2009. július 15.

Utcabál és Tesco-taktika

Ma előre sütök. Sheila (piaci kolléga, mostantól rövidítve p.k.) beajánlotta a kenyereimet egy ismerősének, aki a hétvégi 60 fős kerti összeröffenésre rendelt tőlem kenyereket. Sokat. Éjjel azt álmodtam, elfogyott a rozsliszt, s riadtan futkosok a városban, újabb adagért. (Aztán háború volt... s lőttek a fejem fölött, nekem pedig valamilyen puha, kicsi állatot kellett volna eljuttanom a város másik végébe... Néha hülye álmaim vannak.) Reggel aztán megemeltem a rozslisztes zsákot a kamrában, s valóban, ideje megrendelni az újabb 25 kilót, mert a végére járok.

Tehát a kenyérsütés miatt előre sütöm azokat az aprósütiket, gyömbéres tömböket, amelyeknek nem árt, ha pár nappal előbb készen vannak. Már kezdi a gyömbérillat belengeni a szobát...

***

Megjött az új Peggy Porschen-könyv, jó alaposan végigböngésztem ihlet után kutatva. A technikák, a receptek ugyanazok, mint a korábbi könyveiben, és ugyanúgy sütik, kis torták, majd nagy torták terveit, elkészítési módját ismerhetjük meg, lépésről-lépésre leírva, képekkel illusztrálva. Új könyv is, meg nem is.

Először szerepel a könyv belső oldalán, hogy az ötletek, tortatervek csakis saját felhasználásra valók, süthetők meg, eladásra nem. Hát ebben nem lesz hiba, nincs ember, aki egy ilyen tortát - már ha tökéletesen meg tudnám csinálni -, megvenne tőlem. Nincs olyan kliensem, aki kiadna tortára annyi pénzt, mint amit ezekért a csodákért el lehetne kérni. De a mintákat, technikai megoldásokat fel fogom tudni használni. Mindjárt találtam is ötletet a magyarokat nagyon kedvelő Stephanie (p.k.) férjének születésnapjára. Szombaton adta le a rendelést. Igaz, majd szeptemberben lesz, s még képlékeny a terv, hogy hány ember lesz jelen, s mekkora torta kell, de már most töröm az agyam, hogy egy hetvenen túli öregúr tortájára mi a megfelelő díszítés.

Megnéztem Porschen megújult weboldalát, amelyen most már mesterkurzusokat is ajánlanak. A mézeskalácsház dekorálást egynapos okítás keretében, 250 fontért tanítja, már előre lesütött mézes lapokon. Aztamindenit. A Halloween-re való aprósütik dekorálását 195 fontért tanítja meg. A mester maga. A cukormáz kezelését, díszítési trükköket tanítja 6 órás okítás keretében (amibe az ebéd is benne foglaltatik), s avégén hazavihetjük a kész sütiket, amiket magunk festettünk ki.

Ezek hihetetlen árak. A cukormáz kikeverést, bezacskózást, díszítési trükköket, technikákat még meg lehet tanítani, de kézügyességet, rajzolni tudást is ad el mellé? Mert anélkül nem megy.

Szerintem.

***

Ma voltam először bevásárolni a "megújult" Tesco-nkban. Mert most mind megújulnak, s sok mindent majd annyiért lehet kapni náluk, mint Angliában. Több lett az angol termék. A mi Tesco-nkban sokat keveregtem, mert a megújulás elég hézagosra sikeredett, átrendezték a boltot, de sok polcról hiányzott jó néhány áru. Nem volt pl. kenyérhez való liszt, élesztő. Majdnem minden új helyen, kétszer annyi ideig tartott, míg összeszedtem a sütéshez a dolgokat. Aminek nagyon örültem - sosem hittem volna, hogy ez fogja bearanyozni a napomat! - az a Method tisztítószerek újbóli feltűnése volt. Hurrá! Nemcsak a régi szerek voltak a polcon, hanem újabbak is megjelentek, wc-tisztító, kádsúroló szer (a palack végében helyes kis bemélyedés a szivacs tárolásához).

***

Tegnap este olasz utcabálra mentünk. Ugyanis elkezdődött a bray-i
Summerfest, mindenféle ígéretes programokkal. Előtte még elmentünk meglocsolni Trish növényeit, aztán kerestünk csak parkolót közel az Albert Avenue-hoz, ahol két olasz vendéglő és egy delicatessen küzd a vevők figyelméért. Nagyon szolid utcabál volt ez. Sátrakban, vagy ablakon át kínálták-árulták a finomságokat. Volt finom ingyen bor, és kenyér, pestós, paprikás kenetekkel, lehetett panini-t venni, pohár borokat... Egy sátorban olasz fiatalember árulta a tésztákat, olajokat, olajbogyókat. Kisebb tömeg jött-ment a sátrak között, főleg az ingyenkaja felé tömörültek, míg a zenészek félszívvel hangoltak. Olasz banda, ír zenét játszott. Nem sokáig, hamar félbehagyták, így kicsit kedvetlenül ődöngtünk, mert a zenét vártuk, de nagyon. Szerencsésen alakult az idő, ugyanis már napok óta sokat esik, s hűvös is van. De mire elkezdődött a parti, eltűntek a felhők. Megkérdeztem az egyik olasz kiszolgálót, mikor lesz zene, azt mondta, a spagettievő verseny után...

Erre egy másik sátorszerűségben lehetett feliratkozni. Volt vagy 8-10 bátor jelentkező, olaszok, írek vegyesen. Meglestem a szakácsot, amint egy hatalmas serpenyőben fokhagymát és őrölt csilinek tűnő keveréket pirított olajon, aztán beleöntötte egy ránézésre kétkilósnak tűnő paradicsomkonzerv tartalmát. Na, gondoltam, ennek kell még idő, mire sűrűre rotyogja magát... V. türelmetlenkedett, éhesek is voltunk, megállapodtunk, hogy előbb hazamegyünk enni, aztán visszajövünk zenét hallgatni.

De nem mentünk vissza. Mire megvacsoráztunk, szépen elnehezedtünk, már elmúlt este 9, elvileg akkor ért volna véget a parti. Biztos tovább tartott, zenével, spagettievéssel, de nekünk addigra már nem volt kedvünk újra visszabattyogni a szeles promenádra...

2 megjegyzés:

Erika írta...

40 felett örök érvényű törvény: maradj ott, mert vissza már nem mész :)))
Van egy barter ajánlatom: mi küldünk meleget, ti küldjetek egy kis hűsit. Megint 30 fok felett van és jövő hétre is kánikulát mond. A cégnél a szerverünk, ami nem klímás helységben van időről időre bemondja az unalmast :(((. Istenem de szeretem a jó hűvös Ír nyarat.

kisrumpf írta...

Jó, küldök, mert ide mára megint esőket mondanak, tegnap még dörgős-villámlós zuhé is volt, szinte a semmiből csapott le.

S tudomásul veszem, hogy akkor 40 felett az ember már nehezebben mozdul-működik :-))