2013. június 17.

Bordelaise II.

Jönnek a képek Fernelnek és az érdeklődőknek:




 Fent az első kísérlet eredménye látható. Amint írtam, az egyik cukorkaformájú lett, elemelkedett a gránitról. Az egyik formára igen szépen sikerült, ő látható a képen, DE sajnos, mindketten megégtek. (Nem is értem, miért ragaszkodtam olyan szolgaian a könyv által előírt hőmérséklethez, ellenőrizhettem volna őket gyakrabban...)

A második-harmadik képen a mai sütés végterméke: jól elszúrtam, szégyellem is magam, teljesen amatőr módon nem vágtam be elég mélyen a kenyér tetejét, szépen ki is durrant és eltorzította az egész formáját. Ellenben most csak a 45 perces sütési idő első tíz percében fokon sütöttem 240 fokon, utána 220 fokon, és ilyen szép, egészséges barna lett. Annyira jól nézett ki, még melegen felvágtam, s el is fogyott a jobb oldalon láétható kis darab. A képen nem vehető ki, de még füstölt.... S az íze! Harapásra, rágásra ingerlő héj, a belseje is elég rágós, de nem kemény, egyszerűen csak... csodás!

Fernel, köszönöm a héj lereszelésére vonatkozó tanácsodat, úgy fogok tenni, ahogy mondtad. A könyvben van pár rozskenyér recept, de egyik sem teljesen száz százalékos rozsliszt, keverik ezzel-azzal. Keresgélek még...

3 megjegyzés:

Fernel írta...

Moni, ez most fájt. De komolyan. Itt ülök, és azon gondolkodom,hogy ettem én ma valamit? Ehhez képest, ha végig gondolom, akkor konfitált kacsazúzát csináltam, életemben először, és abból kóstolgattam el pár darabot, hogy készen van-e már.
Nagyon jól néz ki, úgy betűrnék belőle egy jó darabot. Ha nem lesz ilyen meleg, mint most, lehet, én is neki állok, mert egyszerűen csodás, komolyan, itt csepeg a nyálam.

kisrumpf írta...

Ja, maguknál lehet ilyet kapni, mint kacsazúza...:-) No, nem tagadom, baromi jó íze van, a hosszú kelesztés megtette a magáét!

geszt írta...

Hú, mennyire jól néznek már ki, szinte számban érzem az ízét!