"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma rádöbbentem, hogy a próbafülke hármas tükrénél, és erős neonfényénél nincs őszintébb kritikus. De azért az utolsó marcipán szaloncukrokat még megeszem, annak örömére, hogy ma hosszú keringés után megkaptuk a karácsonyi lapotokat!

Bocsánat, minden rendben, egészségileg is, újra munka, újra koránkelések, de nem volt ihletem írni. Néha leültem, de erőltetettnek tűntek az első sorok. Mindenesetre ha az íráskészségem még nem is tért vissza egészen, már tökéletes magabiztossággal intézem a kávézó megrendelési levelelezését, még nyaraló főnököm helyett. Írásban és telefonon is. Sőt, odáig fajult a dolog, hogy egy munkanap közepén elmerengtünk, vajon mi lenne, ha haza sem jönne, csak az aláírt csekkeket küldené. Heaven :-) A mexikói születésű, de amerikai neveltetésű Aniz, aki ismét a kávézóban dolgozik, s akivel igencsak jó most a kapcsolatom, reggel nézi meg a maileket, munkába menetel előtt, én este. Aztán intézkedés. Így legalább minden fontos info eljut hozzám a rendelésekről, s alkalomadtán tudok a vevővel beszélni, mint pl. ma, egy Tiffany-s doboz alakú torta megrendelése kapcsán. Remek érzés, kár, hogy a héten vége, főnökünk visszajön. Talán a fentiekből kiderül, hogy a dolgok ugyanúgy folynak az Üzemben...

... dolgoztam. Kicsit. 3 órát. Nem volt jó. Nem tudom, hogyan fogom érezni magam az első igazi munkanapon, de talán a munkatársak jelenléte segít egy csöppet újra "életre kelni", s elhagyni ezt a szünetelős életérzést.

Tart az ünnepi punny, de azért már becsúszott egy rendelés (a kávézónak is, amit elvállaltam, bár hivatalosan zárva vagyunk) - ha már az egyiket lesütöm, a másik is belefér. Egy horgolt babatakaróba fogtam volna ma bele, de a minta kifogott rajtam. Vagyis a mintával még megbirkóztam volna, de valahogy mindent elrontottam az elejétől. Túl szoros lett az első sor, rossz színnel kezdtem - a negyedik sor után rosszkedvűen fejtettem le. A képen csudásan néz ki, de az én kezem munkája a közelébe sem ért. Lehervadva mentem netezni inkább. Majd horgolok valami csíkosat, amit biztosan tudok, ami biztosan szép lesz. Blogokat nézegettem. Limaráéra kattintottam, hogy megnézzem, mit süt mostanság. Aztán az egyik kommentelőjének bájos képe (az egy időben nagy sikerű táncos kiscsibe) képére kattintottam kiváncsiságból. Hm, egy fotózó hölgy. Nézek lejjebb az ő bejegyzései között, s egy ismerős név üti meg a szemem: Postershop. Nahát. A z a Postershop lenne? Bizony az. A testvéremé: http://csibefotoz...