Ma dolgoztam, mint a kisangyal. Hétfőn kisütöttem a kávézó ren-deléseit, előre egész hétre - sajnos, elszámoltam a tésztaadagot, s a piaci már nem fért bele. Így is 595 aprósütit sütöttem ki. 4 kiló liszt, 1600 gramm vaj, ugyanannyi cukor, 8 tojás, stb. Ma hamar elkészítettem azt a 24 darabos rendelést, ami ma estére a kávézóba kellett (babaváró bulira rendelte valaki), s délben le is szállítottam, hogy délután már megszakítás nélkül tudjak dolgozni.
A napi munka remekül sikerült, lendületben voltam, jó zene mellett. Az egyetlen döbbent öt percet az okozta, hogy ex-főnököm fél 11-kor rámtelefonált, hogy hallotta, amúgy is jövök be, tudnék esetleg pár tortát hozni? Wha'? Nem, feleltem, tőlem szokatlan nyugodtsággal, hiszen 500 sütin dolgozom, csak nem elfelejtetted? Nem, nem felejtette el, csak gondolta, hogy... esetleg... Végül abban maradtunk, ha szokatlanul jól haladnék, szerdán megpróbálok nekik sütni valamit.
Délben aztán a megrendeléssel együtt bevittem a mini cupcake-formát, azt az egy 24-lyukút, amim van, mert az is segítség, amikor ezret kell kisütniük. Csak ki-, és berohantam, a sütiket otthagytam a polcon, s siettem haza. Fantasztikusan jó idő volt, bőgettem a Driving Songs CD-t, s megállapítottam, hogy a Highway Star c. szám határozottan agresszív kismalaccá tesz a volán mögött, főleg, ha előttem 40-vel ballag valaki, és emiatt éppen úgy érünk minden lámpához, hogy az piros lesz. Legközelebb valami visszafogottabb zenét fogok hallgatni :-)
Ranelagh-ban megdöbbenve láttam, hogy a Mint vendéglő, amelyik tavaly kapott Michelin-csillagot, bezárt, a helyiség kiadó! Idehaza gyorsan utánanéztem a neten, mi történt, talán nagyobb helyre költöznek?! (Amanda valaha ott dolgozott.) De nem, vége, csődbe mentek, okként a nehéz gazdasági helyzettől a sztárséf hatalmasra duzzadt egójáig sok mindent felhoztak.
Ugyancsak bezárás fenyegeti parti kedvencünket, a Barracudát, tulajdonosa bajban van, csak remélni tudom, találnak valakit, aki megveszi. Nem rossz hely, főleg, ha vacsorázni megy oda az ember, elég hangulatos, s a kilátás miatt külön kedvelem.
Szombaton pedig a piacon mesélték, hogy az a Laura Thorpe, a Laura's Bakery tulajdonosa, akit a tavalyi "Start your own business" fejtágításon mint példát hoztak elénk (lisztmentes sütiket gyártott, valamint tönkölylisztből készült sütiket, süteményszeleteket), nos, az ő vállalkozása is csődbe ment. Őszintén sajnáltam, mert lendületes, lelkes fiatal nőnek tűnt a videófilmen, ráadásul valahogy úgy kezdte, mint én, hobbiként sütött, aztán piacon árult, majd megalapította saját kisvállalkozását... alkalmazottai voltak, betört ide-oda, s most tessék.
Susannal beszélgettem ma egy negyedórát. (Jövő héten megyek babanézőbe.) Majdnem csupa jó hírt mondott, Deirdre lánya és a párja beköltöztek a felújított házba, Cian, a baba jól van, hízik, a lánya januárig otthon marad a babával, aztán Susan felmond, és onnan kezdve napközben ő foglalkozik majd a kicsivel. Távozása után az eredeti bandából, a régi Londis-osok, egykori kollégáim közül már csak Bernie marad a boltban.
Aztán elmesélte még - mert nem csak vidámság ám az élet -, hogy "Da" Duffy, Duffy papa, vagyis Gerry Duffy, egykori közös főnökünk idős papája haldoklik, a hospice-ban van már. Da 92 éves, nemrég ünnepelte a születésnapját. Amíg a Londisban dolgoztam, nagyon kedveltük az öreget. Többször sütöttem neki tortát, meglepetés-sütit, s mindig raktuk félre a húspotyadékot az Oscar nevű kutyájának, s borzadtunk, mert az öreg a kocsija hátsó ülésére borította ki az ebnek a maradékot. Hiába volt nyugdíjban, mégis mindig jött, megnézni azt a 6 boltot, aminek a franchise-át még ő vette meg az angol Londis-bolthálózattól. Sikerült boltos-diansztiát alapítania, mert a fia, és két unokája is boltosok lettek. Mindig kinevetett, mert rosszul ejtettem ki az apricot szót - sokszor hozatott ugyanis velem lekvárt a piacról, s a sárgabarack volt a kedvence. "Éprikot az, nem eprikot!" - figyelmeztetett. Elmesélte egyszer, hogy amikor még kezdő boltosok voltak a feleségével, külföldről rendelt gyümölcsből hatalmas üstökben főzték eladásra a lekvárt... Főnökünk, Da fia, Basil - ha jól emlékszem, még tavalyelőtt - eladta a boltjait, s elköltözött Spanyolországba, új feleségével. A Londis-unkból, egykori munkahelyemből Centra lett. Ennek ellenére Da azért be-benézett a régi helyekre, és most, az egykori alkalmazottai, többek között Bernie is, hetente bejárnak Da-hoz a hospice-ba. Szellemileg teljesen jól van, mindenkit megismer, beszélget, csak éppen a teste adja fel, elfogy lassan. Borzasztó.
Emiatt a hír miatt kicsinyég le voltam eresztve, mire V. hazajött, s csak az dobott fel, hogy a sütik festésével a vártnál gyorsabban haladtam. Már csak 290 van hátra, azt holnap délelőtt megcsinálom, s talán tényleg marad időm sütni még tortákat a kávézónak...
Így este 11 felé eszembe jutott, hogy hm, ma volt, ahol egy újratemetés évfordulóját ünnepelték, máshol Bloomsday volt, de ma nem értem rá megemlékezni egyikről sem...
A napi munka remekül sikerült, lendületben voltam, jó zene mellett. Az egyetlen döbbent öt percet az okozta, hogy ex-főnököm fél 11-kor rámtelefonált, hogy hallotta, amúgy is jövök be, tudnék esetleg pár tortát hozni? Wha'? Nem, feleltem, tőlem szokatlan nyugodtsággal, hiszen 500 sütin dolgozom, csak nem elfelejtetted? Nem, nem felejtette el, csak gondolta, hogy... esetleg... Végül abban maradtunk, ha szokatlanul jól haladnék, szerdán megpróbálok nekik sütni valamit.
Délben aztán a megrendeléssel együtt bevittem a mini cupcake-formát, azt az egy 24-lyukút, amim van, mert az is segítség, amikor ezret kell kisütniük. Csak ki-, és berohantam, a sütiket otthagytam a polcon, s siettem haza. Fantasztikusan jó idő volt, bőgettem a Driving Songs CD-t, s megállapítottam, hogy a Highway Star c. szám határozottan agresszív kismalaccá tesz a volán mögött, főleg, ha előttem 40-vel ballag valaki, és emiatt éppen úgy érünk minden lámpához, hogy az piros lesz. Legközelebb valami visszafogottabb zenét fogok hallgatni :-)
Ranelagh-ban megdöbbenve láttam, hogy a Mint vendéglő, amelyik tavaly kapott Michelin-csillagot, bezárt, a helyiség kiadó! Idehaza gyorsan utánanéztem a neten, mi történt, talán nagyobb helyre költöznek?! (Amanda valaha ott dolgozott.) De nem, vége, csődbe mentek, okként a nehéz gazdasági helyzettől a sztárséf hatalmasra duzzadt egójáig sok mindent felhoztak.
Ugyancsak bezárás fenyegeti parti kedvencünket, a Barracudát, tulajdonosa bajban van, csak remélni tudom, találnak valakit, aki megveszi. Nem rossz hely, főleg, ha vacsorázni megy oda az ember, elég hangulatos, s a kilátás miatt külön kedvelem.
Szombaton pedig a piacon mesélték, hogy az a Laura Thorpe, a Laura's Bakery tulajdonosa, akit a tavalyi "Start your own business" fejtágításon mint példát hoztak elénk (lisztmentes sütiket gyártott, valamint tönkölylisztből készült sütiket, süteményszeleteket), nos, az ő vállalkozása is csődbe ment. Őszintén sajnáltam, mert lendületes, lelkes fiatal nőnek tűnt a videófilmen, ráadásul valahogy úgy kezdte, mint én, hobbiként sütött, aztán piacon árult, majd megalapította saját kisvállalkozását... alkalmazottai voltak, betört ide-oda, s most tessék.
Susannal beszélgettem ma egy negyedórát. (Jövő héten megyek babanézőbe.) Majdnem csupa jó hírt mondott, Deirdre lánya és a párja beköltöztek a felújított házba, Cian, a baba jól van, hízik, a lánya januárig otthon marad a babával, aztán Susan felmond, és onnan kezdve napközben ő foglalkozik majd a kicsivel. Távozása után az eredeti bandából, a régi Londis-osok, egykori kollégáim közül már csak Bernie marad a boltban.
Aztán elmesélte még - mert nem csak vidámság ám az élet -, hogy "Da" Duffy, Duffy papa, vagyis Gerry Duffy, egykori közös főnökünk idős papája haldoklik, a hospice-ban van már. Da 92 éves, nemrég ünnepelte a születésnapját. Amíg a Londisban dolgoztam, nagyon kedveltük az öreget. Többször sütöttem neki tortát, meglepetés-sütit, s mindig raktuk félre a húspotyadékot az Oscar nevű kutyájának, s borzadtunk, mert az öreg a kocsija hátsó ülésére borította ki az ebnek a maradékot. Hiába volt nyugdíjban, mégis mindig jött, megnézni azt a 6 boltot, aminek a franchise-át még ő vette meg az angol Londis-bolthálózattól. Sikerült boltos-diansztiát alapítania, mert a fia, és két unokája is boltosok lettek. Mindig kinevetett, mert rosszul ejtettem ki az apricot szót - sokszor hozatott ugyanis velem lekvárt a piacról, s a sárgabarack volt a kedvence. "Éprikot az, nem eprikot!" - figyelmeztetett. Elmesélte egyszer, hogy amikor még kezdő boltosok voltak a feleségével, külföldről rendelt gyümölcsből hatalmas üstökben főzték eladásra a lekvárt... Főnökünk, Da fia, Basil - ha jól emlékszem, még tavalyelőtt - eladta a boltjait, s elköltözött Spanyolországba, új feleségével. A Londis-unkból, egykori munkahelyemből Centra lett. Ennek ellenére Da azért be-benézett a régi helyekre, és most, az egykori alkalmazottai, többek között Bernie is, hetente bejárnak Da-hoz a hospice-ba. Szellemileg teljesen jól van, mindenkit megismer, beszélget, csak éppen a teste adja fel, elfogy lassan. Borzasztó.
Emiatt a hír miatt kicsinyég le voltam eresztve, mire V. hazajött, s csak az dobott fel, hogy a sütik festésével a vártnál gyorsabban haladtam. Már csak 290 van hátra, azt holnap délelőtt megcsinálom, s talán tényleg marad időm sütni még tortákat a kávézónak...
Így este 11 felé eszembe jutott, hogy hm, ma volt, ahol egy újratemetés évfordulóját ünnepelték, máshol Bloomsday volt, de ma nem értem rá megemlékezni egyikről sem...
1 megjegyzés:
A Highway Star életveszélyes, pláne ha a forgalom engedi a száguldást...
Megjegyzés küldése