Méééég mindig forralni kell a vizet. Vagyis vesszük a palackosat. Csak nem akar az a szennyezés eltűnni: http://www.braytowncouncil.ie/pages/news.php?g=5
***
Tegnap leültem a telefon mellé, és 30+20 perces várakozás után sikerült egy színházi jegyárust kagylóvégre kapnom. Először vagy foglalt volt, vagy kicsengett, de nem vette fel senki. Hiába volt odaírva, hogy 9.30-tól van nyitva a pénztár, 10-kor mondta bele először a géphang, hogy "minden vonalunk foglalt, kérjük, várjon". Még zenécske sem volt, csak percenként a monoton ismétlés. A jegyárus néni azonban kedves volt, bár elég enerváltnak tűnt a hangja alig félóra meló után. Amire akarunk menni, tudtam jegyet szerezni, nem feltétlenül oda, ahová ültem volna, de ne válogassunk, örüljünk, hogy egyáltalán eljutunk az előadásra.
A felhozatal itt tekinthető meg: http://www.dublintheatrefestival.com/ Idén az Ulster Bank a fő szponzor.
A következőkre megyünk: Gatz (7.30 órás darab, roppant érdekesnek ígérkezik), A Year of Magical Thinking, The Cripple of Inishmaan, Cat on a Hot Tin Roof. Erősen kérdőjelezve, de bejelöltem a Black Watch és a La Omision de la Familia Coleman című darabokat is. Esetleg, későbbre... Trish azt mondta, ezekből csak a másodikra jönne el, a Black Watch-ra, ami katonás-Irakos-háborús, inkább nem. Lehet, megvárom, amíg eltelik a vad jegyrendelés első néhány hete, s aztán a szerencsére bízva a dolgot, nézek magamnak egy jegyet, mert azért ezt jó volna látni.
***
Tegnap a madarak (vagyis a széncinkék, zöldikék, csízek, fenyőcinkék és kékcinkék) kiürítették az etetőt. A maghéjak pedig állnak halomban az etető alatti cserepekben. Ma kora reggel, amikor szállítani indultunk, már csak egy zöldike üldögélt a közelben, meglehetősen csalódottan. V. mondta, ha már belekezdtem, ne okozzak szegényeknek csalódást, tessék etetni. Így, amikor ő elvonult egy újabb mega-műszakra, feltöltöttem az etető. Órákig sehol egy madár. Duzzognak? Aztán az előbb, mikor a komposzthoz mentem, megjelent egy széncinke, s most is buzgón dolgozik egy földimogyorón.
Helyreállt a béke.
***
Az Irányírország oldalon a 339 szavazó közül 52.2 % szerint nehezebb lett itt az élet, 47.8 % még nem tapasztalt változást. Az utóbbi szerencsések közé tartozunk. Nem lett belőlem "recesszionista", aki nagyhirtelen áttért a Lidl-ben való vásárlásra, s cuccait Marks and Spencer-es szatyorba rejti. Ugyanúgy vásárolunk, ugyanúgy étkezünk. Talán arra jobban odafigyelek, hogy ne süssek össze-vissza, szigorú sorrend van, hogy a sütő ne menjen többet, mint muszáj. Talán a kocsihasználat az, ami jelentősen megváltozott. Ha nem muszáj, V. nem nyúl Böhömhöz, megy Focissal dolgozni.
Úgy tűnik, végre vették a felső szomszédék a lapot, és nem parkolnak a "helyemre". Amikor visszajöttek a nyaralásból, és kiálltak onnan, azonnal oda parkoltam. Azóta nem állnak be oda. Akárcsak V., ők is a szemközti parkolósort választják most már. Ott valahogy gondosabb népek állnak be, akik még visszaköszönni is hajlandók, ha az ember udvariasan rájuk köszön. Például a Nissan-os hölgy, akivel a múltkor az időjárásról csevegtünk. Vagy a Peugeot-s pasi, aki rendszeresen odaköszön, amikor találkozunk. De lehet, a kínaiak eleve ilyen távolságtartóak. Susan lánya, Aislingh mesélte, hogy ő sem tud haverkodni a szomszédaival, akik szintén külföldiek, hiába mosolyog, hiába köszön, semmi reakció. Volt kínai kolléganőm, és költözésünk után a régi házunk bérlője, Joey, nemrég férjhez ment kínai barátjához. Az esküvőre az összes boltbéli kolléga hivatalos volt, Susan is, de csak két lengyel lány ment el. Mint mesélték, ők voltak az egyetlen európaiak a vendégseregben, s nem állt velük szóba senki. Így jobb híján lerészegedtek valami erős kínai pálinkától, amit állítólag Kínában csak a férfiak isznak, és 3 napig szenvedtek a hatásától. Mint Susan megjegyezte, valószínűleg nem a pálinka volt olyan jaj-de-erős, hanem a lányok nem tartották be a mértéket.
***
Itt vannak az ostoba tekintetű gerlék is. Mindig ugyanaz a menet: felszedik az etető alá esett magokat, belemásznak (nincs rá jobb szó) a cserepekbe, ládákba, onnan is kiszedik, ami még ehető, majd eltotyognak az egyik, esővízzel teli négyszögletes cserépedényig, és isznak. Majd nagy szárnycsapkodás-tollsuhogás közepette elrepülnek. Tegnap az egyik madárka megijedt a másiktól, amelyik az etetőn landolt, elnézte az irányt, s távoztában a szobaablaknak csapódott. Jó nagyot szólt, meg is ijesztett. De nem esett baja, elrepült sértetlenül. Nem tudom, mit kezdtem volna vele, ha megsérül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése