"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

"Ez a te műved. Annyira be voltál tojva a fogorvostól, hogy elintézted. Ideje visszavenni a boszorkányságból." Valami ilyesmit mondott V. amikor kedd este - néhány kommentelő beszámolója olvastán - visszamentem a regisztrációs oldalra, hogy megnézzem, van-e már időpontom oltásra. Ugyanis többen írták, hogy nem kaptak róla sms-t, sem 3-7, sem egy nappal előtte. De a weboldalon ott volt az értesítésük, de azt nem nézte senki, mert az sms-t várták, hiszen ez volt az utasítás. S én is megdöbbenve láttam kedd este, hogy szerda délre vagyok beutalva, mégpedig a legideálisabb módon, a szomszéd városkába, Pfizerre!  Ezt a hírt újságoltam azonnal V.-nek, amikor pingett a telefonom, s megkaptam az oltásról való értesítést. Gyakorlatilag pár másodperccel azután, hogy megnyitottam az oldalt. Erre varrjak gombot. Az öröm nagy volt, bár az időpont egybeesett a fogorvossal. Kell majd sorban állnom? Visszaérek időre? Végül másnap reggel eltoltam az időpontot, újabb 3 hét várakozás a kezelésr...

Semmi előjel, csak egy hangos 'ping', valami élesen pattant, s aztán már valahogy furcsán nyílt a hűtő ajtaja. "Eltört valahol" - mondta V. A hűségesen dörmögő 17 éves Bosch hűtőé,  amely még - az egyesek szerinti - tartósság jegyében készült, vagyis nem köhhentett és halt meg pár év után, hanem bírja a gyűrődést, mint a vele egyidős mosógép. Még háziurunk szerelhette be az olcsó helyett, ami a lakással járt. Nem láttam, hol a hiba, s továbbra is - óvatosan, odafigyeléssel - nyitogattam napközben az ajtót, s a gyanús pattanás után hol könnyebben, hol nehezebben ment a nyitogatás, s csak este jött el a pillanat, amikor - ó a francba! - nem tudtam teljesen becsukni az ajtót: befeszített, s folyton visszarúgta magát. Péntek este... mikor máskor. "Help!" - suttogtam a nappali felé, - "bedöglött az ajtó", s szemem előtt már felrémlett a megmelegedett dolgok sokasága, s önző módon egyből arra gondoltam, mit fogok most csinálni a krumplis bucikkal, amelye...

Hétfőn éppen ebédszüneteltünk, ha jól emlékszem, amikor V. hívást kapott a mobilján. A házidokija recepciósa hívta, s közölte, hogy mint "veszélyeztetett", jár neki egy Pfizer oltás, csütörtökön kora délután jó lesz? Az ember nem mond nemet, amikor egy áhított oltás hullik az ölébe, örömmel vettük tudomásul, hogy megkapja, ráadásul soron kívül. Próbálta kifacsarni a recepciósból a kedvező választ, hogy esetleg én is kaphatnék-e Pfizert, ugye, az ember próbálkozik, de persze lerázta a nő, mint kutya a vizet. Elképzeltem, amint szegény recepciós kapott egy listát X névvel, hogy akkor ezeket hívd fel, s hányan álltak neki érdeklődni, hogy esetleg a párjuknak is... pretty please... Csak utána kezdtünk gondolkodni hogy miért is veszélyeztetett? Az oltást beadó nővér később csak annyit mondott, V. kérdésére, hogy "because you have a condition". Semmi baja. Talán a súlya miatt? V. magas ugyan, de elég, khm, nagydarab. Nézegettem a testtömeg indexét, s arra jutottunk, hogy ...

Nagy öröm, megkönnyebbülés, és volt, ahol könnyes hála fogadta a nyitás hírét, amikor csütörtök este bejelentette a miniszterelnök az elkövetkező hetek, hónapok nyitási tervét. Örvendezzünk! Egyik hírben még jövő hétre ígérték az 50+ évesek oltásának regisztrációját, másik hírben "hamarosan"-ra változott az időpont, így egyelőre nem regisztrálhatunk. Bár az orvosi rendelőből már jött számomra egy sms, mondván, ha valamelyik veszélyeztetett csoportba tartozom, vagy a felsorolt betegségek valamelyike kínoz, akkor jelentkezzek be náluk. Szerencsére nem esem egyik ilyen csoportba sem, de jó volna már, ha lenne oltási időpontunk. Júniusra várjuk egyébként, mármint magát az oltást. Sajnos, választási lehetőség nincs, eszi, nem eszi, nem kap mást, az ötven felettieknek Astra Zeneca lesz, vagy Johnson and Johnson.  Mi Pfizert szeretnénk.  Sajnos, a megbetegedések száma továbbra is fel-le hullámzik, nem sikerül őket lenyomni 300 alá, de legalább a súlyos megbetegedések, kórházban ápo...