"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az elmúlt két hétben fura időjárás volt: nappal langymeleg, este-reggel hideg, délben boldogan bólogattak a nárciszok, már az N11-es út mentén is sűrűn virágoznak, csodaszépek. Estére pedig már ajánlott volt a sapka-kabát, erős szelek jártak, s még hó is esett, szerencsére csak az autókon és a kert földjén maradt meg pár órát, no és a hegyeken. Ma is nagyon sűrű havas eső vágott végig a környéken, hogy aztán egy óra múlva megint ragyogva süssön a nap. A jövő-menő frontok, átvonuló hózáporok alaposan megkínoztak, volt pár szívdobogós napom, amikor nem tudtam eldönteni, hogy a változó kor, vagy a változó időjárás kínoz-e jobban. Egy alkalommal még a dokihoz is levitettem magam V.-vel, mert attól féltem, kiugrik a szívem, de onnan elhajtottak, hogy csak időponttal fogad... Jól tették, mert nem lett bajom, elmúlt, de azért ijesztő volt, s szokás szerint pánikoltam tőle.  Napközben le-lehúzom a fűtést, mert szépen besüt a nap, meleg a nappali, este pedig már megfordul a fejemben, h...

Nem tudom, ezt a hosszúra nyúlt macskatörténetet hogyan fogjam rövidre... Sokszereplős, szétágazó, s nekem egyre inkább szomorkás. A reggeleim újabban így zajlanak: pizsamás kibotorkálás a konyhába, reggeli tea stb. elkészítése, aztán valami meleg pulcsit veszek, s kikanalazok egy adagot a száraz macskakajából. Vizezett tej/szín keverése egy bögrében, aztán irány az ajtó. Amint kinyitom (a roló csapódása miatt sosem sikerül halkan), a szemközti autók/előkertek felől megjelennek a vertikálisok. Az elnevezés nem tőlem származik, de megmutatom, hogyan született. Így: A szürke most már a Pocak, a teknőctarka pedig a Manci névre hallgat. Vagyis nem hallgat, de attól még kellett nekik egy-egy név, mert a remény hal meg utoljára, hátha egyszer hallgatni fognak rá. Egyelőre az ajtónyitás, ablaknyitás jobban működik hívószóként, mint a nevük, vagy a kittykitty. Még tavaly tűntek fel a telepen a kismacskák, öten. Éppen parti volt a szomszéd tömb előtt, amikor nagy óvatos...

Hahaha, persze, hogy azt gondoltam, hogy mostantól aztán tökéletes tésztákat produkálok. Korántsem. Az első alkalommal a kurzus után elég szépen néztek ki a croissant-ok, büszkén mutogattam őket, szép belsejüket. A kutyának sem kellettek a piacon, egyet vett meg valaki, aztán már zárás előtt vette meg a maradékot egy vevőnk, aki hajlamos sok maradékot megvenni, aztán ha olyan a hangulata, szétosztja az egészet. A kísérője/házvezetőnője/ápolója ugyan hiába próbálja mindig meggyőzni, hogy ne vegyen meg mindent, de ő elég sokat költ. Mondjuk, a kajaféle elfogy náluk, megeszik az unokái, vagy ő maga, de előfordult, hogy a megvett virágcsokrokat szétosztotta a piacosok között. Szóval nem kellett senkinek a szép croissant, a pain au chocolat ellenben mind elfogyott. Múlt héten újra nagy lendülettel álltam neki, de most másféle vajjal, s friss élesztővel. Vádolhatnám a vajat a kudarcomért, de nem lenne sportszerű: én szúrtam el. A vaj hidegebb volt, mint a tészta, s már az el...

Egy-két fagyos nap után megint kellemesen langyos lett az idő, már ha a 10 fokot annak lehet nevezni, és lassan megszokom, hogy már virágoznak a mini nárciszok. Szép kis színfolt az ajtó előtt. A medvehagymák kétcentisek. A madarak - különösen egy vörösbegy -, sokszor tart csodás koncertet hátul a kertben, felül egy kiugró ágra,  meglepően erős hangon énekel. A mókusokkal meddő harcot vívok, eddig akárhová akasztottam az etetőket, elérték, leverték, fel- vagy leugrottak rá... Feladom!  Múlt héten pár napig volt valami fehér réteg a hegyeken, fagyott is, néhány alkalommal menteni kellett az odacsődülő, havat csodáló embereket kocsistul, de más fennakadás nem volt. Fennakadás inkább az íráshoz való kedvemben volt, mire leültem a gép elé, pöntyögni, elment az ihlet. Bezzeg séta vagy vásárlás közben fejben milyen jókat fogalmaztam, csak éppen leírni nem volt kedvem. Ma reggelre leengedett az egyik hátsó kerekem. Még jó, hogy tegnap sikerült megcsinálnom a nagybevásárlást ...