Vidéken

Nagyon rövid látogatást tettünk vidéken. Ismerősökhöz mentünk Kenmare-be, ott telepedtek le, s végre eljött az idő, hogy megnézzük a birtokot. Tekintve, hogy a kenyérgyártásom mennyisége is visszaesett, 4-5 vekninél többet már nem tudok eladni a piacon, s azokat is kézzel keverem ki, a feleslegessé vált Őrnagy urat ők fogadták örökbe, s őt vittük le hozzájuk.

Szombat délután, piac után indultunk a 4 órás autóútra, remélve, hogy az idő kegyes lesz, s nem fog esni. Szépen (szembe)sütött a nap, meg lehetett csodálni a vihar után a szél és az eső által tisztára mosott tájat. A Galtee Mountains mellett jöttünk el, néztem is, van-e még hó a tetején, de a sűrű felhőborítástól nem lehetett látni. Ez volt az hegység, ahol a sűrűn hulló hó betemette a birkákat, s a farmerek a kutyáik segítségével találták meg és ásták ki a birkáikat, miközben az ország másik fele csodálkozva kérdezte, hogy "milyen hó és hol?".

Már erősen besötétedett, mire leértünk, megtapasztalva az új Cork-i körforgalmat a Lee folyó alatt átvivő alagút előtt. Nagyon sokáig építették, még nekem is volt szerencsém hozzá, amikor pár éve lementem V. után Cork-ba, japán ételek elkészítését tanulni, egy kollegája japán feleségétől. 

Kenmare felé van egy csudás új elkerülő, amin szinte csak mi autóztunk ezen a szombat estén. Kerry-be beérve egyből láttam villanásnyira a híres helyi politikus, a mindig érthetetlen erős Kerry acentussal beszélő parlamenti képviselő, Healy-Rae posztereit. Boltjainak portáljára mindenhol büszkén ki van írva a neve. Bolt, benzinkút... Sok mindene van.

Kenmare-ben szállodában aludtunk, nem akartunk ismerőseinkre telepedni. Nézegettem B and B-t, de bizony ebben a még téli szezonban sehol sem fogadtak egy éjszakára. A szállodai recepciós fiatalember mondta, hogy nagyon tele vannak aznap este, kis kerengéssel találtunk csak parkolóhelyet. 

Aztán kiautózás a meglehetősen kurta lakcímmel jelzett, szinte eldugott házig. A sötétben ez különösen izgalmas volt, hálát is adtam többször az Eircode-nak, az irányítószámnak, mert anélkül bizony nehezen találtunk volna oda. Igazi rejtett csoda a birtok, friss, harapnivaló levegővel, s rengeteg zölddel a ház körül. Őzek, róka, nyulak vonulnak át néha a színen, sőt, nemrég egy kócsag is feltűnt a házuk mögötti mocsaras részen.

Az este kellemes beszélgetéssel telt, miután Őrnagy urat kipakoltuk új helyére. Ismerőseink világot és sokat látott emberek, volt miről mesélniük. Finom vacsorát is kaptunk, s szembesültem azzal, hogy mennyire fantáziátlanul főzök néha. 

A birtok bejárása másnap délelőttre maradt, de sajnos, erősen esett, így csak a közvetlen környékét néztük meg: a kis erdővel, a moha -és zuzmó borította fákkal, fairy fort-tal: mintha mesevilágba csöppentünk volna. Kölcsön gumicsizmában nekem könnyű dolgom volt a bejárás, a nagyon vizes talajon. S muszáj volt befelé vigyorognom: Aniz volt kolléganőm, aki mostanában menekülteknek és hátrányos helyzetűeknek tart művészeti órákat, rush-t, vagyis deres szittyót keresett. Ugyanis ebből a növényből hajtogatják a hagyomány szerint Szt. Brigitta (St. Brigid) napja előtt a jellegzetes négyágú "keresztet", amit a ház bejárata fölé raktak régen, védelmül. A kereszt arról is nevezetes, hogy az ír hárfa és a háromlevelű lóhere mellett az ország szimbóluma.

Nekem nem volt forrásom, így Aniz lebuszozott végül vidékre, a Wicklow hegységbe s valahonnan egy patak mentéről szedett egy maréknyi szálat. Közben én is kaptam az egyik piacostól, jókora mennyiséget, amit már nem sikerült Anizhoz eljuttatnom időben a hétfői foglalkozásra, ezért magam kezdtem kereszteket hajtogatni egy Youtube-videó segítésével.

Nos, ismerőseink birtokán rengeteg szittyó állt a vízben, betegre szedhettem volna magam, ha kellett volna! Nekik nem lesz gond szittyó szárakat szedni, ha akarnak egy keresztet a ház fő ajtaja fölé.

Kenmare amúgy igen kellemes kisváros, színes portálok a főutcán, rengeteg fogadó, B and B, kocsma, kávézó, galéria, kézműves bolt jelzi, hogy itt bizony tolonganak a turisták szezon idején. De most csendes volt a település, az eső is verte, de még így, az ködben és az alacsonyan szálló felhők ellenére is szép volt, tele még karácsonyi fényekkel. 

Másnap, amikor ebédidőben elindultunk haza, már nappali fényben lehetett látni a környékbeli hegyeket, s így még vonzóbb volt a táj. Hiába, Kerry is the kingdom, van itt látnivaló, legközelebb megpróbálunk olyan időben menni, amikor nem esik, hogy alaposabban körülnézhessünk.

***

A vihar (= rekord szélsebesség, elképesztő felvételek a szél okozta károkról, tengerparti hullámokról, amiből Bray-nek is kijutott) elvonult ugyan, de sok helyen még most sincs áram, vagy víz, több pék jelezte a csoportból, hogy még napokig nem tudnak dolgozni, sütni. Angliából, külföldről jönnek a szerelők a magasfeszültségű vezetékeket helyreállítani, de még napokig, ha nem hetekig eltart a helyreállítás. 

Továbbra is sokat esett, vasárnap is végig esőben autóztunk haza, s ma reggel is szakadt. Tele minden vödröm, a vízgyűjtő edény is. Ázott, nyálkás a kert, de a madarak éneke már tavaszt jelez...