették specális kezelésben a lagzi meghívottjai:
K.-t a Wicklow Heather-be invitáltuk, amely eddig még minden vendégnél bevált. Szokatlanul nagy volt a sürgés-forgás: számos elsőáldozó kisgyerek és családja töltötte meg a vendéglőt. De rövid várakozás után azért kaptunk helyet, tudtunk végre hosszabban beszélgetni. A kirándulást pedig némi autókázással fejeztük be: mindenképpen meg akartuk neki mutatni a Laragh és Rathdrum közti szép utat az Avonmore folyó partján. Az eső tisztára mosott mindent, a rengeteg élénkzöld levél szinte világított a felhők alatt. Nem kellett múzeum, visitor center - maga a táj volt a látnivaló.
Kilternan-ban aztán búcsút intettünk egymásnak, ő ment, hogy megküzdjön a turistákat mindig zavarba ejtő, jól-rosszul kitáblázott utakkal a szállása felé menet, mi pedig siettünk haza, csomagolni, hiszen ma hajnalban V. elutazott Ingolstadba, autót fotózni. Szerencsére csak két napra.
Tegnap este pedig újra be kellett kapcsolni a fűtést estére - határozottan fáztam.
Most pedig azon gondolkozom, hogy diéta ide vagy oda (az elmúlt két hétben gondos kalóriaszámolással és sétákkal 2 kilót fogytam!), főzök egy nagy adag dögerős tejeskávét, s elviszem magammal a piacra, mert este ott is míting van, s már most érzem, hogy kornyadni fogok. Csoda lesz, ha nem alszom el. Hiszen ma már végigültem 4 óra dumát...
2 megjegyzés:
Természetesen a kirándulásnak még a gondolata is lenyűgözött de nem áradozhatok állandóan szerelmetes Ír tájaimról.
Inkább gratulálok a 2 kilóhoz, mint gyakorlott fogyizó, mondhatom, hogy az pont jó.
Ja és ha még nem késtem el, KV helyett zöld teával jobban jársz. Bár KV imádóknak tőr a szívébe, de a zöld tea tovább frissen tart, ez sajnos tény :))
Nem késtél el, mert végül is erős voltam, s kávé nélkül is ébren maradtam :-) De most már irány az ágy!
Megjegyzés küldése