"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Igazán megtisztelő az érdeklődésed, jelentem, jól vagyunk. (Lekopogom azért.) Eltelt a 3 hónap, a sabbatical, sokat utaztunk, de hazajőve hirtelen sok meló lett. Ami remek, mert jöttek a megrendelések, augusztus kozepéig elfoglalt leszek. S tudom, blogolni is kellene, elvégre van miről. Talán, majd. Sajnos, a kávézó egyelőre nem tart rám igényt, ma találkoztam az új tulajjal, akinek az apja magyar, de őmaga olasz. Egyelőre megpróbálja gatyába rázni a kávézó helyiségeit, kialakítani a menüt, aztán majd szeptemberben elkezdi a social media felpörgetését, s akkor talán a sütiket is meghirdeti. Meglátjuk, mi lesz ebből. A három hónap az utazásokkal jól sikerült. Sok mindent láttunk, még a vágyott cseresznyefavirágzást is Hokkaidón: Sapporóban és Hakodate városában,  de legjobbak voltak a barátokkal töltött napok Seattle-ben. Láttunk gyilkos bálnát, álltunk többméteres hótömeg tetején, volt szerencsénk macicsaládhoz, bölényekhez és sasokhoz, és V. eljátszott 20 kemény dollárt egy indián...

A február vége, március eleje nálunk ugye csupa évforduló. Szombaton volt, hogy 27 éve érkeztem, V. pedig 28 éve, ma, Szt. Patrik-napon. Nem mindegyiket ünnepeltem V.-vel az idén az adott napon, mert Bp.-en volt, papáját látogatni. Így Trish-sel mentem el koccintani magunkra, házasságunkra, állampolgárságunkra. 5 éve, éppen a pandémia berobbanása előtt lettünk azok. Micsoda öt év telt el azóta... Az állampolgárság azonban nem azt jelenti, hogy szombaton nem viseltem kokárdát.  Ezzel kapcsolatban... érdekes állapot állt elő. Szülőhazám vezetője Putyinhoz dörgölődzik, lepoloskázza mindazokat, akik megkérdőjelezik a módszereit, míg választott hazám egyik lábáról a másikra áll, toporog, s nem tudja, mit csináljon, és hogyan, most, hogy Európa országai többet akarnak költeni Ukrajna védelmére is, s középső ujjat mutatnak a Felonnak. A köztársaság elvileg neutrális , de ezt érdekesen értelmezi, úgyhogy hivatalos megnyilvánulásokkor magát inkább el nem kötelezettnek tartja. Védelmét illet...

Ahogy az ökörszem apránként végigvizslatja a borostyán vaskos, téglafalhoz tapadt ágait. Minden egyes levélszárra sor kerül. Olyan kicsi a madár, hogy akár esernyőként is használhatna egy-egy levelet. Ahogy a vörösbegy odarepül a víztartályra, s néz befelé, amikor széthúzom reggel a függönyt. Néha leül az ajtó elé, s halkan énekel, melle felett meg-megmozdulnak a tollak. Odébbrebben, ahogy kinyitom az ajtót, de a magos edény láttán azonnal visszajön. A kezemre nem repül, mint tavaly a másik, de ez csak türelem kérdése. Ahogy a hegyen lévő kereszt és a már-már virágzó sülzanótos eltűnik az alacsony felhőben, s az ember érzi az arcán a közeledő esőtől nehéz levegőt.  Ahogy a tenger felett lebegő párarétegből kiválik egy hosszú tartályhajó. Mintha az égen hajózna. Néha a város magasságában várakoznak, ha nem tudja őket fogadni a dublini kikötő. Amikor láttam, hogy egy rózsaszín és egy fehér virágzatú vadszilva virágzik egymás mellett. Nem egy tőről nőttek, ahogy hittem, hanem két...

Nagyon rövid látogatást tettünk vidéken. Ismerősökhöz mentünk Kenmare-be, ott telepedtek le, s végre eljött az idő, hogy megnézzük a birtokot. Tekintve, hogy a kenyérgyártásom mennyisége is visszaesett, 4-5 vekninél többet már nem tudok eladni a piacon, s azokat is kézzel keverem ki, a feleslegessé vált Őrnagy urat ők fogadták örökbe, s őt vittük le hozzájuk. Szombat délután, piac után indultunk a 4 órás autóútra, remélve, hogy az idő kegyes lesz, s nem fog esni. Szépen (szembe)sütött a nap, meg lehetett csodálni a vihar után a szél és az eső által tisztára mosott tájat. A Galtee Mountains mellett jöttünk el, néztem is, van-e még hó a tetején, de a sűrű felhőborítástól nem lehetett látni. Ez volt az hegység, ahol a sűrűn hulló hó betemette a birkákat, s a farmerek a kutyáik segítségével találták meg és ásták ki a birkáikat, miközben az ország másik fele csodálkozva kérdezte, hogy "milyen hó és hol?". Már erősen besötétedett, mire leértünk, megtapasztalva az új Cork-i körforga...